Segédpontőrködés és dinnyeszeletelés Balatonfüreden

Szombaton a Csornai Edina által rendezett Kék Balaton teljesítménytúrán pontőrködtem, a balatonfüredi papsokai templomromnál, Rita, egy ősz úr (Efemm édesapja) és Lolka kutya társaságában. Igaz, most inkább "segédpontőr" voltam, még csak nem is pecsételtem, csupán pakolni segítettem és a görögdinnyéket vágtam fel, és a ponthoz vezető rövid ösvényt szalagoztam ki. Be kell vallanom, először még a dinnyevágás sem ment tökéletesen, no de nem is olyan egyszerű ám a könnyen elguruló gyümölcsöt szeletelni egy kissé ferde padon. Később aztán egy megfelelő kőasztalt (derékmagasságú romfalat) találva egészen belejöttem, de ebből az esetből is látszott, hogy nem elsősorban gyakorlati ember vagyok (még ha olykor készítek is bútorokat, de egy asztalosmester biztosan sok hibát találna ezekben a tárgyaimban is és szörnyülködne, vagy esetleg sokáig nem tudná abbahagyni a nevetést), inkább amolyan elméleti "ötletember". Egyébként most jártam életemben először úgy a Balatonnál, hogy nem nyaralni, úszni, túrázni, bulizni vagy randizni mentem, hanem csak úgy. Szép délután volt, sok ismerőssel, balatoni panorámával (a távolban vitorlások sokaságával, melyről egy falikép jutott eszembe gyermekkoromból), és a hőségben egy kis árnyékkal.

Kapcsolódó bejegyzések:

Második pontőrködésem a Szuperkatlanon

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek