Egy hétvége, három tájegység, négy kis túra

Egyik túratársam, Áron javaslatára és társaságában négy rövid túrán vettem részt a hétvégén, a "fél Dunántúlt" bejárva. Gondoltam, jó buli lesz a hétvégét hosszú vonatozásokkal, sörözéssel és persze természetjárással tölteni, és nem is csalatkoztam hogy hozzá csatlakoztam. Mielőtt a kilométergyűjtésbe fogtunk volna, a Mechwart ligetnél a Pointer Pubban megittunk néhány korsó házisört (pontosabban én csak egyet, igaz, literes volt a korsó), politizálgattunk (ami egyébként ritkán szokásom; főleg a hazai aktuálpolitika orwelliségét érintette egyébként a társalgásunk), és persze a jövő év márciusára tervezett Iszkiri teljesítménytúra is szóba került.

A túrasorozatot a Budai-hegységben kezdtük péntek éjjel az Éjszakai zörejek 10 km-es majd pedig 23 km-es távjának teljesítésével, majd szombat délelőtt a Zalai-dombságban a Kanizsa 20 teljesítménytúrával folytattuk (mely abból az iskolából indult, ahonnan a Rockenbauer 130 is), szombat éjjel pedig a Mecsek éjszakai teljesítménytúra 37 km-es távja következett. Ezen már jóval lassabb voltam Áronnál, így a túra nagy részét egyedül tettem meg, és vasárnap már nem is jutottam el a még tervezett Retro túrákra a Budai-hegységbe (a Mecsek éjszakai utolsó 15 km-ét Popeye társaságában tettem meg, illetve előtte egy darabon két katonával). Áron körülbelül két órával volt gyorsabb nálam a mecseki túrán, és a Retro túrák több távját is sikeresen teljesítette vasárnap.

Nézzük a túrákat a számok és az élmények tükrében: az Éjszakai Zörejek 10 km-es távját (egészen pontosan 10,2 km, 410 méter emelkedővel, szintidő: 4 óra) 1 óra 47 perc alatt teljesítettük, ez 5,72 km/órás sebességet jelentett. A 23 km-es távot (23,2 km, 1025 méter szintkülönbség, 7 órás szintidő) 4 óra 10 perc alatt, 5,57 km/órás átlagsebességgel tettük meg. Az Éjszakai Zörejeken összefutottam Sznuupival és családjával is, be is mutatott, hogy "ő Sanyi aki oda-vissza végigment egyedül a Kinizsi Százason", amitől még egy kicsit zavarba is jöttem, de azért jólesett. Egy másik "kinizsis" ismerőssel is találkoztam: az Erzsébet-kilátónál Mancocka volt az egyik pontőr.

A Kanizsa 20 (20 km, 300 méter, 6 óra) céljába 4 óra 25 perc alatt értünk (4,53 km/óra), de ebbe egy fél órás sörözés és a Romlott-vár megtekintése is belefért. A két Rockenbauer 130-am során már jártam ezen a vidéken, illetve akkor a Zalai-dombság északi részén, most pedig a délin, és ez valamivel eltérő képet mutatott, bár ebben nyilván az is közrejátszott, hogy most nem forró nyár volt, hanem borúsabb ősz. A túra után volt egy kis tombola is, amin sajnos nem baseball-sapkát nyertem (mint Áron tavaly), hanem egy csomag kéztörlőt, de azért ennek is örültem. A vasútállomáson a presszóban várakoztunk kicsit, volt a helyben valami szürreális: volt ugyanis egy parkettázott, süppedős foteles sarka lampionnal és dohányzóasztallal, és még egy könyvsarok is.

Pécsre érkezve egy állomáshoz közeli étteremben megvacsoráztunk, majd egy kocsma előtti buszmegállóban vártunk a helyi járatra. Itt szintén volt egy szürreális élmény, a kocsmába betérő legalább hetvenéves, prostituáltnak kinéző hölgy képében (itt eszembe jutott Petri György verse), és mivel épp az Iszkiriről és a tervekről beszéltünk Áronnal, Áron megjegyezte, hogy "na, ez is tele van tervekkel", mire én mondtam, hogy "ha szerencséje lesz, nem csak tervekkel lesz tele". Valahonnan egy Szécsi Pál dal szűrődött ki, mire Áronnak eszébe jutott a "Pécsi szál", nekem meg erről az egészről Sztaniszlovszki örökzöldje, a csíkos sikló. A busszal Uránvárosig mentünk, onnan gyalog sétáltunk fel Teca Mama kisvendéglőjéhez, ahonnan a túra indult, és mely a körtúra céljaként is szolgált (jó 15 éve, kamaszkoromban már jártam egyszer - vagy talán többször is, de egyszer biztosan - Teca Mama kisvendéglőjében, még édesapámmal és öcsémmel, szintén egy teljesítménytúra alkalmával). Ott találkoztunk Peszával, aki mesélte, hogy szokta olvasni a blogomban az interjúkat, ez megint csak jólesett.

A Mecsek éjszakai túrán (37,4 km, 1290 méter, 10 óra) már lényegesen lassabb voltam, itt már az elején lehagyott Áron, és végül 9 óra 15 perc alatt értem a célba (4,04 km/óra), igaz, egyszer-kétszer elbolyongtam ill. volt hogy percekig jelzést kerestem. Ez volt egyébként az első alkalom, hogy ismeretlen vidéken éjszaka túráztam. Az első kilométerek parkerdős, sétányos, pados, fahidas terepen  kanyarogtak, de aztán voltak azért komolyabb, sziklás részek is.

A négy kis túrán összesen 90,8 kilométert gyalogoltam (3025 méter emelkedővel) 19 óra 37 perc alatt, 4,63 km/órás átlagsebességgel, a TTMR pontjaim száma pedig 136 ponttal növekedett, így már 1250 pontom van idén.

A túrák legfontosabb tanulsága az volt, hogy ugyan a kitartásom nagyjából rendben van (persze azon is lehet még javítani), de a tempómat bizony fokozni kell, ha még komolyabb túrákon, versenyeken is szeretném majd megállni a helyem (idei nagy cél a Prágai Százas teljesítése, jövőre pedig a Terep Százas - nagyrészt kocogva -, az Árpád vezér 190 és a Kazinczy 200). Áron tempóját tartva bizony hamar kifulladtam, kifáradtam, ilyen sietősen még az aránylag rövidebb túrák is kemény edzésnek és komoly próbatételnek bizonyulhatnak.

Mint említettem, a Mecsek éjszakai túra utolsó kilométereit Popeye társaságában tettem meg, aki rábeszélt (igaz, nem kellett sokáig győzködnie), hogy tartsak vele Veszprémbe, egy ottani kisebb teljesítménytúrára, így a vonatozás után hosszas autózás következett. Elég sokat beszélgettünk, többek között Rudolf István fantasztikus 1000 mérföldes túrájáról. Végül aztán a veszprémi túrán nem vettünk részt, viszont meghívott a Gárdonyban lévő saját éttermébe, a Kék-tóba egy finom húslevesre és pizzára (ezúton is köszönöm a szívélyes invitációt és vendéglátást), így jóllakottan és négy kitűzővel és négy oklevéllel gazdagabban tértem haza.