Futás az állomásra 4.

Hosszú idő után újra úgy mentem reggel a vasútállomásra, hogy végig futva tettem meg az utat (legutóbb április végén, még a Kinizsi Százas előtt volt erre példa). Most időben elindultam, tehát nem azért kocogtam, mert késésben voltam, csupán az edzés kedvéért. Mértem az időt is: a ház ajtajától a peronig 7 perc 23 másodperc alatt értem, ami 20 másodperccel gyengébb a rekordomnál (igaz, inkább kényelmesen kocogtam mint minden erőmet beleadva, hogy a délutáni margitszigeti futásra is maradjon erőm, ahol viszont rekordot szádékoztam dönteni).