200 kilométer gyaloglás helyett: egy kis longboardozás és 100 kilométer séta

Először úgy volt, hogy ma reggel egy Kinizsi Duplára indulok (Triplát is terveztem korábban, de beláttam, hogy azt okosabb tavaszra halasztanom, amikor kedvezőbb az idő, hosszabbak a nappalok és én is még jobb formában leszek), de reggel valahogy nem éreztem elég elszántságot és motivációt arra, hogy 200 kilométert gyalogoljak (és kevés esélyt láttam arra, hogy 48 órán belül sikerülhet, márpedig az volt a célkitűzés). Így úgy döntöttem, hogy ma inkább longboardozok, holnap pedig lesétálom az Iszinik 100-at privát túra keretében, a túratársaim úgyis arra a szakaszra (a Dupla második száz kilométerére) terveztek csatlakozni. Így legalább nem fogok tőlük annyira lemaradozni, mintha addigra már gyalogoltam volna 100 kilométert. És azért még idén lehet hogy lesz egy Kinizsi Duplám: ha elég elszántak leszünk, Balikó Sanyival a két hét múlva esedékes hivatalos Iszinik 100 után visszafelé is megtesszük a távot.

Szóval ma longboardozni voltam, most próbáltam ki először az új sporteszközömet a szabadban. Úgy gondoltam, hogy az első lépéseket, gurulásokat nem a városban teszem meg, mert frusztrált volna a járókelők nevetése, no meg nem akartam belekerülni egy Fail Army videóba. Ezért egy közeli erdészeti műútra mentem. Fellépcsőztem a Turulhoz (ez egész jó bemelegítés volt), majd a piros sávon gyalogoltam kb. egy kilométert az aszfaltútig. Ott pont volt egy enyhén lejtős szakasz, így a lejtőn legurulást valamint a lábbal hajtást is tudtam gyakorolni. Körülbelül két órát töltöttem ott, és egészen belejöttem, bár a lejtőn nem mertem nagyon felgyorsulni, ha már veszélyesnek (a futótempómhoz közelítőnek) ítéltem a sebességet, inkább leugrottam a deszkáról. Bár az erdészeti út azon a szakaszon aránylag sima volt, azért így is elmaradt a városi járdák, utak simaságától, így rájöttem, hogy a jövőben mégis inkább a házak között fogok tovább gyakorolni.

Érdekes dolog ez egyébként, amikor az ember egy ennyire új mozgásformával ismerkedik, és lassan kezd belejönni, ráérezni. Amikor az elhatározás valósággá válik. De ezeket az érzéseket, tapasztalatokat majd részletesebben is kifejtem.

Holnap pedig akkor Iszinik (ami bár egyfelől "Csoportos Privát Iszinik" lesz, de mégsem a klasszikus CsPI, hiszen az decemberben lesz majd), Áronnal és Zolival.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Dupla Jeremcsuk Istvánnal
Ma van a Rubik-napom-pom-pom!
A longboard mint befektetés
Erdei szörfölős álmok
Elhatároztam: longboardozni fogok