Röviden a nyolcadik Kinizsi Százasomról

Írok röviden a nyolcadik Kinizsi Százasomról. A részletesebb beszámolóm (mely most azért nem a világ leghosszabb K100 beszámolója lesz) még várat magára (apropó, ajánlom az olvasó figyelmébe a K100 túrabeszámoló generátort), és ezen a hétvégén sem lesz még időm megírni, mert egy kétnapos tájékozódási táborozásra megyek a Börzsönybe a túravezető tanfolyammal.

A zsinórban nyolcadik sikeres Kinizsi Százasomat kényelmes tempóban, 22 óra 50 perc alatt tettem meg (az elején még úgy tűnt, hogy ennél sokkal gyorsabb leszek, de nem sokáig tudtam tartani Áron sebességét). A katlanban sokakhoz hasonlóan én is lelassultam, de talán a Rockenbauer 130-akon szerzett tapasztalatok és edzettség birtokában nem viselt meg különösebben az a szakasz sem.

Szóval nem javítottam meg a legjobb időmet (ami talán 21 óra körül lehet), egyszerűen csak tovább építettem a "kártyaváram", és élveztem a Kinizsi Százas hangulatát. Aki csaknem végig a túratársam volt, ő Lívi, egy tornatanárnő, akinek ez a harmadik Kinizsi Százasa volt. Az elején, ahogy említettem, Áron is velünk tartott, majd haladtunk együtt Stepanek Sanyiékkal és Suvlajékkal is. Elég sok ismerőssel találkoztam: túratársakkal, topiktársakkal, blogom olvasóival, vagy épp az Iszkiri résztvevőivel. Volt olyan idősebb túratárs, akit - bár nem ismertük egymást korábban - "letegeztem", remélem ezt nem vette sértésnek, természetjárói tegezésnek szántam.

Hotdogmennél ezúttal az amerikai hot dog mellett a jégkását is megkóstoltam, ami szintén nagyon finom volt és amit ezúton is köszönök (most sem fogadott el érte pénzt).

A táv elején találkoztam Csornai Edinával is, aki akkor már több mint 100 kilométert gyalogolt, hiszen a túra előtt Tatáról sétált át Békásmegyerre, a rajtba. Sikerült neki is a K100 teljesítése, így ezzel ő lett az ötödik Kinizsi Százas duplázó, és egyúttal az első nő, aki oda-vissza teljesítette ezt a távot (ide kattintva olvasható az Edinával készült interjúm, itt pedig a túrabeszámolója olvasható).

Szintén a táv elején találkoztam Pucros Mackóval is (aztán még később is előzgettük egymást), aki elindította az Index fórum Kinizsi Százas topikját még 2000-ben. Megjegyezte, hogy a "rajongóm" és blogom rendszeres olvasója, ami jól esett.

Ami érdekes még: azt hiszem ez volt az első olyan Kinizsi Százasom, ahol voltak kisebb alvásaim út közben. Például az Arany-lyuki elágazásnál, az új pihenőnél is aludtunk úgy húsz percet Rafterrel.

Ami hasznos volt: megtudtam újabb szomorú érdekességeket Pusztamarótról, valamint egy-két rendszeres, ám nem szándékos kispistázásomra is rá kellett ébrednem.

Ja igen, a felszerelésről: túrabotot ezúttal sem vittem. Bevált az "okosfejlámpám", és az új túracipőm is. Viszont most nem a házilag barkácsolt tarkóvédős sapkámat vittem (amit még a tavalyi Kinizsi Duplámra készítettem), így bizony a nyakam eléggé leégett a katlanban tűző napon.

Kapcsolódó bejegyzések:
Hoppácska, megváltozott a Kinizsi Százas jelvény
Kinizsi Százas előtti motivációs bejegyzés
Gondolatok a nyolcadik Kinizsi Százasom előtt