A feminin énem

Először is megnyugtatom/elszomorítom az olvasót, hogy nem "coming out" következik (bár annak kétségtelenül nagyobb hírértéke lenne). Mondjuk az is igaz, hogy nem vagyok homofób, és hobbiszexológusként érdekel a vágyak sokszínűsége, de a libidóm a nőkre irányul.

Ugyanakkor mesélek egy kicsit a feminin énemről, ugyanis még egy ilyen túramacsónak is van nőiesebb éne, bármennyire is szemét hímsoviniszta disznónak tűnök esetleg egy-két bejegyzésem alapján. Például talán túlságosan ragaszkodó és romantikus vagyok, meghittségre, családra, biztonságra vágyom, könnyes lesz a szemem Zweig Ámokjától és a női test sebezhetőségétől, és szeretek például varrni. Ezt egyébként nagymamámtól örökölhettem, aki Barbie-ágyakat készített és Barbie-ruhákat varrt, az estélyi ruháktól a hálóingekig és fehérneműkig, éppen talán csak Barbie-harisnyatartót nem készített. Meg a dédnagymamámtól is örökölhettem, aki pedig népi virágmotívumokkal díszített terítőket varrt, és a pedálos Singer-varrógépét hajtotta kitartóan.

Amúgy egy távoli célom valahol az is, hogy egyszer egy túraruházati márkát alapítsak, mint mondjuk Douglas Tompkins.

Kapcsolódó bejegyzések:
A progresszió
I love K100