2014. július 28., hétfő

A Budai Térképkör bejárásának folytatása Rakk Gyulával

A múltkor Szépjuhásznétól a Rozália téglagyárig jutottunk a Budai Térképkör bejárásával, vasárnap innen folytattuk az utat Rakk Gyulával, valamivel több mint 40 kilométert gyalogolva Budakesziig (így már csak egy 23 kilométeres szakasz van hátra a körből). Ahogy a kiírásban is szerepel, a Térképkör érdekességei közé tartozik, hogy tetszőleges számú szakaszban is bejárható a 82 kilométeres táv, és a bejárás iránya és kezdőpontja is szabadon választható (de az "alapértelmezett" az óramutató járásával ellentétes irány, és a szépjuhásznéi rajt és cél).

Ezúttal is sok ismerős részt érintettünk, hiszen a Térképkör egyes tájain a túravezető tanfolyam gyakorlótúráin, a Sárga 70-en vagy épp a Turul 200-on jártam már. Nagykovácsi után az Anna vadászlak környékének zöld jelzése az a szakasz egyébként, ami a Budai Térképkörre gondolva vagy korábban a leendő bejárást elképzelve elsőként megjelenik előttem. Meggyőződtünk róla, hogy nagyon változatos az útvonal, a ligetes részeken haladó széles szekérutaktól a vadregényes árkokig, sűrű erdőkig. A napi szakasz vége felé, Budakeszi határában a két mamutfenyő mellett is elhaladtunk.

A bejárás az időjárást tekintve elég kalandosra sikerült, hiszen egy villámlással kísért kiadós eső is elkapott minket, így csaknem úgy eláztam, mint a pár héttel ezelőtti Kinizsi Dupla kísérlet alkalmával. Érdekes volt a szinte zuhanyszerű esőben, robajló dörgésben az egyik fa alatt várni a vihar csendesedését, egyszerre volt minimális (és tán egészséges) halálfélelemem, miközben azt is tudtam, hogy egy a több millióhoz az esélye, hogy pont abba a fába csapjon a villám, ami mellett állunk.

Az útvonalat Gyula GPS-sel mérte, hogy stimmelnek-e az előzetesen mért adatok, valamint a jelzésváltásoknál tovább kerestük a jellegzetességeket, melyek majd a Térképkör "ellenőrző lapján" szerepelnek majd.

Felfedeztük azt is, hogy a Solymár előtti napraforgóföldek mellé, pár méterre a földúttól kaptárakat telepítettek, így eléggé félve haladtam el ott, de szerencsére egy rovar sem csípett meg minket. De aki allergiás vagy csak kevésbé vállal egy ilyen kockázatot, az a fasor túloldalán haladva, vagy esetleg a műúton maradva kikerülheti a méheket.

Budakeszi előtt pedig a turistatérképen és a Tuhun jelölt zöld Mária út jelzést nem találtuk, egy sincs felfestve, így emiatt a rész miatt is érdemes térképet és/vagy GPS-t vinni majd a Térképkörön indulóknak (itt egyébként egy egyenes nyiladékot kell követni, ami elég könnyen megtalálható, de tervezünk majd valami kis táblát tenni oda). Egy kb. egy kilométeres szakaszt pedig országút mellett kell megtenni, emiatt (főleg a sötétedés után arra haladóknak) javasoljuk, hogy vigyenek majd magukkal láthatósági mellényt, és figyeljenek a forgalomra ill. az úton való átkelésre.

A bejárást két hét múlva folytatjuk, "bezárva" a kört.

Kapcsolódó bejegyzések:
Budai Térképkör
A Budai Térképkör egy szakaszának bejárása Rakk Gyulával

2 megjegyzés:

  1. Mi közben végigcsináltuk a dolgot, bár alternatív befejezéssel, és néhány kisebb problémával (mondjuk itt nagyrészt említésre is kerültek).

    - a Malom-dúlőnél nem sikerült átjutni, a jelzések egy akkor éppen zárt udvaron mentek keresztül, mellette katonai bázis, a jelzést csak a kerítések túloldaláról láttuk

    - a méhek ugyancsak megvoltak, mi felhívtuk a táblára kiírt telefonszámot, az első reakció az volt, hogy mi a francnak megyünk arra, miután megmagyaráztuk, hogy jelzett turistaútról van szó, azt mondták, hogy oké, vagy támadnak, vagy nem, de ha esetleg az előbbi történne, nyugodjunk meg, be vannak kamerázva, és ilyenkor riasztják az egész környéket (valószínűleg, hogy kijöhessenek egy jót röhögni rajtunk)

    - Budakeszi előtt a nyiladék tényleg nincs festve, a műúttal annyi a gond, hogy többet kell mellette menni az eredetileg jelzettnél (a forgalom eléggé kellemetlen ráadásul), én itt is azt tapasztaltam, hogy a jelzés (Z+) kerítés mögött megy, ezúttal a lovarda a főszereplő

    - az Irhás-árokhoz leérve nem igazán egyértelműek a dolgok (vagy én mentem csukott szemmel), nem igazán lehet jelzést találni, de legalább így lehetőség nyílt egy jó falmászásra a kőfejtőnél

    - és a végén a legnagyobb probléma. Néhány esetben sikerült kutyákkal összefutni, de az nagyjából kimerült a kölcsönös, hangos üdvözlésben. Nem ez volt a helyzet viszont a Széchenyi-hegyre felfelé a Tearózsa utcánál, ott három viszonylag nagy példány, különösebb kerítés nélkül eléggé morcosan viselkedett, kissé meleg volt a helyzet, onnan kénytelenek voltunk visszafordulni, és inkább Z+ lett belőle az 53-as felső végállomásától.

    Ezeket a dolgokat leszámítva remekül éreztük magunkat, és még egyszer köszönet az ötletért.

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok a teljesítéshez! Ma mi is a végére értünk :) Kutyával szerencsére nem találkoztunk, vagy legalábbis szabadon nem. A lezárt terület elvileg nem katonai már, bár "elrettentésből", vagy hogy ne járjanak sokan arra, tényleg az van kiírva, majd erre is kitérünk az itinerben. De a jelzés biztosan ott megy. Még egyszer gratulálok, kérjek írj(atok) majd mailt, és írok majd az oklevéllel, kitűzővel, stb. kapcsolatban.

    VálaszTörlés