Viszont azt a nem egészen 50 kilométert elég gyorsan, pár perccel 9 órán belül, 5,5 km/órás átlagsebességgel tettük meg Áronnal (úgy volt, hogy többen is leszünk erre a privát túrára, de végül ketten indultunk útnak). Úgy látszik, fejlődtem, gyorsultam azért az elmúlt hónapokban, mert már könnyen tartottam Áron tempóját (talán ez volt életem leggyorsabban megtett 50-es túrája).
Reggel 6 óra 10 perckor indultunk Szárligetről, így az első pár kilométeren még kellett a fejlámpa. A tanya után, a mezőnél hozzánk szegődött két kutya, az egyik elég barátságos volt, a másik viszont agresszív-ugatós, de vele sem volt komolyabb gond (eddig még sosem találkoztam kutyákkal azon a szakaszon, sőt, a K100 teljes útvonalán sem, Áron szerint most a ködben jobban terjedő hang miatt figyelhettek fel ránk; a barátságosabb két-három kilométeren át követett is minket).
Ritkán álltunk meg, és elég jó tempót mentünk, fel is jegyeztem a telefonomba, hogy hova mikor értünk: 8:10 kulcsosház, 8:40 Tornyópuszta, 9:33 Koldusszállás, 10:30 vértestolnai műút, 11:30 Bányahegy, 12:17 egyházi üdülő, 12:44 Pusztamarót, 13:33 Bika-völgy, 14:15 Péliföldszentkereszt, 15:08 Mogyorósbánya, Kakukk.
És hogy miért nem folytattuk az utat, ha addig jó tempóban és különösebb gond nélkül haladtunk? Egyrészt csábító volt, hogy fél óra múlva indul egy busz, másrészt Áron is fáradt volt, én pedig a bal térdem külső oldalában éreztem valamit (nem volt erős fájdalom, meg épp Mogyorósbányán már múlóban is volt, de azért zavart). Szóval ha komoly tétje lett volna a dolognak, tovább megyünk, így viszont úgy voltunk vele, hogy jó ez így is, jól éreztük magunkat, kirándultunk, és így legalább még aznap, normális időben hazaérünk. Jókat beszélgettünk, Mogyorósbánya után pedig még a hazaút közben Táton és Almásfüzitőn is beugrottunk egy-egy kocsmába, és prezentáltam Áronnak a Rubik-kocka kirakását is.
Kapcsolódó bejegyzések:
Kiadós séta a Kinizsi Százas egy szakaszán
Kinizsi Dupla Jeremcsuk Istvánnal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése