Gondolatok Harland Sandersről

Amikor úgy érzem időnként, hogy még nem vittem túl sokra, hogy ennyi idős koromra már igazán lehetnék híres és gazdag, pályára állíthattam volna egy vagy több startup céget vagy írhattam volna egy vagy több regényt, vagy akár a sportban is vihettem volna többre eddigi csúcsteljesítményemnél, a Kinizsi Duplánál, olyankor eszembe jut Harland Sanders.

Legutóbb épp egy belvárosi KFC étteremben, egy Big Boss szendvicset eszegetve (mely egy emeletes szendvics, tulajdonképpen a KFC Big Macje) jutott eszembe ez a dolog, és el is meséltem a velem szemben ülő lánynak.

S hogy kicsoda Harland Sanders? Ő alapította a KFC (Kentucky Fried Chicken) gyorsétteremláncot, az ő arca látható a cég logóján. Bár már egész fiatalon is foglalkozott csirkesütéssel, az igazi áttörést és a hírnevet 62 éves korában sikerült elérnie, ekkor kezdtek el franchise rendszerben sorra megnyílni a KFC éttermek.
Harland Sanders késői karriere, kiteljesedése reményt ad, hogy még nincs késő, hogy még van időm. Persze ennek megvan az a veszélye is, hogy patópálosan elodázza az ember a tennivalókat, az ötletek megvalósítását, ezért igyekszem a jelenben is minél többet tenni, ugyanakkor tudom, hogy nem lehetetlen, hogy később olyan dolgokat is elérjek, melyekről ma még szinte álmodni sem merek.

Ott van például a Tor des Géants (TDG), a világ egyik legnehezebb teljesítménytúrája, terepfutóversenye, mely az olasz Alpokban kanyarog 330 kilométer hosszan, 24.000 méteres szintkülönbséggel, azaz a távja 3,3-szor, a szintkülönbsége pedig csaknem 9-szer több a Kinizsi Százas hasonló adatainál. Egyszer olvastam egy statisztikát, mely szerint a TDG-t teljesítők átlagéletkora 40 év felett van. Ennek az lehet a magyarázata, hogy ebben a korban már kitartóbbak és nagyobb önismerettel bírnak a sportolók. Ma még szinte lehetetlennek tűnik, hogy egyszer eljussak oda és helytálljak, de ki tudja, talán majd egyszer...

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas tipográfia IV. (KFC)
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek