Kinizsi Dupla kísérlet Jeremcsuk Istvánnal

Ahogy említettem, a tavalyi Kinizsi Dupla és a pár héttel ezelőtti Turul 200 után megpróbáltam újra 200 kilométert gyalogolni, ezúttal Jeremcsuk Istvánnal, a vak fenegyerekkel. Végül Tatáig, a tervezett táv feléig jutottunk, de a körülmények miatt (komoly eső és sár, szinte "vízihullásra" ázott talp már féltávtól, ereszkedés a csúszós-sáros Getéről, no meg az a tény, hogy korábban csak pár száz méteren kísértem Istvánt, a Tortúra 65-ön) ezt sem érzem csalódásnak, és mindketten jól éreztük magunkat a túra közben (persze a táv vége felé már egyre kevésbé, de a küzdelemnek is megvan a maga szépsége).

Mielőtt egy hosszabb, részletes beszámolót írnék, idemásolom a Facebookon megosztott gondolataimat:

Végül 100 km-ig, Tatáig jutottunk, 32 óra alatt.

Az "átnevezés" főbb okai: az út elejét, kövesebb szakaszait talán "elóvatoskodtam", hiszen először kísértem hosszabb távon Istit, igy aránylag lassan haladtunk. De a leglényegesebb a komoly eső és egy-két helyen sár volt, igy már a Getére felfelé haladva is volt olyan emelkedő, amin alig tudtunk felmenni, annyira csúszkáltunk. A Getéről lefelé haladva szintén szinte fáról fára haladtunk, kapaszkodtunk, hiszen nem akartam-akartunk kockáztatni. A felszerelésünk (elsősorban lábbeli) sem volt a sárra-esőre optimalizálva, nagyon hamar szétázott, és csak másnap lett esélye száradni.

Mogyorósbánya után nem sokkal már kezdett határozottan megfogalmazódni bennünk (még ha nem is jó előre lemondani a teljes táv teljesítéséről), hogy lehet hogy csak Tatáig megyünk (azért fenntartva egy kis reményt arra, hogy lehet hogy vissza is fordulunk, és meglesz a 200 km is).

De a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat a nehézségek ellenére, szereztünk pár helyszíni drukkolót-ismerőst is, és egy nagyszerű kaland volt. És már ott megfogalmazódott, hogy azért még lesz közös kísérletünk a Kinizsi Duplára, és akár Ebola is csatlakozik majd.

+ Köszönjük mindenkinek aki drukkolt!

+ És külön köszönet Papucsek Marcsinak, aki egy rögtönzött frisítő ponttal várt a pilisszentkereszti műútnál nagyon finom péksüteményekkel és üdítőkkel, továbbá Dolgos Gyurinak, aki pedig a vértestolnai műúthoz vitt ki nekünk egy szintén nagyon bőséges frissítő csomagot.

(A bajóti műút utáni "hullámvasúton" szúrós-tüskés, embermagasságú gaz van, alig lehetett rajta áthaladni. Eléggé szanaszét kaszabolt minket, lényegében csak bozótvágóval lehetne biztonságosan átjutni, vagy páncélruhában. Mindez elég hosszú, kb. 100 méteres szakaszon-szakaszokon.)

Kapcsolódó bejegyzés:
Jeremcsuk István: Szimpla beszámoló egy majdnem dupla Kinizsiről