A Piros 85 eddig is a kedvenc túráim közé tartozott, de idén még inkább azzá vált (elég sokat gyalogoltam egyébként a P85 hetén, ugyanis pár nappal korábban volt egy bő 80 km-es privát sétám is a Kinizsi Százas egy szakaszán). Jó hangulatban fogytak a kilométerek Áronnal és Zolival. Úgy alakult, hogy több alkoholt fogyasztottam túra közben, mint eddig bármelyik túrámon (kb. 5 üveg sört, plusz némi házi pálinkát). Ebből persze nem csinálok rendszert, de akkor kifejezetten jól esett, és szerencsére nem hátráltatott a túra teljesítésében. Élveztem az őszi időt, a tarka erdő szépségét, túratársaim társaságát, és hogy a szalagok szedegetésével és az utolsó kilométereken egy megfáradt túrázó kísérésével hasznossá tehettem magam.
Több ismerőssel is találkoztam a túra rajtjában ill. út közben, többek között Kövecs Ferivel (aki kérdezte, hogy tényleg kiégtem-e, de mondtam neki, hogy annyira azért nem, sőt), Sára Petivel, Enikővel, Mancockával, Joeyline-nal, Egonnal, Évával, Kimmel Petivel.
Haladásunkat tehát hosszú megállások (elsősorban kocsmai pihenők - a dömösi kocsmában a zenegépből a Black Sabbath Zeitgeist nótáját kérte Áron) és a pihenők közötti gyors tempójú szakaszok jellemezték, ami edzés jelleget is adott túrának. Zoliék valamivel szintidőn belül, én pedig a kísért túrázó miatt néhány perccel szintidőn túl értem be (de ez egy seprőnek ez esetben elnézhető). Összességében egy nagyon kellemes és kiadós túra volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése