Csaknem 500 éve, pár héttel a Mohácsi csata után, 1526 szeptemberében ugyanis a Kinizsi Százas útvonalának ezen a pontján, Pusztamarót mellett épített 25 ezer fős szekértábort a Vértes-környéki parasztság, amit napokon át hősiesen védtek, de aztán szeptember 15-én győzött a török túlerő.
A csata egyik hőse Dobozi Mihály volt, aki a legenda szerint lóháton tört ki a táborból, hogy feleségét, Farmos Ilonát biztonságos helyre vigye. Miután nem sikerült elmenekülnie, feleségét inkább leszúrta, hogy ne rabolhassa el az ellenség, ő maga pedig a törökök közé vágtatott.
Ahogy több forrás is említi, az események emlékét a mai napig őrzik a környék földrajzi nevei, és magam is meggyőződtem róla: a Gerecse térképen valóban a közelben található az Emberölő, nem messze a jellegzetes hajtűkanyartól.
Érdekesség tehát, hogy a törökverő Kinizsi Pálról elnevezett túra (még ha ez áttételesen is történt, a névadó Kinizsi Természetbarát Egyesületen keresztül) egy ilyen tragikus helyszínt is érint, nagyjából a táv kétharmadánál. Ahol már bizony sokaknak küzdelmes az út, előjöhetnek vízhólyagok, sebek, de fél évezreddel ezelőtt sokkal több küzdelem és fájdalom volt azokban a völgyekben.
Az olvasó figyelmébe ajánlom a témával kapcsolatban a Wikipédia szócikkeit a Pusztamaróti harcokról és Dobozi Mihályról (magam is ezekből informálódtam, és az illusztrációul szolgáló, ismeretlen festőtől származó képet is itt találtam), valamint Szádeczky-Kardoss Géza írását a Túratárs.com-on, Emberölés, avagy a második Mohács címmel.
Kapcsolódó bejegyzések:
Kitörés
Kinizsi Pál élete
A Gyatlov túra tragédiája
A kesztölci köztársaság legendája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése