Mindkét válasz elhangzott: most kell eldönteni, mert hát ez a valóság, itt érezzük hogy ez milyen szenvedés, mikor máskor tud erről jobban dönteni az ember; míg más kitartott a klasszikus válasz mellett.
Továbbgondolva, ez valahol egy filozófiai kérdéshez, kérdéskörhöz vezet. Van a pillanat, a jelen, amikor egy kitűzött célért harcolunk, szenvedünk: például a tűző napon, már több mint 100 megtett kilométerrel és egy teljes napi gyaloglással a hátunk mögött kaptatunk fel egy emelkedőn, zihálva és verejtékezve, sajgó lábbal, a hátizsák vállunkba maró pántjával, esetleg még szomjasan is. A kérdés az, hogy ez-e a valóság, vagyis ez a valóság inkább, vagy az az emlék, az a tudat és az a cél, amivé később alakul.
Vagyis: amikor a túrán épp megpróbáljuk legyőzni magunkat és a kilométereket, és esetleg azt mondjuk magunkban, hogy ez őrültség, soha többet nem vállalkozunk ilyesmire, nem lehet-e, hogy éppen akkor nem látjuk a fától az erdőt, hiszen túlságosan is benne vagyunk az adott pillanatban. Hiába tűnik ott és akkor az a valóságnak, az "itt és mostnak", valójában éppen akkor nem látjuk megfelelő perspektívából és reálisan a dolgokat. Ahogy egy festményt sincs értelme túl közelről nézni, csak távolabbról tudja átfogni és felfogni a pillantásunk, így lehet ez az idővel is: tán épp a megszépülő, megszűrt emlékezés a valóság. Ráadásul az emlékezés jóval örökebb dolog: míg a küzdelem csak néhány múló óra, az emlékek és a büszkeség akár egy életen át velünk maradnak.
Némileg más kérdés, de hasonló gondolatokhoz vehet: egy "itt és most" szerelemért, gyönyörért, kábulatért lemondanánk-e a korábbiak létezéséről vagy emlékéről, vagy még szélsőségesebben: a jóval későbbiekről? Erre a szerelemre vágyó, kéjsóvár vagy drogért könyörgő válasz az, hogy igen: csak a most számít. A pillanat elmúltával azonban már gyorsan megbánnánk, hogy azt választottuk a tartósabb emlékek helyett, és még inkább akkor, ha a vágy hevében a jövőt is feláldoztuk. Persze ilyen kérdésre szerencsére nem kell válaszolnunk, de rámutat arra, hogy nem feltétlenül az adott pillanat képezi a valóságot és a valódi értéket, hanem a múlt szűrt pillanatai.
Kapcsolódó bejegyzések:
I love K100
Nyomot hagyni (avagy a szexuálkreatív Gesztipéter)
Ez őszintén szólva nagyon tetszett. Igazán elgondolkodtatott. Sokak számára tanulságos lehetne ez a mondat:
VálaszTörlés"A pillanat elmúltával azonban már gyorsan megbánnánk, hogy azt választottuk a tartósabb emlékek helyett, és még inkább akkor, ha a vágy hevében a jövőt is feláldoztuk."
A szívemből beszéltél.
Egy-két gyors megjegyzés így első blikkre.
VálaszTörlésBár én nem tartozom a teljesítménytúrázók táborába, de az írásodból úgy tűnik, hogy a teljesítménytúráknál nem a jelen pillanat számít a túrák során. Talán ebben is különbözik a kirándulástól.
A kiránduló - még jobb szó lenne a kóborló, talán a letűnt korok vándordiákjai, akik arra mennek, amerre az út visz - valóban a pillanatban élnek. "Beleélnek" a tájba, kevésbé elvontan fogalmazva, nem törődnek mással, mint a táj szemlélésével. Megáll, ha a táj esztétikai vonzása megállítja, elheveredik, ha elfárad és balra fordul, ha arra az út kalandokkal telibbnek ígérkezik...
A teljesítménytúrázó nem ilyen. Ő nem a pillanatba ragad, ő mással foglalkozik. Úgy sejtem inkább, önmagába merül. Amikor azt írod: "Van a pillanat, a jelen, amikor egy kitűzött célért harcolunk" akkor világosan látszik, hogy nem a pillanatban, hanem a "jövőbe előrevetve" van a túrázó. A cél élteti. És a cél nem a következő hegy befogadása: hanem a távolság, azaz végső soron önmaga legyőzése. Ha senkinek sem tudná elmesélni a túrázó, hogy megtette azt a távot, úgy vélem, akkor is nekivágna a kihívásnak.
A kóborló ember nem visz magával semmi tárgyat, talán csak egy szál virágot ideig- óráig, hogy szépsége még vele maradjon egy darabon. Egy teljesítmény túrán kitűzőket, matricákat, hűtőmágneseket osztogatnak, vagy bármi ládafiát, ami a teljesítmény után hazavihető érdemrendként és bizonyíthatja az ember ottlétét.
Természetesen nem azt állítom, hogy egy teljesítménytúrába nem törhet be a jelen pillanatban való feloldódás. De más az alapvető céljuk. Én inkább egy epikureista élvezetfilozófiát látok jelenség mögött, amely a jelenben (és nem a pillanatban) elvisel egy rosszat, mert tudja, hogy azt egy nagyobb jó követi. És tudja, hogy a testi örömök (és egyben által a testi fájdalmak is) másodrangúak a "lelki" örömökhöz képest.
Az írásodban felvetettél az idő mellett egy másik roppant bonyolult és érdekes filozófiai fogalmat: a valóságot. Erről csak röviden: a meglátásom szerint a valóság nem valami objektív, szilárdan létező dolog, amit a szubjektum passzívan befogad, hanem aktívan teremti (és újrateremti) is a valóságát. Ezekből már világosan látszik, hogy véleményem szerint miként játszódhat le a fent leírt élmény.
Szia Sanyi!
VálaszTörlésÉn úgy gondolom, hogy a valóság mindig az adott pillanatot jelenti. Más kérdés, hogy ezt mikor tudjuk helyesen értékelni: akkor, vagy később. Mondják, hogy "előbb számolj háromig", míg a gondolataid (vagy az érzelmek/érzések) rendeződnek, néha azonban úgy érezzük, erre a "háromra" már nincs idő és kapkodva értékelünk. És van, hogy kevés is lenne háromig számolni, inkább három hónapig kellene, vagy három évig...
Nehéz megmondani, mikor melyik esetben értékelünk - és ez alapján döntünk - helyesen, sőt sokszor azt sem tudjuk megmondani (még utólag sem), hogy helyesen értékeltünk és döntöttünk-e, mert nem látjuk, mi lett volna az ellenkező döntés eredménye.
Mindenesetre nagyon igaz és mindenki számára megfontolandó, amit írtál: gondoljuk át, hogyan értékelünk, mert a pillanatnyi érzelmeink romba dönthetik a múltunkat és a jövőnket. És még jó, ha ezzel csak saját magunk múltját és jövőjét tesszük tönkre, másokét nem.
Nekem ez a mantrám:
VálaszTörlés1. Minden földi élet szenvedés.
2. A szenvedést a mulandó dolgok iránti vágy okozza.
3. A szenvedés elmúlik, ha elutasítjuk a mulandó dolgokat.
4. Keresd a múlhatatlant. Az örökkévalót. Istent.
Még a szenvedés is lehet gyönyörű, ha kiszorítod a tudatodból a múltat és a jövőt, és koncentrálni tudsz a jelen élénkségére akkor is, ha a pillanat fájdalommal telített.