- Szia Gyula! Hogyan fogalmaznád meg a térképészet szépségét?
- A térképészet vagy térképkészítés (kartográfia) ősrégi tudomány, melynek igazolható eredete az ókorig nyúlik vissza. Az azóta eltelt több ezer év alatt csak a technológia változott, ám a végső cél ugyanaz maradt: a Föld (vagy más égitest) felszínének vagy az ezekre vonatkoztatott természeti és társadalmi objektumok, jelenségek szigorú matematikai szabályok szerinti síkba vetített, méretarány szerint kisebbített, generalizált és saját grafikai jelrendszerrel (jelkulccsal) ellátott felülnézeti ábrázolása. Egyszerűbben megfogalmazva ez a folyamat jelenti a térképkészítést: vetületválasztás, a méretarány meghatározása, generalizálás (térképi általánosítás, azaz a tartalmi elemek kiválogatása) és a jelkulcs létrehozása. Ebben az összetett folyamatban rengeteg kihívás, választási lehetőség áll a térképész előtt, melyek leküzdése adja tulajdonképpen „a térképészet szépségét”. Mivel a térképészet csak kb. 70%-ban mérnöki tudomány és 30%-ban művészet, ezért fontosnak tartom az esztétikát is tartalmi és térbeli pontosság mellett. Gondoljunk csak az olyan régebben készült térképekre, melyek domborzat-, sík- és névrajza annyira egységes összhatást kelt az egyéb „díszítő elemekkel”, hogy akár művészeti alkotás (grafika) is lehetne! Valahol itt, a mérnöki és a művészi szemlélet összeegyeztetésében látom a szakmám szépségét.
- Mikor találkoztál először a Kinizsi Százassal és mit gondolsz róla?
- 1983-ban, 15 és fél évesen teljesítettem életem első teljesítménytúráját, a Gerecse 50-et. Még ebben az évben beléptem a Vörös Meteor Természetbarát Egyesületbe (mai régi-új nevén: „Meteor” Természetbarátok Turista Egyesülete) és ekkor kapcsolódtam be az aktív természetjáró mozgalomba. 1984-ben már rendszeresen vásároltam és olvastam a Turista Magazint. Ebből a folyóiratból értesültem először a Százasról és az áprilisi Gerecse 50 teljesítése után már nem volt visszaút: 1984. május 19-én rajthoz álltam Csillaghegyen és a 7.30-as tömegrajt után kereken 20 órával, 1984. május 20-án hajnali 3.30-kor megérkeztem Szár-Szárliget vasútállomásra. Rengeteg élménnyel gazdagodtam azon a májusi hétvégén: az előzetes sportorvosi igazolás beszerzése, a testi és lelki felkészülés, a hátizsák tartalmának összeállítása, a számomra ismeretlen útvonal szépsége és „vadsága”, a hőség, a vízhólyagok, a teljesítés öröme és nem utolsó sorban a teljesítés utáni elismerő szavak.
Mivel Magyarországon az 1981-ben megrendezett „Százas” volt – abszolút értelemben is – az első teljesítménytúra, hagyományt teremtett és alapjává vált a későbbi teljesítménytúra-mozgalom kibontakozásának. Hasonló mérföldkő volt a hazai természetjárásban, mint a két évvel korábbi „Másfélmillió lépés Magyarországon” című, Rockenbauer Pál vezette Országos Kéktúra expedíció és filmsorozat. Az első Gerecse 50 teljesítménytúra 1982-es megrendezése is ebbe a sorba illeszkedett. A Kinizsi Százas mára már „élő legendává” vált a maga 100 km-ével, 24 órás szintidejével, hatalmas kihívást jelentő, de ugyanakkor gyönyörű vonalvezetésű útvonal végigjárásával. Azt hiszem ez az a teljesítménytúra, melyet mindenkinek legalább egyszer teljesíteni kell! Aztán úgyis elkapja az embert a „gépszíj” és nem tudja abbahagyni…
- Ha ki kellene emelni néhány geológiai vagy térképészeti érdekességet a Kinizsi Százas útvonaláról, melyek lennének azok?
- Az egyik érdeklődési és kutatási területem a Kárpát–Pannon térséget érintő természetföldrajzi (és egyéb térkategóriákat alapul vevő) tájbeosztások. A Kinizsi Százas útvonala Békásmegyertől tatáig a Pilis-hegység és a Gerecse területén vezet végig. A pilisi Kevély-hegycsoport ún. Fődolomitból áll, legmagasabb csúcsáról, a Nagy-Kevélyről pazar panoráma nyílik a Pilisvörösvári-medencére és a medencét délről lezáró, szintén üledékes kőzetekből felépülő Budai-hegység rögeire. A Kevély-nyeregben egykor a Stromfeld Aurél turistaház állt, ma már csak csekély romok éktelenkednek helyén – sajnos. A Hosszú-hegy csoportja már Dachstein mészkőből áll, mely kőzet az Osztrák-Mészkőalpok Dachstein csoportjáról vette a nevét. A hegygerincről helyenként az ún. Pilisszántói-öblözet és a Budai-hegység távolabbi csoportjai felé nyílik kilátás. Ugyanebbe a kőzetbe vágta gyönyörű szurdokvölgyét Pilisszentkereszt alatt a Dera-patak, a Pilis- és a Visegrádi-hegység szerkezeti határának közvetlen közelében. A Pilis-hegycsoportot és Dachstein mészkő alkotja. A Pilis-hegység és egyben a Dunazug-hegyvidék legmagasabb csúcsa a Pilis (756 m), melynek közelébe a csodálatos Panoráma úton (Dréher út, Grófi út) kanyarog, szerpentinezik fel a Százas útvonala. A László kúpjának nevezett borda útkanyarjaiból fenséges panoráma tárul a túrázók elé: a Hosszú-hegy csoportja, a Kevély-hegcsoport, a Budai-hegység csoportjai tárulnak fel innen. Ugyanez a fehér színű mészkő alkotja a Fekete-hegy – Kétágú-hegy csoportját is. Az Öreg- és a Fehér-szirt között vezet le az útvonal a Dorog–Piliscsévi medencébe, mely felett az említett két szirt áll őrt. Dorog után a Keleti-Gerecse következik, melynek első tagja a Gete-hegycsoport és annak legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gete. A Tokodi pincék után a Bajót–Mogyorósbánya–Nagysápi-hegycsoport következik a Kősziklával, az Őreg-kővel és a Domonkos-heggyel. A Gete-hegycsoport fő tömegét is ugyanaz a Dachstein mészkő alkotja, mint ami az utóbbi három rög tetejét. A Bika-völgy után a Központi-Gerecse tájai következnek: Pusztamarótig, illetve a Vízválasztóig a Pisznice – Bersek hegy csoportjában, a Vízválasztótól a Bánya-hegyen át a Vértestolnai elágazásig pedig a Gerecse – Bánya-hegy csoportjában vezet az út. Mivel a Gerecse a „vörösmárvány hazája”, ezért mindkét hegycsoportban megtaláljuk az ősmaradványokban igen gazdag, a földtörténet Jura korszakából származó ún. Vörös (gumós) mészkövet (Pisznice, Kis-Gerecse, Bánya-hegy). A Gerecse legmagasabb csúcsa természetesen Dachstein mészkőből áll. A Nyugati-Gerecse kistájat már teljesen a Dachstein mészkő alkotja. A Tarjáni-Malompatakig a Pes-kő-csoportjában, a névadó hegy pereme alatt vezet a túra. Koldusszállás után az Öreg-Kovács – Halyagos hegycsoportjának eleinte belső oldalán, majd nyugati tetőperemén halad az út a Szent Péter templom romjáig. (Helyenként szép lepillantás nyílik nyugati irányba, az Által-ér-völgy és a Győr-Tatai-teraszvidék felé.) A templomromtól Baj községig a Kecske-hegy kis, szurdokszerű, mészköves völgyében kell leereszkedni.
- Teljesítménytúrákat is rendeztél és rendezel, mit szeretsz a túrarendezésben?
- Három teljesítménytúra létrejöttében vállaltam aktív szerepet. A legelső a Meteor 50 volt, melynek egyik kitalálója én voltam, Lugosi Zoltánnal, akkori szakosztályvezetőmmel együtt. 1990-ben lett először megrendezve ez a túra illetve ennek résztávjai. A hazai teljesítménytúrázás második időszaka tulajdonképpen ekkor, a rendszerváltás körül kezdődött. Ekkor vált lehetővé a Budai-hegység távolabbi, korábban lezárt, tiltott területének bejárása, bemutatása a nagyközönségnek. Ebben a munkában a Meteor 50 és a nagyjából ugyanebben az időben születő, Pál István nevével fémjelzett Budai 50 teljesítménytúrák vállalták az úttörő szerepet (Nagy-Kopasz – Fekete-hegyek csoportja, Kutya-hegy – Nagy-Szénás – Zsíros-hegy csoportja).
Időrendben a következő az Őrség 50 és 30 teljesítménytúrák megrendezése volt, első alkalommal 1993-ban. Ez a túra egy baráti társaság ötletéből és aktív támogatásával jött létre. 1991-1992-ben látogathatóvá vált Vas megye és egyben az ország nyugati sarka (Őrség + Vendvidéki-dombság). A rendszerváltás után megalakuló Teljesítménytúrázók Társasága (TTT) vállalta fel a túrák előkészítését és megrendezését. Bejártuk a területet, megterveztük a turistaútjelzés-hálózatot, aktívan közreműködtünk az első Őrség turistatérkép elkészítésében. Eleinte a Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ), majd az 1993-ban megalakuló Hegyek Vándorai Turista Egyesület (HVTE) lett a friss útjelzés-hálózat gazdája, mely szervezet azóta is minden nyáron kb. kéthetes festőtáborral biztosítja az utak járhatóságát és követhetőségét. Az Őrség teljesítménytúrák hosszú távú változata a minden ötödik évben megrendezésre kerülő Őrség-Vendvidék 75 túra. Ennek résztávja, a Vendvidék 25 teljesítménytúrát azonban minden esztendőben megrendezzük.
1993-ban indult „tíz éves” útjára az Új 3X50 nevű teljesítménytúra. A túra előzményének tekinthető az „ős” 3X50, melyet még a Budapesti Természetbarát Szövetség rendezett 1984–86 között. Az Új 3X50 teljesítménytúra lényege az volt, hogy 3 egymást követő 50 km-es túrát kellett teljesíteni, összesen 48 (49) órán belül. Az időbeosztás azonban kötött volt: az 50 km-es szakaszokra egyenként 12–12 óra volt a szintidő, viszont az első és a második 50 között volt minimum 4 óra, a második és a harmadik 50 között volt minimum 8 óra kötelező pihenőidő. A túrát nehezítette, hogy az első szakaszt éjszaka kellett teljesíteni. A második szakasz Szántó 50-ként önállóan is teljesíthető volt. A túra célja – persze a teljesítmény mellett – az volt, hogy a résztvevők nagyjából együtt, közösségként töltsék el a hétvégét. A teljesítménytúra 2003 óta alussza „csipkerózsika álmát”…
- Melyik a kedvenc hazai tájegységed illetve melyik az a táj vagy hegység a nagyvilágban, ahol még nem jártál, de ahová szívesen eljutnál?
- Ez nem könnyű kérdés és nem is tudok rá egyértelmű kérdést adni. Egyrészt azért, mert azzal a minimális természettudományos (főleg természetföldrajzi, geológiai, geomorfológiai, meteorológiai) tudással is nem egyformán szemlélem a különböző típusú tájakat (hegyvidéki, síkvidéki jelleg, a felépítő kőzet, a felszín sokfélesége stb.). Másrészt pedig azért, mert a magyarországi tájak szervesen kapcsolódnak a Kárpát-medencét övező, az Alpok, a Kárpátok és a Dinaridák alkotta hegykoszorúhoz. Ha rangsorolni kell, akkor mai Magyarországon ezek a kedvenc tájaim: Börzsöny (vulkanikus hegyvidék), Bükk (üledékes és vulkanikus hegyvidék), Őrség + Vendvidéki-dombság (dombvidék). A Kárpát-Pannon térséget tekintve pedig: Kis-Fátra, Magas-Tátra (Északnyugati-Kárpátok, kristályos vonulat).
A Kárpátok, az Alpok nagyon sok tájára szeretnék még eljutni, de a Brit-szigetek, a Skandináv-hegység és a dél-amerikai Andok is „érdekelnek”.
- Hogyan látod a Kinizsi Százas vagy általában a teljesítménytúrázás jövőjét?
- Szerintem ilyen „nagy múltú” túrának „nagy jövője” is kell, hogy legyen! Mindig lesznek segítőkész emberek, akik hajlandóak segíteni az előkészítésben, a rendezésben, lebonyolításban, logisztikában. A túra népszerűsége töretlen. A környezet- és természetvédelmi hatósággal folytatott egyeztetés (huzavona) nem tesz jót a jövőképnek sem, de biztos vagyok benne, hogy megfelelő kompromisszum fog születni a jövőbeni rendezések alkalmával. Ebből erednek az előzetes regisztráció problémái is, melyet mindenképpen orvosolni kellene! Kovalik Bandi felkért, hogy a 2015-ös Kinizsi Százastól kezdve vállaljam el a túrával kapcsolatos térképészeti feladatokat. Természetesen szívesen eleget teszek a felkérésnek, hiszen így én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy ez a népszerű teljesítménytúra még sokáig okozzon örömet a résztvevőknek.
A teljesítménytúrák számát illetően lassan elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy az már nem fog növekedni – több okból sem. Az egyik, hogy már nincs „üres” hétvégi nap, sőt, egy napon akár 10–15 túra is megrendezésre kerül. Így a teljesítménytúrázó társadalom megoszlik e rendezvények között, melyből az következik, hogy résztvevői létszámnövekedésre nem igazán lehet számítani a jövőben. Rendezői oldalon két dolog feltétlenül szükséges a sikeres lebonyolításhoz: anyagi háttér és megfelelő létszámú rendezői gárda. Biztosan jelennek meg majd egyre újabb és újabb teljesítménytúrák, de a teljesítménytúrázás fogalmi határait feszegető rendezvények megjelenésére is számíthatunk: helymeghatározó technika (GPS) bevonása a rendszerbe, nem szigorú időhöz kötött teljesítések stb.
- Köszönöm szépen az interjút!
Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Csornai Edinával, az első nővel, aki oda-vissza teljesítette a Kinizsi Százast
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Interjú Foresterrel, a Kinizsi Százas "inges-nyakkendős" teljesítőjével
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése