Ottorino kritikája A világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolójáról

Ottorino, a Kinizsi Százas hatszoros teljesítője, több olvasmányos túrabeszámoló írója vetette papírra "A világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolójának" első kritikáját. Aránylag éles bírálat, ugyanakkor csaknem minden meglátásával egyetértek (így utólag magam is rájöttem a "beszámolóm" több hibájára, de jövőre már valamivel bölcsebben látok neki a túrabeszámolóm írásának). Elemzésével megtisztelt és ezúton is köszönöm, s Ottorino hozzájárulásával most a blog olvasóival is megosztom:

Élvezettel olvastam "A világ legrosszabb Kinizsi Százas beszámolóját". Jaj, bocsánat! Nem legrosszabb, hanem leghosszabb. Ejnye, mennyire más értelmet ad egy szövegnek egyetlen betű elgépelése. Félretéve a tréfát: Az írásodat bevezető idézetekből rögtön kiderül a K100 iránti leplezetlen szeretet és tisztelet, amit a mű az ő teljes terjedelmében folyamatosan erősít.

A sötét oldal tábora jut eszembe. A fanyalgók szerint vannak (sokkal)hosszabb, (sokkal)nehezebb, (sokkal)jobb nevezési díj/szolgáltatás arányú (brrr!) teljesítménytúrák. Nos, igazuk van, de ők, szegénykék nem érzékelik egy megfoghatatlan valami, egy, a teljes túrát belengő speciális Kinizsi érzés jelenlétét.

Kontra fanyalgók, magam a Kinizsi vonzáskörébe tartozom, bár ezt olyan explicit módon még nem nyilvánítottam ki, mint Te teszed folyamatosan, ám abban azért reménykedek, hogy beszámolóim erőteljesen közvetítik a külvilág felé a Kinizsivel kapcsolatos érzelmeimet.

Többeknél a rendezvény szellemének vonzerején túl a presztízse is sokat nyom a latban. Nézzük a "nagyágyúkat", akik tényleg sokkal hosszabb, nehezebb túrák sorát jegyzik! Majd' mindegyikük naptárában minden évben szerepel a K100 bejegyzés. (Jut eszembe: Súlyos oka lehetett Józsinak, hogy a [ha jól emlékszem] 17-es szériáját idén megszakította. Sajnálom.)

Visszatérve a beszámolódra. Művedben a Kinizsi Százashoz- vagy a túrázáshoz általában kapcsolódó gondolatok, úgymint: a felkészülés-, a kaja-, a pia-, a pina-, az útvonal-, az anekdoták-, az információk-, a látvány-, a szépség-, a fájdalom-, a gyötrődés-, a tapasztalatszerzés-, az eufória fordulatos leírása, felfűzve az útvonal kacskaringós szálára, hosszú időre a monitor elé ragasztott, és hatására szinte újra átéltem az idei Kinizsi egyes szakaszain velem történteket. Ám a vége felé fészkelődni kezdtem a székben azoknál a részeknél, ahol magáról az írásról írsz hosszasan.

Távol álljon tőlem, hogy kritizáljam a munkádat, sőt, annyira tetszett, hogy azért tennék néhány apró észrevételt, hogy a következő még szenzációsabb legyen. Kérlek, ne nagyon utálj érte!

Tehát, írás az írásról: Az olvasót nem érdekli, hogy az szerző mennyire volt fokhagymaszagú, amikor a művet kiizzadta, vagy, hogy hány billentyűzetet taposott szét a küszöbön az alkotói válságtól elgyötörve. Az olvasó azt szereti, amikor szárnyalhat a fantáziája, és megszűnik számára a most. Az olvasó szórakozni szeret. Az írásnak önmagáért kell beszélnie. Az említett résszel kapcsolatban bennem is felmerült az, amit magad is említesz a karakterek számának szaporításáról...

Más: Kicsit zavaró volt még (vissza is lapoztam, mert azt hittem, hogy véletlenül rákönyököltem a -ra), hogy a Víziorgona utcai rajt után találkozol egy rakás emberrel útközben, majd egyszer csak a Pilis-nyeregben talállak. Még ha annyira eseménytelen volt is a túra első negyede, akkor is biztos voltak benne olyan mozzanatok, amelyekről- vagy amelyekkel kapcsolatban mesélni lehetett volna, hogy legalább az átmenet meglegyen. Gondoljunk egy nulladik "bálozóra", aki a beszámolót olvassa. Nem mellesleg a bővebb átkötés növelte volna a beszámoló terjedelmét is.

Van itt még valami, ami tán nem is ide tartozik, de mégis megemlítem. A Kinizsi rendezésével kapcsolatban már az első teljesítésem óta van egy szálka a szememben, ami sokak indulását a túrán évről évre akadályozza, sőt megakadályozza, és már többen fel is szólaltak ellene. Növelné a szervezőkre gyakorolt nyomást, ha Te is (mint celebritás) felhoztad volna valamilyen formában a Mega beszámolódban. Igen, ez az orvosi igazolás abszolút fölösleges megkövetelésének a problematikája. Lehet, hogy nem akarod elrontani a jó kapcsolatodat a főszervezővel, de talán éppen a jó viszony miatt lehetett volna erről is írni. Jó, elfogadom; lehet, hogy ünneprontás lett volna ezzel előhozakodni, rossz szájízt hagyhatott volna maga után.

A Balaton-átúszáshoz csak annyit, hogy oda is olyasmi alázat kell, mint a Kinizsihez, no meg persze nem kevés uszodai edzés. Örömhír, hogy augusztus 18-án, idén először megrendezték az "I LOVE BALATON 2x" 4400 m-es úszást, ami a Zamárdi-Tihany-Zamárdi útvonalon zajlott. Remélem ebből is tradíció lesz. (Lásd: ilovebalaton2x.hu). Persze az "igazi" csakis a Révfülöp-Boglár 5,2 marad. Ugye? (Sajnos az utóbbit idén nem teljesítettem, mert addig halasztgatták, míg rácsúszott a Daróczy virtus úszásra [Paks-Kalocsa 15 km a Dunán], és én inkább azt választottam.)

Végül, hogy pozitív dologgal zárjam a levelet, innen is gratulálok a Békásmegyer - Tata - Békásmegyer (Még leírni is hosszú.) erőpróbádhoz. Fantasztikus, elképesztő, pokoli, meg minden, amit akarsz. Magammal nem tudnám elfogadtatni feladatként, csak tán, ha még egyszer születnék.

Szeretném, ha építő kritikának-, nem pedig okoskodásnak-, kioktatásnak tekintenéd ezt a levelet, természetesen lehet vele nem egyetérteni.

Túratársi üdv: Ottó.
Budapest, 2013. augusztus 26.

Kapcsolódó bejegyzés:
Gondolatok a Kinizsi Dupláról, élmények, tapasztalatok