Az elveszett jelvény

Bosszantó dolog történt: azt hiszem, elveszítettem a Rockenbauer 130 jelvényemet. Az apró, sötétzöld, gesztenyefa levél formájú jelvényt, benne a finom erezettel, valamint a "Rockenbauer" és a "130 km" felirattal az átlátszó, domború borítóréteg mögött. Eddig minden jelvényemre tudtam vigyázni, megvan mind a hat Kinizsi Százas jelvényem és a Mátra 115 kövem is (igaz, ez utóbbit nem is lenne olyan könnyű elhagyni), de ez a levél most bizony eltűnt.

Tudom, apróság, és ennél nagyságrendekkel súlyosabb veszteségek is érhetik és érik az embert, és értek már engem is, most mégis érzem a fejemben zakatoló gyászmunkát, ahogy próbálok beletörődni és elfogadni a történteket. Az a baj, hogy túlságosan kötődöm tárgyakhoz, ugyanakkor épp elég szórakozott és figyelmetlen vagyok ahhoz, hogy ilyen veszteségek érjenek.

Annak, hogy eltűnt, két, látszólag ellentétes oka is lehet, a későbbi fejleményektől függően: vagy az, hogy ráébresszen erre a túlságosan erős kötődésre, és a sors így mutasson rá, hogy nem az apró jelvény a fontos, hanem ezerszer inkább a túra élménye, megtörténte, a teljesítés ténye és tapasztalata; soroljam hátrébb a tárgyakat, anyagi javakat az értékrendemben; de az is lehet, hogy azért történt ez az egész, hogy pár nap múlva előkerüljön a kis szökevény, és még jobban vigyázzak rá.

Felidéződnek Kovalik Andrásnak, a Kinizsi Százas egyik atyjának szavai, aki egyszer azt mondta, hogy a K100 teljesítőket eredetileg csak oklevéllel szándékoztak díjazni, a jelvény csak egy kis kiegészítés, szinte lényegtelen raádás volt, hogy az emberek gyűjthessenek valamit, és esetleg magukra is tűzhessék, mutogathassák, ami ugye az oklevéllel nehezebben lenne megvalósítható.

De most ahelyett, hogy ez megvigasztalna, eszembe jut, hogy kellett nekem magammal hurcolni, megmutatni, még ha nem is magamra tűzve, hanem a táskámban hordozva... Ha otthon hagytam volna, nem történik meg a baj.

Ráadásul, míg a Kinizsi Százas jelvény mindig, minden évben egyforma, addig a Rockenbauer 130 jelvényből - Suvlaj cimborám szerint - tizenhét különböző színű van, és a teljesítés számától függően kapnak a résztvevők más és más színűt, hogy aztán a 18. teljesítésért kapott jelvény újra olyan sötétzöld legyen, mint az első. Tehát ha addig minden évben teljesítem, 2029-ben kapok újra olyat, mint amilyet most elhagytam...

A napokban azért még tűvé teszek érte mindent, de van egy olyan rossz érzésem, hogy elvesztettem, és már nem lesz meg. Egy baljós sejtelmem szerint véletlenül kidobhattam a zacskóval együtt, amiben utazás közben tartottam, netán a táskámból esett ki valahogy. Így aztán vagy egy szerencsés megtalálónál köt majd ki (aki feltehetően nem is fogja tudni, micsoda kincsre bukkant), vagy egy csatornába esve hánykolódik sokáig, vagy egy szeméttelepen enyészik el. De talán mégsem.

Kapcsolódó bejegyzések:
Az elveszett Rockenbauer 130 jelvény története tovább folytatódik
Jelvény a szénakazalban
A jelen pillanat-e a valóság?
Túrabeszámoló a Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 teljesítménytúráról