Gondolatok a nyolcadik Kinizsi Százasom előtt

Ismét eltelt egy év. Öregebb lettem én is és a Kinizsi Százas is. De tán mindkettőnknek előnyünkre vált, csak erősebb és sármosabb lettem (legalábbis szeretem ezt hinni; na jó, esetleg a homlokom is magasabb lett néhány milliméterrel, de általában úgyis baseball-sapkát hordok). A Kinizsi Százassal egyébként majdnem egyidősek vagyunk, én alig egy évvel születtem korábban, mint ahogy az első, 1981-es Kinizsi Százas (akkor még szeptemberben) megrendezésre került.

Illetve hogy jót tett-e ez az egy év... A Kinizsi Százas körül a létszámkorlát és a regisztrációs cécó miatt most kissé felbolydultak a kedélyek, bizonyos szempontból nem lesz már olyan, mint korábban. Főleg azoknak, akik valamiért most lemaradtak az indulás lehetőségéről. Nehéz erre okos dolgot mondani. Talán jövőre egyszerűbb lesz a regisztráció, és már elég köztudott lesz ahhoz, hogy aki indulni szeretne és figyeli a híreket, az ne maradjon majd le róla.

Szóval a nyolcadik Kinizsi Százasom jön. Zsinórban. A K100 egyébként az egyik legtartósabb dolog az életemben. Szerelmek, lakóhelyek, haveri társaságok jöttek-mentek az elmúlt években, egyedül néhány barát, a munkahelyem és a Kinizsi Százas kísért el végig az eltelt hét esztendőben. Sokáig a Balaton-átúszást is egy ilyen állandó dolognak hittem, de tavaly már legyőzött az a fránya víziszonyom.

Ha pedig úgy nézzük, nem is a nyolcadik Kinizsi Százasom. Szeretem kicsit többnek számolni, és "Kinizsi Százas végigjárásokkal" kalkulálni, mert így a fordított útvonalon zajló Iszinik 100-at, illetve a privát bejárásokat is ideszámíthatom. Vagy például a Kinizsi Duplát. Így számolva már a 15. útvonal-végigjárásom jön. A célom így eljutni a 100 végigjárásig. Kinizsi Duplákkal, esetleg egy őrült Kinizsi Triplával és privát bejárásokkal akár már 50 (vagy akár 40?) éves korom előtt elmondhatom majd, hogy százszor végigjártam a K100 útvonalát. Feltéve hogy élek addig, de remélem. Csalánba nem csap a ménkű.

A Kinizsi Százas mutatja számomra az idő múlását. És a saját fejlődésemet is. Egyre több K100 teljesítés, egyre több K100-hoz és túrázáshoz kapcsolódó ötlet, egyre több olvasó: a blogom látogatóinak száma áprilisig már meghaladta a kétszázezret.

Idén aztán a túrarendezésbe is belekóstoltam, és a Teljesítménytúrázók Társaságának (és még sokaknak) a segítségével útjára indíthattam az Iszkiri teljesítménytúrát, és több új koncepcióm is született (Apatúra, Budai Térképkör).

Idén egy kedves cimborámmal, Áronnal megyünk majd végig az úton (aki már számos komoly, a K100-nál nehezebb túrát is teljesített - például az engem eléggé felőrlő Prágai Százast -, és az egyik legtöbbet túrázó ismerősöm, viszont a Kinizsi Százas eddig még kimaradt az életéből). Lehet, hogy az egyéni legjobb időmet is megpróbálom majd megjavítani, bár pontosan nem is tudom hogy mennyi lehetett az eddigi legjobb (igazából a lényegnek a szintidőn belüli célba érést tartottam és tartom). Kütyüt is tesztelek majd: az okosakkumulátorral megokosított fejlámpámat. És az új túracipőmnek is az első komoly túrája lesz.

Az idei esztendőre, a túra utánra is vannak még nagy terveim: egyrészt a Kinizsi Tripla, másrészt pedig egy könyv írása a Kinizsi Százasról.

Kapcsolódó bejegyzések:
Aki magáévá tette a K100 témát
Elkészült a világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolója
A férfi 100 kg-nál kezdődik
A teljesítménytúrázók arcoskodnak