Csúcsformában

Szemérmetlenül szerénytelenül hangozhat, de talán életem csúcsformájában vagyok, vagy legalábbis nem vagyok messze attól, hogy abban legyek. Tavaly és idén is sikerült 200 kilométert gyalogolnom, és több "sportágban" is igyekszem az eddigi legjobb formámba kerülni, pl. húzódzkodásban, fekvőtámaszban és futásban (megpróbálva majd az eddigi leggyorsabb szigetköreimet futni), sőt talán még úszásban is (még ha a tavalyi átúszás kudarca kedvemet is szegte, ill. meg kell majd küzdenem a víziszonyommal). Persze az is igaz, hogy nem olyan nehéz csúcsformában lennem, hiszen kamaszként általában én voltam az, akit utolsóként választottak be a csapatokba, így ehhez képest aránylag könnyebb fejlődnöm, mintha mondjuk olimpikon lettem volna tizenévesen.

És hogy miért jó ez? Egyrészt az egészség miatt, másrészt pedig egyfajta bizonyítási vágy, no meg a testi-lelki esztétikum keresése, önmegvalósítás. Vagy a pszichológiai oldalát nézve, harc az elmúlással, hiszen az embert kevésbé zavarja az esztendők múlása, ha azt érzi, hogy évről évre egyre erősebb, gyorsabb, kitartóbb.

(Ha a Kinizsi Százast tekintjük, az idei év itt is kiemelkedik, hiszen 2014-ben eddig már háromszor gyalogoltam végig a távját (Kinizsi Százas bejárás sztovka módra, hivatalos Kinizsi Százas, Kinizsi Duplának indult K100 bejárás Jeremcsuk Istvánnal), de remélem hogy még egy Kinizsi Dupla is megvalósul idén, valamint az Iszinik 100 és a Csoportos Privát Iszinik is sikerül.)