Érdekességek Pusztamarótról

Arról már meséltem a kedves olvasónak, hogy Pusztamarót milyen tragikus helyszíne volt magyar történelemnek a törökvész idején. Később is érték azonban tragédiák a települést, ugyanis még a XX. század második felében is egy élő, apró falvacska volt, azonban elnéptelenedett és a falurombolás áldozatául esett. Talán csak egyetlen pincelejárat van még meg az egykori épületek közül, de azt is sűrűn körbenőtték a fák, bokrok. Mindez akkor került szóba, amikor Suvlajjal, Livivel és Rafterrel megpihentünk egy kicsit Pusztamaróton, a Kinizsi Százas 66. kilométerénél.

Magam is nekiláttam enni, és megmutattam Suvlajnak az okosított, kompjúterre köthető csodafejlámpámat. Pihentem pár percet, majd határozott léptekkel elindultam néhány fa irányába, amikor Rafter - kitalálva szándékomat - utánam kiáltott: "Temetőben nem vizelünk!" Szétnéztem, és valóban, a sötétedés és a magas fű elrejtette a sírköveket, így aztán kijöttem onnan és arrébb kerestem megfelelő helyet. Hát így került szóba Pusztamarót elnéptelenedése, lerombolása. Megjegyeztem, hogy a készülő könyvembe (A Kinizsi Százas útikalauza) nem írom majd bele, hogy hogyan szereztem tudomást a pusztamaróti falurombolásról.

Kapcsolódó bejegyzés:
A túrázás olyan, mint az élet