Reggel nyolc előtt indultunk el Dorogról a hegyeskői pontra, 9 kilométeres kirándulásunk közben megmászva a Getét, és kiszalagozva a kék sáv - kék kereszt jelzésváltást. Pár órával a Szuperkatlan rajtja előtt még nem volt hőség, és csak egy-két kirándulóval találkoztunk út közben (és azzal a sráccal, akivel megbeszéltem, hogy mivel Mogyorósbányán lakik, fordított irányban is teljesítheti a távot; vele a Gete csúcsán futottunk össze).
A Hegyeskő alatti árnyékos oázisunkba érve (pontosan ott, ahol tavaly is pontőrködtem) pokrócot terítettünk és kényelembe helyeztük magunkat, így piknikezve vártuk a túra résztvevőit; idillünket csupán néhány hangya zavarta. A hátizsákomból előkészítettem a Lego Ixi Kupát is, mintegy kiállítási tárgyként. Ami még a "promóciót" illeti, az Asciimótól kapott sárga Iszinik 100 sapkám volt rajtam, felhívva a figyelmet az Ixi Kupa utolsó, novemberi túrájára, amikor egy későőszi estén-éjszakán járhatnak majd arra a túrázók.
Jó volt idén is sok ismerős arcot látni, és persze újakat is. Az ismerősök közül többek között Rafterral, Vinattival, Andrásékkal, Krisztiánnal, Jánosékkal, Marcsiékkal, Petivel, Áronnal, Sznuupival, Zolival találkoztam, valamint Andival, aki a nemrég elvégzett túravezető tanfolyamon volt csoporttársam. Eljött öcsém is a barátnőjével, revansot véve a túrán, hiszen tavaly végül átnevezett a 15-ös távra, de idén sikerült teljesítenie a 30-ast. Az Ixi Kupa mellett többen érdeklődtek a Budai Térképkörről is, de szóba került még a blogom és a Turul 200 is. Az időjárás egyébként idén is méltó volt a Katlanhoz (de ez nem volt szokatlan, bocsánat a gesztipéteri szójátékért), már-már a tikkasztó Rockenbauer 130-at idézte, így gratulálok mindenkinek, aki ebben a hőségben sikeresen teljesítette a túrát, vagy egyáltalán belevágott.
A déltől fél 7-ig tartó pontőrködésünk után nem kellett visszagyalogolnunk Dorogra (ennek örültem, mert barátnőm tartott a Gete meredek emelkedőjétől), mivel András felajánlotta, hogy majd felvesz minket tokodi pincéknél, így csak odáig kellett lesétálnunk. Egy kicsit ott is piknikeztünk (egy doromboló macska is mellénk szegődött), és aztán Andrásékkal és Áronnal indultunk haza a kora esti órákban.
Érdekes, hogy mivel most én is egy rövidebb kirándulásra készültem, ez a bő 10 kilométeres séta elég volt nekem is. És Hegyeskő mellől visszanézve az egyszerre közeli és mégis messzi-magas Getére, vagy a tokodi pincéktől pillantva Hegyeskő irányába már ezek a pár kilométeres távolságok is komolynak tűntek, pedig a Kinizsi Százas távja mellett eltörpülnek.
Pár nap múlva egyébként újra járok majd a Katlanban (akkor már teljesen bejárva a távot, sőt), mert Jeremcsuk Istvánnal tervezünk egy Kinizsi Duplát, azaz egy oda-vissza teljesített Kinizsi Százast.
Kapcsolódó bejegyzések:
Beszámoló a Szuperkatlan 15 túráról
Pontőrködésem a Szuperkatlanon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése