Szuperkatlan rendezői vacsora, valamint TTT tagságom kezdete

Csütörtökön Szuperkatlan rendezői vacsora és baráti beszélgetés volt törzshelyünkön, a budai Rétisas vendéglőben. Összesen úgy tízen jelentünk meg a kisvendéglőben, elsőként én (vagyis én késtem a legkevesebbet), majd lassan a többi résztvevő is megérkezett. Egy korsó sör után a szokásos bolognai makarónimat rendeltem, valamint - a sör és a makaróni között - beléptem a TTT-be, azaz a Teljesítménytúrázók Társaságába.

Bár már teljesítettem hat Kinizsi Százast és korábban is sokat túráztam, kirándultam, ez az első alkalom, hogy beléptem egy természetjárókat tömörítő szervezetbe. Ráadásul mindez túratársaim körében történt, és nem is akárki adta át nekem a belépési nyilatkozatot, majd pedig érvényesítette egy apró matricával a tagsági igazolványomat: olvasóm és kollégám, Bubu (vele olykor még a szürke hétköznapokon is összefutok a látványpékségnél vagy a szupermarketben, amikor a Nyugati téren bevásárolok), aki most asztalszomszédom volt, és ha jól emlékszem, mátrai borzast rendelt. Jókat beszélgettem a velem szemben ülő Lestattal, valamint Venczel Gyurival és Joeyline-nal is, a Kinizsi Százast érintő témáktól kezdve a Wikipédia szerkesztésig.

A tervezett, Szuperkatlannal kapcsolatos Pataporc interjúm végül elmaradt (amivel blogom interjú-gyűjteményét szándékoztam kiegészíteni, mely kollekcióban már olyan darabok olvashatóak, mint a Kinizsi Százas egyik atyjával vagy Éjfél Kapitánnyal készített beszélgetésem), viszont a hangulatos, vidám és laktató est folyamán megismerhettem a TTT elnökasszonyát is (bevallom, eddig a TTT elnökét kissé hímsoviniszta módon egy középkorú férfinak képzeltem), aki még társasjátékozni is meghívott néhányunkat egy februári délutánra, ahová szerintem - stílszerűen - a Kinizsi Százas társasjátékomat is elviszem.