Beszámoló a 2017-es Iszinik 100-amról

Ide kattintva olvasható az idei Iszinik 100-ról a túrabeszámolóm.

39. Gete-mászásom

Tegnap ill. ma két hete volt a 39. Gete-mászásom, amiről sajnos még mindig nem írtam meg a beszámolót (a túrabeszámoló-írás nehézségeiről épp az előző bejegyzésben szóltam).

Münchennel (Istvánnal) és Judittal próbáltuk meg sztovka-módra, azaz fordított napszakos, délutáni indulással teljesíteni a Kinizsi Százast, de végül kb. 45 kilométert megtéve csak Tokodig jutottunk, elsősorban István fej- ill. nyaksérülése miatt, amikor is a Getéről lefelé ereszkedve, már egy kisebb emelkedőn erősen beütötte a fejét egy faágba. 

Ettől a balesettől eltekintve (úgy tudom, azóta már teljesen jól van István) egyébként ezúttal is egy jó hangulatú, szép túra volt, akárcsak a korábbi, amikor Suvlajjal körülbelül 70 kilométert tettünk meg.

A meg nem írt túrabeszámoló

Annyi megírt beszámoló után íme a meg nem írt túrabeszámoló.

Egy éves a Túralottó!

Ma egy esztendős a Túralottó játék. Az egy év alatt több mint 50-en kapcsolódtak be a mozgalomba, és több mint 1100 szelvény érkezett. További jó játékot mindenkinek!

(A játékba bármikor be lehet kapcsolódni regisztráció nélkül, egyetlen e-mail küldésével, és sosem késő elkezdeni gyűjteni a pontokat, hiszen a játék éveken is átível. Kitűző, jelvény, oklevél és kupa is szerezhető.)

"Instant" körtúrák hazánkban

Egy összefoglaló táblázat az eddigi hazai "instant" körtúrákról, melyek akár a Kinizsi Százasra való felkészülést is segítik, vagy önmagukban is komoly túrakihívások lehetnek.

Beszámoló egy augusztusi privát Kinizsi 70-ről

Elkészült a beszámolóm a szűk két héttel ezelőtti Kinizsi 70-ről, itt olvasható.
(Itt másztam meg 38. alkalommal a Nagy-Getét.)

A rejtvények kedvelőinek: egy titkos kupa!

A Titkos Kupa pontosan az, aminek hangzik: egy túramozgalom, amelynek még a kiírása, pontos meghatározása is rejtett. Elsősorban azoknak ajánlom, akik a túrázás mellett szeretik a rejtvényeket, vagy például a "szabadulószobás" játékokat.

A mozgalom kulcsa a Túralottó főoldalán van elrejtve, és úgy találhatod meg, ha - első lépésként - háromszor a "hívó szóra" kattintasz.

Álom kupa

Íme az Álom kupa, ahol önmagad kell legyőznöd. Bár még messze az év vége, néhányan már így is teljesítették a szükséges minimum három feltételt.

Kapcsolódó bejegyzés:

Túralottó!

Rockenbauer 76 + 70

A részletes, már-már regénybe illő beszámolót még nem írtam meg (egyébként komolyan megfordult a fejemben, hogy erről a néhány napról akár regényt is lehetne írni), de ideje hogy valamit meséljek az idei Rockenbauerről.

Nos, az előzetes bejárásra Jeremcsuk Isti barátommal mentünk, fordított napszakosan, azaz múlt héten szerda este 9-kor indulva, aminek így az volt az érdekessége, hogy éjjel jártunk a nappali szakaszokon, és fordítva, vagy legalábbis nagyjából. A kora reggeli órákban értünk Hahótra. A csütörtöki hőség (akkor volt tán az év legmelegebb napja, hőségriadó, stb.) Rádiháza környékén eléggé kikészített, oda egyébként délután 2 körül értünk. Utána Istinek is voltak holtpontjai, és bár Szentpéterföldén kaptunk vizet egy kedves családtól és még vendégül is láttak minket, Lasztonya előtt feladni kényszerültünk, és Bázakerettyére már nem a túra útvonalán, hanem a műúton sétáltunk be. Így körülbelül 76 km-t tettünk meg, szerda estétől csütörtök este fél 9-ig, nagyjából. Este 10-ig a Bázakerettyei kocsmában voltunk, majd záróra után a buszmegállóban vártuk meg az első buszt. Isti ment haza Budapestre, én pedig barátnőmhöz Pécsváradra. 

Szombaton, a temetés után mentem vissza "a frontra", Strausz Ferenc, a Roki főrendezője várt este fél 8-kor a vonatnál Nagykanizsán, hogy elvigyen a rádiházai pontra, ahonnan sepertem az éjszakai távot, és leszedtem a pontokról a bójákat, filctollakat. Bázakerettyéig Pucrossal mentem, onnan pedig egyedül, illetve Kistolmács után utolértem Gabriellát és Viktort, így jó darabig velük. Viktor a szőlőhegy után előresietett a célba, mi pedig utolsóként, Gabriellával értünk be, aki nagyon megküzdött az utolsó kilométerekkel.

Most is nagyszerű és nagyon nehéz túra volt a Rockenbauer, ráadásul így idén még egyszer vissza kell térnem, mert ugye így még csak két részletben van meg a táv. 

Meghívó privát Rockenbauer 130-ra!

Kedves ismerős vagy ismeretlen olvasóm, barátom, túratársam!

Hétvégén a Rockenbauer 130-on, a teljesítménytúrák Kinizsi Százasán nem tudok ott lenni, mert szombaton temetésre megyek. Zsinórban ez lett volna a hatodik Rokim, ráadásul ez az egyik kedvenc túrám a zalai táj és a hangulat miatt.

Némi beletörődés után viszont arra gondoltam, hogy csütörtök reggel indulva, péntek délután célba érkezve bejárom mégis a Rokit. A rendezőkkel is megbeszéltem, így utána ha vasárnap segítek a túra rendezésében (pontőrként vagy résztáv-seprőként), és megfelelően igazolom a csütörtök-pénteki bejárást, elfogadják hivatalos teljesítésként is (a későbbi privát bejárást a közelgő vadászati szezon miatt nem javasolják). Megmondom őszintén, már régen túráztam teljesen egyedül, így ha bárkinek van kedve jelentkezni erre a különleges, még a "rendes" Rockenbauer 130-nál is nomádabb és nehezebb, ellátás nélküli túrára (ráadásul extrém hőség várható), akkor örömmel fogadom a társaságát. Nem vagyok egy gyors gyalogló, így várhatóan csak néhány órával leszek / leszünk a 33 órás szintidőn belül.

Ha érdekel a dolog, keress fb-on vagy írj a cssandor kukac gmail pont com címre, és amennyiben utána a hivatalos túrán is tudsz segíteni a rendezőknek, neked is elfogadják teljesítésként.

Köszönöm!

Sanyi

Nyakas Ferenc beszámolója a Mecseki Térképkörről

Nyakas Ferenc és Cselenkó József  István a Mecseki Térképkör első teljesítői, akik még május végén, június elején járták végig öt részletben a 226 kilométeres távot. Íme Feri részletes beszámolója a túráról:

1. nap

2017.05.29.-én Egy viszonylag rövidebb szakasszal kezdtünk, mely során Orfűről indulva teljesítettük az Éger völgyig terjedő útvonalat, mely összesen 34,75 km-t tett ki. Kezdés 6:55-kor, míg a záró időpont 16:40. Az útvonal során érintettük Abaliget, Hetvehely, Kővágószöllős településeket. Abaligetre kellemes enyhén hullámzó nyomvonalon érkeztünk, melyet a korai érkezés miatt még csendes, mondhatni alvó állapotban találtunk. Abaliget után az erdei utat követően hosszú bitumenes szakasz következett, aminek monotonitása csak fokozódott a meleg délelőttnek köszönhetően. Hetvehelyre érve a boltban vásároltunk harapni és inni valót, melyet a patak parton jóízűen fogyasztottunk el, majd felfrissülve vágtunk neki a Kővágószöllősig tartó következő szakasznak. Kővágószöllősre kicsit kitikkadva érkeztünk, de a sarki presszó kerthelyiségében sikerült magunkat ismét hidratálni és felkészülni a ránk váró szint emelkedésre. A Jakab hegyen Kővágószöllőst követően kitérőt tettünk a hegytetőn levő Sasfészek, Zsongor-kő és Pálos romok irányába, melyeket a túraútvonal nem érint, viszont az említett helyek által nyújtott csodálatos kilátás és nagyszerű élmény mindenképpen megérte a fáradtságot. Éger völgybe érve nem hagyhattuk ki Teca mama kedves vendéglőjét, ahol jóleső érzéssel fogyasztottuk a velős pirítóst csapolt sörrel.

2. nap

2017.05.30.-án a Mecseki Térképkör olyan szakaszát választottuk, mely viszonylag kevés szintet jelentett. Ennek oka, hogy május 28.-án Orbán Imre „Vinye 50” túráján az Alsó Cuhai szakaszon történt esésem során megsérült térdem, még kívánta a kíméletes bánásmódot. Ezen szakasz során Geresdlakról indulva Zengővárkonyig mentünk, mely összesen 44,8 km-t tett ki. Kezdés 7:55-kor, míg a záró időpont 18:20. Az útvonal során érintettük Maráza, Liptód, Máriakéménd, Kátoly, Szellő, Erzsébet, Nagypall, Lovászhetény és Pusztakisfalu településeket. A szintemelkedések relatív alacsony mértékétől eltekintve nem volt könnyű napunk. A tömegközlekedés Geresdlakra csak átszállással volt megoldható Szászvárról, amely időben sokat elvett a kori kezdés reményéből. A helyszín Geresdlak szintén tartogatott meglepetéseket, hiszen a Zöld jelzés megtalálásához buszon utazva nem sokat segített az a négy megálló hely, ami szóba jöhetett lehetőségként. Természetesen az utolsónál szálltunk le és visszafelé gyalogolva kb. a falu közepén csatlakoztunk rá a kijelölt nyomvonalra, de így másnapra már profik voltunk Geresdlaki helyismeretből. Maráza felé viszonylag lankás kicsit dimbes-dombos úton haladtunk jó tempóban és az elkövetkezőkhöz képest kellemes időben. Maráza ismerősként köszöntött bennünket, hiszen kb. 2 órával korábban még az autóbusz ablakán kikémlelve jártunk ugyanitt. Maráza után Liptód jelentett számunkra felüdülést, hiszen 20 percen múlott, hogy még éppen elcsíptük az egyetlen frissítő pont lehetőséget, a kisbolt-kocsma kombinációt. Igaz előtte még rövid kitérőt tettünk a helyi ökofarm tulajdonosának invitálására a gazdaságba, ahonnan egy pohár gyöngyöző, hűs nagyfröccs elfogyasztása után engedtek csak tovább bennünket. Ha tudtuk volna, hogy Nagypallig ilyenben már nem lesz részünk talán tovább maradunk, de hát sürget az idő, hiszen hol van még Zengővárkony, ahonnan a busz visszavihet Pécsre? Gyors tankolás és robogás tovább Máriakéménd felé. Az út zömében napos mezőgazdasági területeken vitt igazi kihívást a Kéméndi tetőre jutás jelentett, amelynek első szakasza nyitott, embernyi csalánoson át vezet déli fekvéssel. (Ha valakinek ismerős a „Szuper katlan” akkor annak egyes szakaszai ismerősnek tűnhetnek.) Máriakéménd szélső házait érintve már haladtunk is tovább az országúton és rátérve a Szent Márton Zarándok útra egész Nagypallig hosszú és kissé unalmas szakasz következett műúttal és dűlő utakkal váltakozva. Kihívást a hőség és a frissítő pontok hiánya jelentette. Ezúton is köszönet annak a szellői lakosnak, aki hűs vízzel kínált bennünket az udvari csapról. A Szent Márton út esetleges jelzései leginkább egy búvó patakot idéztek, mert hol előtűntek, hol pedig eltűntek. Kátolyon szembesültem, hogy a kellemes melegnek köszönhetően nem csak az autók hagynak nyomot az aszfaltban, de Józsi bácsi 65 kg-ja is elegendő, hogy bakancstalpa nyomot hagyjon. De egyszer minden véget ér és Nagypallra érve elfogyaszthattam a nap legfinomabb fröccseit, melynek rendelése úgy hangzott, hogy gyorsan 2x3 decit 3-szor, mint homok a zápor vizét úgy itta be testünk a nemes italt. Regenerálás után irány Zengővárkony a még hátralévő mintegy tíz kilométerre. Folyamatos feltámadásban van részünk, hidratáltunk, illetve a magunkkal hozott ellátmányból folyamatos a folyadék bevitel, csökkenő hőmérséklet, változatos, enyhén hullámzó táj. Már lélekben érezzük meg lesz a mai napi penzum is, ott leszünk időben a buszmegállóban. Ekkor következik be a lazuláskor, minden túrázó rémálma, hogy elkavar, mint mi is Pusztakisfalunál. Az eszmélést követően gyors korrigálás, vissza a kápolnához, majd meglepetés, hogy az útvonal egy bekerített területen visz át, ahol a villanypásztor is hátráltat bennünket. Már csak pár kilométer a mai cél, sikerül? Akkor tegyük azt, amit ma még nem, FUTÁS. Zengővárkony érintésével bezúdulunk a megállóba és körül sem tudunk nézni, megáll mellettünk a busz. SIKERÜLT.

3. nap

2017.05.31.-én Geresdlakról indulva Szászvárig mentünk, mely összesen 47,8 km-t tett ki. Kezdés 7:45-kor, míg a záró időpont 17:40. Az útvonal során érintettük Erdősmecske, Ófalu, Hidas és Máza településeket. A mai napra sikerült még egy túratársra szert tennünk Szabó Laci bácsi személyében, aki pécsi lakosként szívesen csatlakozott hozzánk, mielőtt elutazott volna a Mátra 115 túra segítésére és részleges teljesítésére. Kis csapatunk a már előző nap kiismert logisztika alapján érkezett Geresdlakra, ahol ismét a zöld sávon indultunk csak éppen a tegnapi iránnyal ellentétesen Erdősmecske felé. Elsőként a Geresdlaki kilátóhoz érkeztünk, ahonnan véglegesen búcsút vettünk a Geresdlaki dombságtól. Hullámzó baranyai dombokat magunk mögött hagyva tíz óra tájékán Erdősmecske települést elhagyva értünk reggelink helyszínére a Gálosfa-Harsányi kereszthez. Erővel feltöltődve indultunk tovább a mind melegebb időben, de céltudatosan és határozottan. Az útvonal csendben és jó ütemben fogyott, hiszen mindenki tudta, hogy még hosszú út áll előttünk, a hőmérséklet pedig hihetetlen gyorsasággal emelkedett, és ez rossz előérzet volt a nap többi részére. A harmadik napra már kezdtünk Józsi bácsival kicsit mentálisan fáradni, de menni kellett. Ófaluba érve igazi felüdülést jelentett a nyitva tartó vendéglátó egység, ahol kellemes környezetben, jó hangulatban tudtuk felüdíteni magunkat. De egyszer minden jónak vége szakad, főleg ha a következő frissítési lehetőség közel nyolc kilométerre van Hidason. Hidas jelentette a nap folyamán az utolsó lehetőséget folyadék háztartásunk helyre billentésére, melyet mintegy 30 perc beáldozásával meg is valósítottunk, hogy aztán ismét neki indulva megkezdjük az átmenetet a dombságból a Mecsek igazi kihívásai felé. Majd mintegy 6 km megtétele után érezve energia szintünk csökkenését egy gyors uzsonnával vitalizáltuk magunkat a visszalévő szakaszra. Aztán robogás tovább hiszen még egy hegy választ el bennünket a mai nap céljától, megérkeztünk a MECSEK-be, itt már igazi hegyek vannak. A Z+ emelkedése még trükkösebbé válik a szinte teljesen elhanyagolt S0 jelen, nem könnyű a nyomvonal követése és eltévedni már nagyon nem szeretnénk. Ezek a körülmények és a mind jobban erőt vevő fáradtság együttesen sokat lassítanak csapatunkon. Végül a gerincre érve megkönnyebbülünk és újult erővel zúdulunk be Szászvárra, ahol a busz indulásáig még némi csapolt sör elfogyasztása is sikerült. Elfáradtunk fizikálisan és mentálisan egyaránt, holnap irány Magyarhertelend egy lazítós fürdőzésre. Laci bácsinak hála a belőle áradó életderű, és anekdoták özöne átlendített bennünket a napi holtpontokon, nagyszerű társ volt.

4. nap

2017.06.02.-án Szászvárról indulva Orfűig mentünk, mely összesen 52,2 km-t tett ki, mely szakaszon már a szintemelkedés sem elhanyagolható. Kezdés 7:35-kor, míg a záró időpont 20:30. Az útvonal során érintettük Magyaregregy, Kisbattyán, Kisvaszar, Mecsekpölöske, Sikonda és Vágotpuszta településeket. A nap a szokásos menetrendnek megfelelően tömegközlekedéssel kezdődött, de már átszállás nélkül közvetlen Szászvárra. A kis települést elhagyva jó ütemben haladunk az erdei úton, gyönyörködve a tájban és élvezve a kellemes időt. Így haladva egyszer csak hirtelen az út melletti csapdosó ragadozó madárra lettünk figyelmesek. Külsőleg semmi gond, de repülni nem tudott. Gyors kupaktanács, aztán ragadozó a hátizsákba és nyomás tovább, miközben azon tanakodunk, hogy mi is lenne a megfelelő protokoll. Aztán a Nyárádi „Vörösfenyő” kulcsos háznál telefonálunk a Mecsekerdő Zrt.-hez (telefonszámot a tájékoztató táblán találtunk). Találkozót beszélünk meg a madár átadására Magyaregregyen a hivatalban lévő természetőrrel. Madarunkat leadva frissülni tértünk a település vendéglátó helyére, ahol elfogyasztottuk mecseki túráink legpocsékabb fröccsét. A madár miatti időveszteség visszaszerzése érdekében gyors tempót diktálunk és viszonylag rövid idő alatt elérjük Kisbattyán települést, ahol a néhány házat magunk mögött hagyva törünk Kisvaszar, az áhított frissítő felé. Megérkezve Kisvaszarra gyors tájékozódás után irány a falu széle, ahol a kis kocsma a balra forduló zöld sáv jelzésnél csábít bennünket. Odaérve jön a döbbenet a bezárt ajtó láttán, ismét gyors eszmecsere: vissza a faluba folyadékért vagy irány tovább. Ekkor tűnik fel a buszmegállóban kialakított csap, ami döntött is, palackokat feltöltve nyomás tovább a tikkasztó hőségben, következő úti cél a nagyjából 10 km-re levő Mecsekpölöske. Az út változatosan halad fás területeken és dűlő utakon, de ami állandó az a hőség. Mecsekpölöske az üdvözülés helye, ahol ízében és hőmérsékletében minőségi fröccsök várnak ránk, hogy a maradék harapnivaló elfogyasztása ne akadjon a torkunkon. 20 perc ebben az oázisban és új emberként indulunk tovább a még visszalévő nem egészen 20 km és szintek leküzdésére. Útközben több irányból is rálátunk Komlóra és itt-ott már látszik a Misina tető is a TV tornyával. Sikonda feltűnése nyugtatólag hat ránk, nem tévedtünk el és már a hőmérséklet is csökken, kicsit furcsán hatunk a hétvégére készülő péntek délutáni kirándulók és horgászok között. Elérkeztünk a nap utolsó kihívásához amely a Kereszt-hegy és társai képében jelentkezik egészen Vágotpusztáig, folyamatos emelkedéssel. Itt ismét a Szent Márton utat követtük, amely a korábbi tapasztalatunkhoz képest kellemes meglepetést jelentett, jól követhető nyomvonalával. Vágotpuszta a néhány házával hangulatos kis település, 15 percet eltöltve itt körbe is járhattunk megnézve a nevezetességeket, emlékeket. Fogy az idő és még sok a hátralévő táv, még kb. 6 km a célig. Hát akkor hajrá, gyalog-galopp Orfű felé, lelassultunk, most már csak az utolsó busz jöhet szóba. Sikerült teljesíteni a mai napra szánt szakaszt is, habár madarunk miatt nem kevés időt veszítettünk, de azaz öröm, hogy sikerült megmenteni az életét, ez minden nehézséget feledtet. Utólag telefonon érdeklődtem és azt az információt kaptam, hogy még időben sikerült ellenanyagot adni a mérgezés hatásának ellensúlyozására és azóta madarunk (kifejlett egerészölyv) már ismét szabadon repülhet a Mecsek fellegeiben. Ez az információ igazolja, hogy helyesen cselekedtünk és ez a tudat minden fáradtságot megért. SZUPER nap volt.

5. nap

2017.06.03.-án Pécs Teca mamától a piroson indulva Zengővárkonyig mentünk, mely összesen 46,05 km-t tett ki, mely szakaszon már jelentős szintemelkedéssel is kellett számolnunk itt az utolsó napon. Kezdés 7:50-kor, míg a záró időpont 19:32. A nap során a legnagyobb kihívást nem csak maga az útvonal hossza és a szintemelkedések adták, hanem az a mentalis fáradtság, amely itt az utolsó napon jelentkezett mindkettőnknél. Ennek csalhatatlan bizonyítéka volt, hogy a korai kelés ellenére csak majdnem 8 órakor tudtuk megkezdeni a túrát, mert majd másfél órát veszítettünk a városi tömegközlekedésen, buszmegállóban ácsorgással. De aztán elindultunk és nem volt megállás konok elszántsággal róttuk a kilométereket, érintve a Rózsa forrást és Szent kutat, hangulatos reggeli ösvényeken haladva. Ez volt a legcsendesebb mindegyik nap közül, mindketten tartalékaink teljes mozgósításával haladtunk sokat nem is kellett beszélni, hiszen minek azt mondani, hogy merre kell menni, ha az is elég, ha az egyik int a bottal a másik pedig bólint. Bizonytalanság esetén gyors egyeztetés és tovább. A piroson szombat reggel sok pécsi kirándulóval és futóval találkoztunk, akik akkor maradtak el mikor elindultunk a Misinára felfelé az állatkert meglepő változatosságot hozott monoton menetelésünkbe. Fent vagyunk a Misinán …, mely számomra óriási csalódás, sem panoráma, sem bolt, vagy büfé, nekem emlékként sajnos csak egy beton parkoló marad egy beton toronnyal. Ezután a sivárság után gyors tovább indulás és már a sárgán haladunk lefelé az erdőben kellemes jól járható terepen. Tovább haladva folyamatos hullámzó terepen haladtunk le és fel hullámvasút jelleggel, aztán a Kantavári forrást elhagyva csillapodik a hullámzás és helyét a lankásabb zöld+ veszi át, amely a kék +-el kiegészülve a valaha szebb napokat látott Pécs-Gesztenyés buszmegállóig vezet bennünket. Itt rövid szusszanás közben gyönyörködöm a szelíd gesztenyék látványában és hajrá tovább, hisz sok még a teendő. Vár minket az Árpád tető, ahol a büfében gyors ebéd két hamburger felhasználásával, illetve szerelvény igazítás és folyadék utánpótlás, mivel a célig már nincs rá mód, tehát cipelni kell a visszalévő majd 25 km-re. A következő Köves tetőig tartó szakasz (kb.10 km) eseménytelenül zajlik, Jóska helyismerete sokat segít „csak” menni kell. Az út során csendes útitársként a forróság szegődik mellénk konok állhatatossággal. Visz a tudat, hogy minden lépéssel közelebb a cél, a szabadulás, holnap már otthon a vízzel teli kádban áztathatunk és mesélhetünk, de most és ma még menni kell. Aztán elérjük Köves tetőt, a forróság is kezd alább hagyni, talán már ő is megunta néma társaságunkat, egy pillantás a szállodára és tovább, még egy utolsó kihívás a ZENGŐ. Fáradt, melegtől elgyötört testünket fentről egy 15 perces záporral frissítik, talán odafent is nekünk szorítanak? Hát akkor hajrá, némi lejtő után megkezdjük kanossza járásunkat (eközben minden vélt és valós bűnömet megbánom) a Zengőre. Kezdetben kék háromszög, majd a sárga háromszög is. Az út bedőlt fákkal, sziklagörgeteggel, vízmosással tarkított. Már nem nézek fel, hogy meddig még, hiszen csak csalóka remény, amit látok, mert mindig van újabb hajlat és újabb emelkedő, aztán Jóska szava ébreszt révedésemből, „mindjárt fent vagyunk”. Egy kereszt és kicsivel távolabb felsejlik a térképpont, tehát sikerült, euforikus öröm vesz rajtam erőt, hogy honnan nem tudom, de talán a tudósok által emlegetett endorfin jött elő a semmiből. Néhány gyors kép és haladás lefelé, kb. 40 perc és feltűnik Pécsvárad. Még 3 km és meg leszünk. Tovább Zengővárkonyra, közben Jóska fotóz Rockenbauer Pál sírjánál, én már csak megyek és megyek. Zombi üzemmódomból Zengővárkony kapcsol ki. Megjöttünk! Gyors sörvásárlás, aztán irány a buszmegálló, holnap már otthon, de most együtt könnyezzük az elmúlt majd egy hetet. Még két gyors SMS Magasházi Ildikónak és Szabó Laci bácsinak, akik családjainkon túl szorítottak nekünk a sikeres teljesítésért. Itt mondok köszönetet a szervezőknek is, akik megálmodták ezt a túramozgalmat, a Bakancsos Szurikáta Természetjáró Egyesület tagjainak.

Ajánló:
Mecseki Térképkör
Budai Térképkör
Gerecsei Térképkör

Frissült a Kinizsi Százas teljesítői lista és az adatbázis!

Oczal cimborám vette észre, hogy a napokban frissült a Kinizsi Százas teljesítői listája, azaz megjelentek rajta a 2017-es teljesítők. Így én is frissítettem a Kinizsi Százas adatbázist, valamint készítettem egy új, különleges lista nézetet is.

Az idei első ötös a Túralottón!

Ma megszületett az első idei telitalálatos szelvény a Túralottón! Hevér Gábor az alábbi túrákkal ért el öt találatot:

1) januárban a Budai-hegységben 35 km-nél hosszabb túra: BHTCS
2) márciusban a Balaton-felvidéken 40 km-nél hosszabb körtúra: Tekeres-völgy Maraton
3) áprilisban a Börzsönyben 50 km-nél rövidebb túra: Kálváriák a Börzsönyben 25
4) májusban a Balatontól délre 35 km-nél hosszabb vonalas túra: Mecseki Pirula 50
5) júniusban a Budai-hegységben 40 km-nél rövidebb vonalas túra: Barangoló Hegyvidék

Egy hasonló 5-össel (ami 125 pontot jelent) megszerezhető-átvehető az idei játékban a 3. hely, de akár egy négytalálatossal (25 pont) is a 7. helyre lehet ugrani, így még most sem késő elkezdeni beküldeni a Túralottó szelvényeket.

Gratulálok Gábornak, és további jó játékot mindenkinek!

Kedves Blogom!

Mostanában - mint nyilván észrevetted - megint kicsit elhanyagoltalak, ahogy (a május végi Kinizsi Százas óta) a túrázást is. Persze oka volt, nyelvet/nyelveket tanultam, de igaz ami igaz, néha azért gondozhattam volna a blogom. Sebaj, igyekszem visszatérni, és ha júliusban nem is, augusztusban már újra fogok túrázni is, méghozzá két igen komoly kihívást tervezek legyőzni: a hatodik Rockenbauer 130-amat, majd pedig a 226 kilométeres Mecseki Térképkört.

(Ahogy nézem, valóban elég komoly "blogszünet" volt most ez, egy nap híján egy hónapos, talán még nem is volt ilyen a Kinizsi Százas blog történetében.)

Kinizsi Százas afterparty csütörtökön!

Holnap, azaz június 8-án csütörtökön 17 órától Kinizsi Százas afterparty lesz a szokott helyen, Kelenföldön a Rétisasban. Várunk mindenkit szeretettel egy jó beszélgetésre, vacsorára, sörözésre!
Fb esemény

10 év, 11 Kinizsi Százas - beszámolóm a 2017-es Kinizsiről

A 2017-es Kinizsi Százas túrabeszámolóm ide kattintva olvasható. A napokban még tervezem bővíteni, javítani.

Hajrá holnap mindenkinek!

Kellő motivációt, jó hangulatot, legyőzhető holtpontokat, nuku sérülést, és persze a szintidőn ill. az eltervezett időn belüli célba érkezést kívánok minden kedves túratársamnak, barátomnak, ismerősöknek és ismeretleneknek egyaránt.

Ami a saját motivációmat illeti, ez lesz a 11. Kinizsi Százasom, azaz 10 éve voltam az elsőn (az volt az utolsó, aminek Szárligeten volt a célja, utána került át Tatára), így ez is egyfajta jubileum. Szeretnék ebből az alkalomból még több fotót, videót készíteni út közben mint eddig, és igyekszem a korábbiaknál is részletesebb, érdekesebb beszámolót írni majd. Idén ugyan nem Jeremcsuk Istivel megyek végig, és nem is tervezem oda-vissza végigjárni a távot, de most is jó társaságban fogom megtenni a (monu)mentális sétát, és szerintem most is fogok kapni valamit a Kinizsi Százastól.

Ebben az évben egyébként nem túráztam túl sokat, így nem adja majd könnyen magát a táv - de volt egy jó felkészülő túrám, a Gerecsei Térképkör (a hónap elején), amit ezúton is ajánlok a közönség figyelmébe.

Szóval hajrá!

Kapcsolódó bejegyzés:
Mi kell a Kinizsi Százas teljesítéséhez?

Gerecsei Térképkör - varázslatos, csaknem 100 kilométeres túra a Gerecsében

Néhány kedves ismerősömmel, barátommal, túratársammal szombatról vasárnapra bejártuk a Gerecsei Térképkört. Ez volt az útvonal legelső bejárása, és ahogy az egy csaknem 100 kilométeres, egész napos (sőt még kicsit hosszabb) túrán lenni szokott, nagyon sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk. És persze közben nem csak az útvonalat, hanem egymást is jobban megismertük. Szintén a hosszabb távú túrákon megszokott "rend" szerint a táv első fele abszolút vidáman, örömtúraként telt, míg az utolsó kilométerek leküzdése a legtöbbünknek már komoly harcot jelentett. Szerencsére aztán mindannyian túltettük magunkat a holtpontjainkon, és sikeresen célba értük. Úgy a 80. kilométerig teljesen egy csapatban tettük meg az utat, utána egy gyorsabb és egy lassabb csoportra osztódtunk, így a teljesítési idők 25 óra és 26 óra 35 perc között mozogtak.

Akik ezen a legelső bejáráson részt vettek: Károly Viki, Laki Zsolt, Pávó Balázs, Szászfai Gábor, Szőcs Annamária, Walczer István és én. Ezúton is köszönöm túratársaimnak a jó hangulatot, a kitartásukat, és gratulálok nekik!

(A túra atmoszféráját, részleteit nagyon jól visszaadja Annamária beszámolója, és Károly Viki fotóalbumát is ajánlom az olvasó figyelmébe. A mozgalom kiírása itt olvasható, a track pedig innen tölthető le. Ez pedig egy hasznos információs kép az útvonalról.)

És hogy micsoda is ez a bizonyos Gerecsei Térképkör? Egy olyan túraútvonal, mely a tatabányai Turultól indul és oda érkezik, amely nem tér le a Gerecse térképről, és amely csak jelzett turistautakon halad (kivéve egy rövid szakaszt Tatán). A 95 km-es táv több szakasza ismerős lehet a túrázóknak a Gerecse 50-ről, a Kinizsi Százasról, az Iszinik 100-ról épp az Iszkiri 100-ról.

A kutya formájú, kanyargós útvonal felmegy a Gerecse legmagasabb pontjára, halad árnyas, vadregényes erdőkben, mezőkön, betér kedves kis falvakba, valamint Tata több szép ligetét, parkját, tavát is érinti, csaknem teljesen megkerülve az Öreg-tó mellett a Cseke-tavat is.

Az útvonal egy "tökéletes körtúra", persze nem a kör geometriai értelmében, hanem hogy nincsenek benne oda-vissza szakaszok és nem is érinti, metszi önmagát a nyomvonal (messzebbről nézve úgy tűnhet, hogy egy-két helyen összeér, de jobban rázoomolva látszik, hogy ezeken a helyeken is jól elkülönülnek a szakaszok). Régóta érdekelt, hogy a Gerecsében lehet-e ilyen szabályokkal egy "százas" túrát alkotni, és hogy vajon merre vezetne egy ilyen track. Jó néhány olyan része volt az útnak, ahol még magam sem jártam korábban, ezért a felfedezői kíváncsiság is hajtott.

A túrának így több funkciója is volt: amellett, hogy egy hangulatos-küzdelmes baráti kimozdulás volt a Gerecsében, segített a közelgő Kinizsi Százasra való felkészülésben, továbbá személyesen is tapasztalatokat gyűjtöttünk az útvonal sajátosságairól, a folyadékvételi és étkezési, esetleges kiszállási lehetőségekről, stb.

Magam egyébként nem túlságosan felkészülten vágtam neki az útnak, a legutóbbi százasom a februári CsPI volt. Ráadásul a "hivatalos" útvonalhoz még hozzáadott néhány kilométert a Turulhoz való felsétálás a lépcsőn, majd pedig a végén az onnan való lesétálás.

A túra nagy részét tehát heten tettük meg, viszont Zsolt (egy félreértés miatt, az én hibámból) kb. egy órával később tudott csak utánunk indulni, és Tatán, az Öreg-tó előtti büfésornál ért minket utol (a túra kb. 17. kilométerénél), ahol épp hamburgereztünk, söröztünk egyet.

Ami az időpontokat illeti: 7:29-kor indultunk el az Álmos vezér utcai parkolóból, hogy felmenjünk a rajtba a Turulhoz. Onnan egy kis fényképezkedés után, 7:50-kor "rajtoltunk" el. A további idők, ahogy felírtam a telefonomba:
8:58 Aranylyuk
9:48 sárga-piros elágazás
10:37 Vértesszőlős
11:40 Tata, büfésor (ott úgy fél órát pihentünk)
13:20 Tatai vár
14:30 Baj, Jóbarát söröző (szintén fél óra pihenés)
16:04 Körtemplom
16:56 tardosi műút, elkezdett esni, majd zuhogni az eső
17:15 betértünk az első tardosi kocsmába az eső elől
17:30 átmentünk a templom mellé, az éttermekhez (itt a csapat kétfelé vált, Vikiék levest ettek, míg mi a szomszédos hamburgerezőt választottuk, és nem készítettem sajnos gasztrofotót, de elég finom volt, és "dizájnosan", fogpiszkálóval átszúrva kínálták a hambit). Csak 18:40-kor, az eső elállta után indultunk tovább.
20:05 Gerecse oldal-után áttérés a piros jelzésre
20:58 Nagy-Gerecse adótorony
21:12 Kilátó
22:15 Bányahegy
22:25 elindultunk lefelé a Gerecse 50-ről ismert nehéz lejtőn (ott emelkedő)
22:58 Héreg
0:38 Tarján (pihenés a buszmegállóban, tovább 1:14-kor)
2:42 piros-kék elágazás Tornyó előtt
4:44 padok Koldusszállás előtt
6:19 vértestolnai műút
7:50 Halyagos teteje
8:19 Aranylyuk
8:57 volt kisréti vadászház
10:05 Panoráma út alja
10:25 Turul

Bár aránylag gyakorlott százasozó vagyok, majdnem belefutottam a sóhiányba, így köszönöm Balázsnak a sót, Zsoltnak pedig hogy néhány kilométerre kölcsönadta a túrabotját, és hogy a végén a hazajutás logisztikájában is segített. A túrán személyesen nem volt ott, de köszönöm Rakk Gyulának a táv pontos lemérésében, a GPS track létrehozásában és a mozgalom népszerűsítésében nyújtott segítséget.

Bízom benne, hogy sokakat megfog majd a Gerecsei Térképkör változatos és látnivalóban gazdag útvonala, az esetleg más túrázóknak is hasonlóan ismerős és ismeretlen tájak hullámzása. A jelzésváltások magas száma miatt érdemes mindenképpen térképet vagy GPS-t vinni a túrára / futásra. Sikeres teljesítést mindenkinek!

Még pár szó a Kinizsi Százason való tájékozódásról

Az előző bejegyzésben leírtam néhány gondolatot arról, hogy mi szükséges a Kinizsi Százas sikeres teljesítéséhez. A tájékozódásról - némileg leegyszerűsítve a dolgokat - azt írtam, hogy lényegében elég követnünk a "tömeget", az előttünk haladókat.

Bár ez majdnem teljesen igaz és alapvetően jó tanács, közben rájöttem, hogy ez azért mégsem ilyen egyszerű, legalábbis igényel néhány megjegyzést, kiegészítést. Mert bár butaság és fárasztó dolog lenne folyamatosan az itinert bújnunk vagy a térképet-tracket nézegetnünk, ha egyszer vezet minket a tömeg, de nem árt azért egy kis figyelmesség, legalábbis a kritikus helyeken.

Az egyik fontos tudnivaló az, hogy 2014 óta a 25 km-es és a 40 km-es résztáv nem teljesen ugyanazon az útvonalon halad, mint a 100-as. Korábban nem volt ilyen "gond", mindenki ugyanazon az nyomvonalon haladt, az adott résztáv céljáig.

Tehát ha bizonytalanok vagyunk, érdemes megkérdeznünk a velünk együtt haladókat, hogy ők is azon a távon vannak-e, mint mi. Ha azt tapasztaljuk, hogy a tömeg szétválik, ki erre, ki arra megy, kérdezzünk rá vagy nézzünk bele az itinerünkbe, ellenőrizzük a turistajelzéseket és/vagy a GPS-ünket, hogy meggyőződjünk arról, hogy a helyes irányt választjuk. Későn észlelve tévedésünket akár több fölösleges kilométert is rátehetünk a távra, és teljesen gyanútlanul mehetünk rossz irányban úgy, hogy azt gondolhatjuk hogy jó felé megyünk, hiszen túratársak vesznek minket körül.

Az egyik ilyen elágazás a Szent-kúti (kb. 11,5 km-nél), ahol a 100-as táv a zöld sáv jelzésre váltva halad tovább egyenesen, míg a 25-ös és a 40-es a kék sávon marad, hogy aztán a pilisszentkereszti műút előtt visszatérjen a közös útvonalba (közben viszont úgy 2,5 kilométerrel többet kanyarog, mint a százas útvonala). A műút után (kb. 18 km) újra szétválnak a távok, a 100-as marad a zöld sávon, míg a 25-ös és 40-es a sárga keresztre tér (itt viszont a százas útvonala hosszabb úgy másfél kilométerrel). A 40-es távnak egy harmadik kisebb kitérője is van Kesztölc előtt, ahol a zöld sáv helyett a zöld négyzeten fut (kb. fél kilométerrel hosszabban, mint a százas táv).

A jó hír, hogy ezeket a "veszélyes" elágazásokat, szakaszokat a táv első 30 kilométerén letudjuk, később már biztosak lehetünk benne, hogy mindenki arra megy, mint mi. Szintén jó hír, hogy ahogy látható, a 25-ös és a 40-es útvonala mindhárom leágazás után visszatér a százas távba, csak közben hol 2,5 km-el ill. 0,5 km-el hosszabb, hol pedig 1,5-tel rövidebb. Viszont ha az elsőt elrontjuk, azzal kihagyjuk a százas táv hosszú-hegyi ellenőrzőpontját is, tehát oda mindenképp vissza kell mennünk.

Szintén jó dolog, hogy ezek az elágazások könnyen megjegyezhetőek: a 100-as táv mindhárom kritikus elágazásnál a zöld jelzésen halad / marad, illetve mindhárom esetben a délebbi, inkább bal kéz felé eső (vagy egyenesen folytatódó), "alsó" ágat kell választanunk (az útvonal megtekinthető és böngészhető a Cartographia kiadó FuniQ oldalán).

A másik fontos tudnivaló az, hogy sokan még a gyakorlott, többszörös "kinizsizők" közül sem követik teljesen szabályosan az útvonalat. Általában ezek kis (sokak szemében lényegtelen) eltérések, de mégis lerövidítik vagy egyszerűbbé teszik a nyomvonalat - például a Szántói-nyereg előtt, ahol a jelzés több helyen is bemegy a fák közé és ott egy kis ösvényen kanyarog, a túrázók többsége pedig a széles, egyenes úton marad. A legtöbben közülük nem a csalás szándékával térnek le a hivatalos útvonalról, hanem mert így megy majdnem mindenki, és akár észre sem veszik, hogy ott nem arra megy a jelzés. De persze vannak olyanok is, akik tisztában vannak azzal, hogy lecsípnek az útvonalból. Szóval az ilyen szakaszokon ne hagyjuk magunkat becsapni vagy rábeszélni a csalásra, ne tévesszen meg a tömeg, kövessük a turistajelzést akkor is, ha csak néhány ember megy arra. Hiszen csak így teljesíthetjük az igazi Kinizsi Százast, a rövidítésekkel, egyszerűsítésekkel, kispistázásokkal csak egy egyedi, saját variánsát teljesítjük.

Persze arra is gondoljunk, hogy aki letér a tömegtől egy külön ösvényen, az nem biztos hogy azt a szabályos útvonal miatt teszi, mert az is előfordulhat, hogy vécére megy és ezért keres búvóhelyet, vagy netán az is lehet, hogy útvonalkövetés helyett éppen ellenkezőleg, valami rafinált rövidítést fontolgat. Tehát csak akkor kövessük, ha a jelzések alapján biztosak vagyunk benne, hogy arra kell menni.

A már említett, Szántói-nyereg előtti szakaszhoz hasonlóan figyelni kell még Péliföldszentkeresztnél is egy nagyon gyakori tévedésre / csalásra, valamint Tatán is, ahol a legtöbben szintén nem a kiírás szerinti útvonalon közelítik meg a célt.

Azt pedig talán már mondani sem kell, hogy a Pilis szerpentint soha, semmilyen indokkal ne vágjuk le, még egy méterrel se - nem etikus, nagyon rossz példa és környezetkárosító is, és könnyen kizáráshoz is vezethet.

Kapcsolódó bejegyzés:
Mi kell a Kinizsi Százas teljesítéséhez?

Mi kell a Kinizsi Százas teljesítéséhez?

Már régen írtam nagyobb lélegzetű bejegyzést a blogomba, most pedig úgy alakult hogy van egy kis időm, kedvem és talán ihletem is, így nem is halogatom tovább a dolgot, ezzel a lendülettel neki is látok, mielőtt még meggondolnám magam. Így a Kinizsi Százas közeledtével pedig miről másról lehetne aktuálisabban írni, mint hogy szerintem mi szükséges a K-100 sikeres teljesítéséhez (persze erről is írtam már korábban is, ill. rajtam kívül is nagyon sokan leírták már a meglátásaikat).

Én magam egyébként nem vagyok egy különösebben gyors teljesítő, megelégszem azzal, ha szintidőn belül beérek, eddig 21 óra 42 perc és 23 óra 30 perc között ingadoztak a teljesítési időim (mindeddig egyetlen húsz órán belüli százas túrám volt, éppen egy "fordított K-100", egy Iszinik 100 pár évvel ezelőtt). Ugyanakkor eddig zsinórban 10-ből 10-szer sikeresen célba értem a Kinizsin, az első, 2007-es Kinizsimen még Szárligetre, azóta Tatára. Mindent összeszámolva pedig összesen 26-szor jártam végig eddig a K-100 útvonalát, odafelé vagy visszafelé.

Tehát nézzük, mi kell a sikeres a K-100 teljesítéshez. Először is nem árt hozzá a minél komolyabb felkészülés, hiszen sokkal magabiztosabban, tapasztaltabban és edzettebben vág neki az ember a 100 kilométeres távnak, ha már gyalogolt előtte 50, 70 vagy 90 kilométert, mintha addig 20 kilométeres volt élete leghosszabb túrája. Persze utóbbi esetben sem lehetetlen legyőzni a 100 kilométert, de sokkal nagyobb lutri és küzdelem, mint komolyabb túrák tapasztalatainak, testi-lelki emlékeinek, edzésmunkájának birtokában. Legyünk egyszerre alázatosak, ne becsüljük le kihívás nagyságát és nehézségét, ugyanakkor bízzunk is magunkban. Talán sokan ismerik Henry Ford szavait (bullshit alert!) : "Akár azt hiszed, hogy sikerülni fog, akár azt, hogy nem, végül igazad lesz."

A felkészülő túrák segítenek abban, hogy ne a Kinizsi Százason vegyük észre felszerelésünk hiányosságait vagy kényelmelten pontjait, ne ott jöjjünk rá hogy mi az amit feleslegesen cipelünk ill. mi az amit viszont hoznunk kellett volna de otthon felejtettük (vagy nem is gondoltunk rá), továbbá hogy jobban  megismerjük a saját testünket és felmérjük fizikai állapotunkat, és egyúttal fejlesszük is azt. No meg hogy gyakoroljuk a Könyörtelen Előrehaladás Technikáját.

(Egy kis kitérő, túramozgalom-ajánló: épp most hétvégén, szombaton járjuk be majd néhány túratársammal a 95 km-es Gerecsei Térképkört, mely több Kinizsi Százas szakaszt is érint, budapestiek figyelmébe pedig a 82 km-es Budai Térképkört is ajánlom.)

Ami a gyakran emlegetett, pro és kontra is felmerülő "fejben dől el" dolgot illeti, én nem gondolom teljesen bullshitnek. Csak ki kell egészíteni azzal, hogy ez egy szükséges, de nem elégséges feltétel. Azaz a már említett tapasztalat és edzettség nélkül sokkal nehezebb kellően magabiztosnak és erősnek lenni fejben (és végig annak maradni). Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy már a táv 20. kilométerétől kell fejben küzdeni, vagy az ember aránylag kényelmesen legyalogol 50, 70 vagy 90 kilométert, és csak onnan jön a küzdelmes rész, amikor már minden újabb lépésért meg kell szenvedni és biztatni magunkat, hogy érdemes ennyi gyötrődést elviselni azért a kis jelvényért, a teljesítés tudatáért és hogy a nevünk ott szerepeljen a teljesítői listán (ill. hogy egy újabb évszám kerüljön a nevünk mellé).

Kimaradt még a motiváció, ami szintén ide kapcsolódik. Bizony nagyon motiváltnak lenni, mert ha az ember úgy van vele, hogy ahogy esik úgy puffan, ha sikerül sikerül, ha nem nem - akkor bizony ebből könnyen "nem" lesz, és az első komolyabb holtpontnál, felmerülő kisebb-nagyobb fájdalomnál, problémánál ki fog szállni. Persze ehhez is kell a tapasztalat és önismeret, hogy tudjuk: nem értünk még erőnk végére, ez most valószínűleg csak egy múló holtpont. Bár cefetül érezzük magunkat, fáj a lábunk és kimerültek vagyunk, egy rövid pihenővel (vagy egy későbbi könnyű szakaszon akár séta közben is) felfrissülhetünk.

Ami fontos még és nagyon sokat segíthet: a kellő kipihentség a túra napján. Könnyen belátható, hogy sokkal nehezebb végiggyalogolni az éjszakát, ha már a túrát is kialvatlanul kezdjük. Ha a lábfájásra, fáradtságra, kidörzsölődésekre, hullámzó motivációra még kínzó álmosságrohamok is rátesznek egy lapáttal, az könnyen feladáshoz vagy a szintidő túllépéséhez vezethet.

Írok valami olyat is, ami szerintem nem feltétlenül kell a K-100 teljesítéshez, bár sokan elengedhetetlennek gondolják: az útvonal alapos ismerete, előzetes bejárása. Talán már bevallottam, de most újra leírom, hogy az első 2-3 Kinizsi Százasomat úgy teljesítettem, hogy alig tudtam valamivel többet az útvonalról, mint hogy hol kezdődik és hol van a célja. Ha elém tett volna valaki egy térképet, hogy na akkor merre is kanyarog az útvonal, nem tudtam volna végigvezetni az ujjam a tracken, sem a túra előtt, sem utána. Erre az a magyarázat, hogy olyan sokan voltak és vannak a túrán, hogy gyakorlatilag elég követnünk az előttünk haladókat. Ha lemaradunk, akkor is hamar elénk kerül valaki, ha pedig megelőzzük, akkor sem maradunk társaság nélkül, mert utolérünk valakit. Néhány kritikus ponttól eltekintve a turistajelzések is elég jók az útvonalon, de így még ezek folyamatos figyelésére sincs szükség. Persze megvan a veszély, hogy előttünk többen is eltévednek, de tapasztalataim szerint ez elég ritka, és pár perc alatt vissza lehet találni az útvonalra. Minimális lehet azok száma, akik eltévedés miatt adják fel a Kinizsit, a motivációhiány, a felkészületlenség, edzetlenség sokkal jellemzőbb, ezeket érdemesebb kiküszöbölni ahelyett, hogy az útvonal "megtanulására" koncentrálnánk (frissítés: azóta a tájékozódásról is írtam egy részletesebb posztot).

(Persze azóta már én is jobban ismerem az útvonalat, egyszer még egyedül is végigjártam oda-vissza, egyszer pedig Jeremcsuk István barátom társaságában, szintén oda-vissza.)

Majdnem kimaradt még egy alapvető feltétele a sikeres teljesítésnek, amire szintén többen és több helyen felhívják a figyelmet: ha ragaszkodsz ahhoz, hogy társaiddal, barátaiddal végig együtt haladj, az sokat ront mindannyiótok esélyén, hiszen nem biztos hogy azonos a tempótok és a táv azonos pontjain fáradtok el. Azaz mindig lesz olyan a csapatban, aki lassít benneteket és akire várni kell: aki még eszik, aki inna még egy sört, aki még maradna kicsit a pihenőponton, aki épp keres valamit a hátizsákjában, akinek épp zoknit kell cserélnie. Ez valamelyest kiküszöbölhető azzal, ha kicsit lazábbra veszitek az együtt haladás szabályait, és egy-egy ilyen esetnél nem álltok meg mindannyian, hanem hagyjátok egymást kicsit előremenni vagy lemaradni - a lemaradó pedig igyekszik utolérni a többieket, nem megvárakoztatva őket. Szerencsés esetben persze motiváló is tud lenni egy (vagy több) túratárs, sőt az is elképzelhető, hogy nem lassítjátok, hanem biztatjátok és gyorsabb haladásra serkentitek egymást.

Ha pedig valamelyikőtök mégis feladná a túrát (és nincs sérülése ill. megoldott a hazajutása), figyeljetek arra, hogy a ti motivációtok azért ne párologjon el. A feladást még csak fontolgató túratársadnak (vagy ha rólad van szó, magadnak) pedig azt tanácsold, hogy ne tervezze és ne döntse el kilométerekkel előre, hogy a legközelebbi alkalmas ponton fel fogja adni a túrát (hacsak nem sérülés az oka), hanem még gondolja át a dolgot addig, sőt, a pontra érve sem rögtön, hanem csak egy rövid pihenés (esetleg zoknicsere, evés-ivás) után döntsön arról, hogy tényleg feladja-e. Könnyen lehet, hogy addigra át is lendül a holtponton, és a folytatás mellett dönt.

Ami a tempót illeti, érdemes mindig a leggyorsabb olyan sebességgel haladnod, amit még kényelmesnek érzel, amiről úgy gondolod, hogy sokáig tudod tartani. Ha ennél gyorsabban mész, feleslegesen fárasztod magad és ez megbosszulhatja magát, ha pedig lassabban, azzal csak az időtartalékodat éled fel (amire esetleg még szükség lehet, ha később bármilyen gond, lassító tényező adódna). Megállni minél kevesebbet állj meg. Ha pihennél, inkább gyalogolj közben lassan. Vízszintes terepen, enyhe lejtőn az is majdnem olyan pihentető tud lenni, mintha egy helyben állnál vagy ülnél - és közben legalább haladsz, fogy az előtted lévő táv. Persze ha muszáj, állj meg, de közben nagyon tud telni az idő, és nem biztos, hogy 40 perc pihenéssel kétszer olyan kipihent leszel, mintha csak 20 percre álltál volna meg - sőt lehet, hogy egy hosszabb pihenő után még rosszabb lesz újra elindulnod. Szóval inkább előre határozd el, hogy az adott ponton legfeljebb 5-10 percet pihensz, és hacsak nem indokolt, ne lépd túl jelentősen a tervezett időt, sőt ha teheted, indulj tovább korábban.

Nekem szokott segíteni az is, ha olykor "matekozgatok" magamban, Mogyorósbányát elhagyva pl. "most már kevesebb van hátra, mint amennyit eddig gyalogoltam", vagy a Pusztatemplomhoz közeledve "most már kevesebb mint tizedannyit kell gyalogolnom, mint amennyit eddig megtettem". Ezt folyamatosan lehet számolgatni, ahogy azt is, hogy milyen sebességet kell még tartani a hátralévő szakaszon, hogy a szintidőn vagy az előre eltervezett teljesítési időn belül beérjen az ember. Egyrészt jó  esetben biztató adatok jönnek ki, másrészt a fejszámolás eltereli a figyelmet az esetleges vízhólyagokról, fájdalmakról. Mondjuk fáradtan, zombiként nem árt többször is átszámolni, nehogy egy elrontott kalkuláció nagyon félrevezessen, netán a teljesítést is kockáztatva ("ó, ráérek még" - közben pedig nem). És egyébként ez is nézőpont és lelkialkat kérdése, van, akit ezek a számok inkább demotiválnak ("te jó ég, még a fele / majdnem tizede hátravan?") mint motiválnak, hasonlóan a félig teli vagy félig üres pohár esetéhez.

Nagyjából ennyi, ami hirtelen eszembe jutott.

És hoppá, persze, a nevezés, ezt magamnak is írom emlékeztetőként, hogy jövő hét elején el ne felejtsek majd a választott Cartograhpia boltba menni, ill. előtte még az orvosi igazolást is beszerezni. Ez is feltétlnül szükséges a hivatalos induláshoz és teljesítéshez, és ezen is könnyen el lehet bukni, még mielőtt az ember egy lépést is tett volna a Kinizsi Százason.

(Bizonyára észrevette az olvasó, hogy mostanában eléggé elhanyagoltam a webnaplómat. Ennek vannak családi, motivációs és prioritásbéli okai, egyszerűen változik az ember és a körülmények, és egy ideje tényleg nincs annyi időm és energiám a blogomra, valahogy hátrébb sorolódott. Szerencsére már terápiás célból sem érzem szükségét az írásnak és a blogomban való kitárulkozásnak, kiegyensúlyozottabb lett az életem. Az időhiányban egyébként közrejátszik több új hobbim is, legfőképpen a nyelvtanulás, ami csaknem minden szabadidőmet elveszi - akár otthon vagyok, akár sorba állok a boltban, akár éppen utazok, csaknem minden percben hangoskönyveket hallgatok, szavakat tanulok, olvasok, teszteket oldok meg. A napi rutinom része lett a Duolingo, a Memrise és az AnkiDroid. Úgy érzem, legalább akkora álom, kihívás, érdem, önismereti dolog, kitartáspróba és személyiségfejlesztés nyelveket tanulni és poliglottá válni, mint sorozatos Kinizsi Százas teljesítőnek lenni. A könyvem megírása óta valahogy magától az írástól is eltávolodtam kicsit, de később még szerintem lesz "írósabb" korszakom, ill. terveim szerint vlogfronton erősítem majd a közeljövőben online jelenlétem. És talán túrajátékaimról, mozgalmaimról is hallott már az olvasó.)

Könyvajánló: A Kinizsi Százas útikalauza

Kinizsi Százas motivációs lista 2017-ben is!

Idén is van természetesen "motivációs lista", melyre bárki jelentkezhet, megadva többek között a tervezett teljesítési idejét, valamint mottóját. Hajrá mindenkinek!
http://turazokni.hu/kinizsi-lista-2017/

Gondolatok a Budai Térképkör teljesítménytúra után

Köszönöm mindenkinek, aki szombaton eljött a Budai Térképkör teljesítménytúrára. A 82 km-es távon (rövidebb nem volt) 41-en indultak, közülük 27-en teljesítették sikeresen a túrát, míg 14-en feladni kényszerültek azt. Ez nagyjából kétharmados teljesítési arány. A leggyorsabb teljesítő 12 órán belül célba ért, míg volt, aki kihasználta a 20 órás szintidőt.

Szerencsére az útvonal sokkal járhatóbb volt mint ahogy azt a korábbi napok hírei alapján sejteni lehetett, a beérkezők többségén nem is látszódott sár. Alapvetően pozitív visszajelzéseket kaptunk a résztvevőktől, bár érkezett néhány kritikai észrevétel is, melyeket igyekszünk majd beépíteni a jövő évi rendezésbe.

Persze tudni kell, hogy a Budai Térképkör egy elég nehéz túra. Nem csak önmagában a 82 km-es táv miatt, hanem mert nagyon magas a jelzésváltások száma. (Talán ez a hazai rekord ilyen táv esetén?) Ez nem azért van, hogy kiszúrjunk a túrázókkal, hanem az útvonal jellegéből adódik: az "ami a térképen kifér" mottóhoz méltóan igyekszik minél jobban kitölteni a Cartographia kiadó Budai-hegység térképét, és ez így volt megvalósítható.

Egészen pontosan 38 a jelzésváltások száma, azaz átlagosan bő két kilométerenként elágazáshoz, jelzésváltáshoz ér a túrázó. Összehasonlításképp: a Kinizsi Százason úgy 12 jelzésváltás van összesen, ráadásul ott a tömeg is sodorja az embert, gyakorlatilag csak mennünk kell az előttünk haladók után.

A Budai Térképkörön tehát annak, aki nem ismeri alaposan a Budai-hegységet, bizony tájékozódnia kell, ez is a túra része. Aki nem gyakorlott tájékozódó, annak mindenképpen javasolt a GPS / okostelefon használata. Tudom, ez ellen többen berzenkednek, de nagyon hasznos lehet. De ha GPS-t nem is, akkor is legalább egy iránytűt érdemes magánál hordania mindenkinek (de ez is megtalálható a legtöbb telefonba építve is).

Sajnos a távot nem tudtuk és valószínűleg a jövőben sem fogjuk kiszalagozni, mert ennyi jelzésváltás esetén nagyon erőforrásigényes, és a Budai-hegységben gyakran több túra van egy időben és könnyen kint felejtődnek korábbi rendezvények szalagjai is, melyek összezavarhatják a túrázókat. Ráadásul végig nagyon sűrűn kellene szalagozni, mert egy (indokoltan) sűrűn szalagozott rész után az is zavaró, ha egyszer csak (szintén indokoltan, mert a rendező egyértelműnek ítéli az útvonalat ill. nincs jelzésváltás) megszűnik a szalagozás. (Jó helyen járok még? Most egy szalag sincs, pedig eddig milyen sűrűn volt! - merülhet fel ilyenkor a túrázóban, ahogy sok túrán valóban fel is merül, és ilyenkor bizony előfordulhat az is, hogy még az útvonalon van, és az is, hogy már nem - azaz totális bizonytalanság a rendező jó szándéka ellenére). És ami a rendezőnek, szalagozónak egyértelműnek ható rész (és ezért nem tesz szalagot), az nem biztos, hogy a túrázónak is az, és fordítva (Hát ide meg miért tettek szalagokat, amikor csak egyenesen kell menni? Bezzeg előtte abba a bonyolult elágazásba nem is tettek!) Ezért nem szalagoztunk.

Persze ez most kicsit "bagoly mondja verébnek" dolognak hathat, hiszen én magam is eltévedek olykor, ugyanakkor fontosnak éreztem ezek tisztázását. És tényleg legyen mindenkinél iránytű vagy digitális tájékozódási eszköz (főleg aki tudja magáról, hogy el szokott tévedni), vagy legalább gondolkodjon el a térkép irányain. Nagyon gyakori eset volt például hogy mondjuk teszem azt egy kék kereszt jelzésről egy kék sáv jelzésbe torkollik az útvonal, és a túrázó el sem gondolkodott azon, hogy akkor most jobbra vagy balra forduljon (mindkét irányban ott a kék sáv jelzés ugye), és bátran és gyanú nélkül elindult a rossz irányban. És/vagy hogy akár hosszú kilométereken keresztül aggodalom nélkül északnak haladt, amikor az itiner térképe, földrajzi nevei alapján egyértelmű, hogy délnek kellene tartania. Szintén megtörtént eset, hogy valaki segítséget kért telefonon a tájékozódáshoz, és határozottan állította, hogy Solymár vasútállomáson van, így ehhez képest igyekeztünk útba igazítani. Aztán gyorsan kiderült, hogy valójában Rozália téglagyárnál van, és a sínek miatt azonosította rosszul a helyszínt (miközben a kettő úgy nyolc kilométerre és számos jelzésváltásra van egymástól, még az útvonal elején - éjszaka, fáradtan, kimerülten hasonló tévedés még akár gyakorlott tájékozódónál is érthető lehet, de ez esetben mindenképpen jel, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az itiner jobb tanulmányozására).

Összefoglalva elmondható, hogy aki teljesítette a Budai Térképkört, nem csak a 82 kilométert győzte el, hanem - akár egyedül, akár túratársai, akár eszközei segítségével -, de a tájékozódási kihívásokat is. Ehhez gratulálok minden célba érkezőnek. Aki pedig feladta, jövőre revansot vehet, vagy nem is kell egy évet várnia, hiszen a mozgalmat bármikor teljesítheti.

És ha szalagozás, festékfújás nem is lesz, az itinerre azért igyekszünk jövőre nagyobb gondot fordítani, ill. jobban felhívjuk majd a figyelmet a Budai Térképkör nehézségeire.

Egyúttal köszönöm mindenkinek, a segített az idei Budai Térképkör teljesítménytúra létrehozásában és lebonyolításában.

Budai Térképkör teljesítménytúra április 22-én!

Várunk szeretettel mindenkit április 22-én Szépjuhásznén, az először megrendezésre kerülő Budai Térképkör teljesítménytúrán (82 km). A "minimál" rendezésű túrán csak néhány titkos ellenőrzőpont lesz, és az ellátás is minimális lesz, viszont várhatóan jó lesz a hangulat, biztosan szép lesz a táj és a nevezési díj mindössze 1000 Ft.

Egyúttal felhívom a figyelmet a Gerecsei Térképkör mozgalom (95 km) rendezői bejárására, mely május 6-án lesz.

Gerecsei Térképkör - egy szabadon teljesíthető százas a Gerecsében

A Budai Térképkör és a Mecseki Térképkör után íme egy újabb különleges "Térképkör", ami ezúttal a Gerecse 50-ről és a Kinizsi Százasról már ismert szakaszokat is érint, és néhány további szép helyszínre is elkalauzolja a túrázókat, futókat.

Kinizsi Százas regisztráció 2017

Aki áprilisi tréfának hitte, hogy a 2017-es Kinizsi Százas regisztráció a bolondok napját követő éjjelen, azaz április 2. hajnali 3-kor kezdődik, az bizony tévedett, mert valóban így volt. Annyiból jogos a dolog a szervezők részéről, hogy ez tényleg egyfajta szűrő: elég lelkesnek, elszántnak és tudatosnak kell lenni, hogy valaki vasárnap hajnali 3 órakor az elsők között regisztráljon, hiszen a többség ilyenkor már/még alszik, aki pedig szórakozik valahol, nem biztos hogy elég józan a regisztrációs kérdőív pontos kitöltéséhez. Persze vannak kiskapuk itt is: egyszerűen a világ egy távoli pontján kell tartózkodni, Los Angelesben például még csak délután 5 óra van, amikor nálunk már hajnali három.

(Komolyra fordítva a szót, jó ötlet volt ilyen, első hallásra extrémnek tűnő időpontra tenni a kezdetét, ezzel ugyanis elkerülhető, hogy a regisztráció első perceiben, óráiban túlterhelt legyen  a rendszer - sokkal jobban eloszlik a terhelés az eltérő ébredési időpontok miatt.)

Megmondom őszintén, bár terveztem, végül mégsem maradtam fenn hajnali 3-ig, nagyjából a szokott időben, reggel 7-kor keltem (szerencsére koránkelő vagyok), de aztán egyik első dolgom a regisztráció volt. Sikerült is, mert azért még bőven voltak helyek, tehát szerintem a még ma (vasárnap) regisztrálni próbálóknak nem kell különösebben aggódniuk, hogy betelik a létszámkeret. Persze az igaz, nem lehet pontosan megjósolni, hogyan alakul időben a nevezések függvénye, tehát jobb minél előbb. Néhány nappal később már gond lehet, lásd Kinizsi GIF.

Annak ellenére, hogy nem sikerült fennmaradnom / felkelnem háromkor, azért még megvan bennem a lelkesedés, kíváncsian várom a zsinórban 11. Kinizsi Százasomat. Igyekszem edzeni is rá, többek között bejárni addig a jóval több mint 200 km-es Mecseki Térképkört.

Sikeres regisztrációt és majd sikeres Kinizsi Százas teljesítést (és persze IXI kupa szerzést - apropó, elkészült a Kupák Polca is már majdnem teljesen) minden olvasómnak, barátomnak, túratársamnak!

Elkészült a Mecseki Térképkör információs oldala

Elkészült az előző bejegyzésben említett Mecseki Térképkör (226 km) információs oldala, ahonnan a GPS track is letölthető. Jó túrázást minden érdeklődőnek!
http://turazokni.hu/mecseki-terkepkor/

Mecseki Térképkör - hamarosan!

A Budai Térképkörhöz hasonlóan hamarosan elindul a Mecseki Térképkör jelvényszerző mozgalom is. Ez is egy bármikor bejárható túra- ill. terepfutó útvonal, mely ezúttal a Cartographia kiadó Mecsek térképét igyekszik teljesen kitölteni.

Tehát a Mecseki Térképkör:
- Az év bármely napján, akár hét közben is teljesithető (hacsak nincs erdészeti korlátozás).
- Egy vagy több részletben is bejárható.
- Tetszőleges a kezdőpont (az alapértelmezett Pécs, Bányász emlékpark).
- Tetszőleges irány (az alapértelmezett az óramutató járásával ellentétes, keletre indul).
- Csak jelzett turistautakon halad.
- A Budai Térképkör 82 kilométeréhez képest monumentális, 215 km körüli táv.

Részletes információk, térkép és GPX hamarosan!

Kinizsi Százas regisztráció április másodikától!

A 2017-es Kinizsi Százasra április másodikán indul a regisztráció, aznap kezd működni majd újra a kinizsi.org/reg oldal.

Tipp:
Szerezd meg az Ixi kupát 2017-ben is!

A Budai Térképkör immár jelvényszerző mozgalom!

A Budai Térképkör most már jelvényszerző mozgalomnak is tekinthető, hiszen díjazásként már nem csak kitűző, hanem fém jelvény is kérhető. A csaknem 82 km-es táv teljesíthető futva vagy gyalogosan, egyben vagy részletekben, az útvonala pedig már a Cartographia kiadó FuniQ oldalán is elérhető. Teljesítői lista és statisztikák itt.

Miért érdemes eljönni idén is az Iszkiri teljesítménytúrára?

Beszámoló a 2017-es CsPI-ről

Rövid beszámoló a február 4-5-i Csoportos Privát Iszinik, azaz CsPI túráról:
http://turazokni.hu/cspi2017/

Iszkiri 25 bejárás

Rakk Gyula barátommal, egyesületünk alelnökével vasárnap délután bejártuk az Iszkiri 25-ös távját. Ez volt az első túrám idén, legutóbb tavaly novemberben, az Isziniken mozdultam ki a hegyekbe (az sajnos nem a terv szerint alakult, féltávig jutottunk, így Iszi 50 lett belőle).

Kellemes volt az idő, és szinte végig hó borította az ösvényeket és a tájat. Pár perccel dél előtt indultunk, és úgy negyed hétre értünk vissza Szárligetre. A Mária-szakadéknál még éppen lámpa nélkül le tudtunk jönni, így csak a túra utolsó pár kilométerén kellett használni a fejlámpát. A biztonság kedvéért azért vittem a Chainsen Pro csúszásgátlómat is, de végül nem volt rá szükség.

A túrának több haszna is volt: felfedeztük a kék háromszög jelzés megszűnését ill. változásait (a nyomvonalat ez csak minimális mértékben érinti), valamint először jártam az új kilátónál, ahová az Iszkiri idén már fel fog vezetni egy kb. 600 méteres (oda-vissza 1200) kitérővel, így a túra egy új látványossággal gazdagodik, hiszen a kilátóból Tatabánya nagy része látható (igaz, mi most a ködös időben, sötétedés táján nem mentünk fel). A bejárás arra is jó volt, hogy egy kicsit készüljek a szűk egy hét múlva, február 4-én esedékes Csoportos Privát Iszinikre.

Apropó, várunk mindenkit szeretettel március 11-én az Iszkirin, melyre több okból is érdemes (újra) eljönni: a kis mértékben módosult útvonal miatt, a szép új kilátóért, a Cartographia és az Ixi kupáért.

Kapcsolódó bejegyzés:
Az első beszámoló az Iszkiri 100-ról, avagy a rendezői bejárás

Egy hasznosan töltött szombat délelőtt

- Hasznos vagy sem, de hosszú idő után újra egy valamivel nagyobb lélegzetű, nem csupán pár soros "mikroblog" bejegyzést írok/írtam a blogomba. Ez egyébként az 1077. bejegyzésem.

- Mostam.

- Mosogattam.

- Rendet raktam (például elrendeztem a megmaradt ill. még átadásra váró kupa-készletet, a Budai Térképkör és Túralottó okleveleket).

- Haladtam a 2016-os Kilométer Piramis összesítésével.

- Duolingóban a 14. napom van a szériában (angol - német és angol - francia), eddig összesen 65909 XP-t és 739 lingotot gyűjtve.

- Átnéztem az idei Iszkiri weboldalait, hamarosan felteszem az előnevezettek listáját. Mindenkit biztatok, hogy nevezzen elő az Iszkiri túrára kedvezményesen! (érvényes előnevezéshez szükséges a nevezési díj beérkezése is)

- Kendamával gyakoroltam a lighthouse trükköt.

- Ankidroid szótanulás: 30 perc.

- Fekvőtámasz (szintén hosszú szünet után): 20 egy sorozatban (ez szégyen, látszik a több hónapos kihagyás).

- Frissítettem a Túralottó nyertesek listáját. Ajánlom amúgy mindenkinek a figyelmébe 2017-ben is a Túralottót, melyen már ma is született találat. Idén még egyébként csak két találatosok voltak eddig, vajon kinek lesz először hármasa, négyese vagy ötöse?

- Gyakoroltam a bird kendama trükköt is.

- Bár mostanában is minden másnap, harmadnap forgatom kicsit a Rubik-kockát, már jó ideje nem mértem meg a kirakási időmet. Romlott is az időm, a hagyományos 5 kirakásból számított átlagidőm bő 1 perc 1 másodperc lett. Itt az ideje többet gyakorolni, ill. megtanulni a Fridrich-metódust is.

- A fekvőtámasz nem hagyott nyugodni, újabb kísérlet, de így kimerültebben már csak 10 sikerült. Hogy fogok így eljutni a száz fekvőtámaszig, hogy leszek így Totyicuki (azaz Rettentő Földrengés), a híres szumó birkózó?

- A Rubik-kocka sem hagyott nyugodni, újabb 5 kirakás átlaga már 53,8 másodperc lett, úgy, hogy egyszer sem volt egy percen felüli időm. Úgy látszik, csak be kellett melegíteni.

- Egy harmadik, "ellenőrző" Rubik-kocka ötös sorozat átlaga 59,6 másodperc lett (igaz, most volt benne egy rontás is).

- Kiteregettem.

- Bevásároltam.

- Lélekben készülök a február 4-i CsPI-re, bízom benne hogy egy újabb teljesítéssel gazdagodik a gyűjteményem, a novemberi Iszinik kudarc után.

- Ami pedig a délutáni, esti programot illeti, megérkezik barátnőm és átmegyünk Bobhoz felköszönteni a születésnapján.

2016-ban népszerű lett a Lépcső Kupa!

2016 egyik népszerű teljesítménytúra kupája lett a Lépcső Kupa. A Kislépcső fokozatból 47, míg a Nagylépcsőből 22 került kiosztásra. Jó túrázást és jó lépcsőzést mindenkinek 2017-ben is!

An interesting article about the Hungarian performance hiking movement

A very intersting and detailed blogpost about the Hungarian performance hiking movement (in English), by RunnerMate.

A blogolásról

Az ember azt gondolná (legalábbis én sokáig azt gondoltam), hogy blogot vezetni könnyű. Aztán mostanában rájöttem, hogy annyira nem is könnyű. És egyre jobban megértem azokat, akik egyáltalán nem vezetnek blogot, nem szeretnek írni, illetve hasznosabban töltik idejüket az írásnál. Sőt még azokat is megértem, akik blogot sem szeretnek olvasni, vagy netán egyáltalán semmit sem szeretnek olvasni.

A motiváció. Ez az, ami mostanában nincs meg annyira az íráshoz, blogoláshoz. Vagyis valahol van, olykor eszembe jut, hogy erről vagy arról írni kellene, aztán mégsem írok. Ez talán egyfajta lustaság is, vagy inkább hangsúlyáthelyeződés. Ugyanakkor azt is gondolom, vagy inkább érzem, hogy előbb-utóbb vissza fogok még találni a (web)naplóírás műfajához.

Mostanában engem is jobban foglalkoztatnak "hétköznapi" dolgok, illetve lett egy elég különleges hobbim, ami azt hiszem éppen azt az időmet és energiámat kötötte le idén, amit korábban a blogomra fordíthattam. Ez az új hobbi a nyelvtanulás. Nehéz megmondani, hogy ez hasznosabb vagy jobb-e, mint blogot vezetni, főleg ha egy ilyen különleges blogról van szó, mint a Kinizsi Százas blog, mely szubkulturális, réteg jellege ellenére talán azon kívül is különleges, hogy éppen én írom. Úgy vélem, hogy a nyelvtanulásban is megvan az, amit akár a Kinizsi Százasban (és persze úgy általában a túrázásban), akár az írásban, vagy akár a kendamában szeretek: az, hogy kitartást, motivációt, lelkierőt igényel, hogy nehezen adja magát, és hogy látszólagos egyszerűsége ellenére egy hihetetlenül óriási univerzum.

A nyelvtanulási hóbortom, a talán kissé túlzásba vitt túramozgalom-alkotási lázam és további teendőim ellenére azért bízom benne, hogy 2017-ben az írásban (vagy netán a videó-blogolásban) is sikerül tovább lépnem, és akár újabb olvasókhoz-nézőkhöz is eljutnom. Most e tekintetben egy kicsit útkeresési szakaszban érzem magam ismét. Mert jó érzés ugyan és ad némi biztonságot, hogy 2016-ban megjelent az első könyvem, vagy hogy a túramozgalmaim, játékaim - például a Túralottó vagy a Budai Térképkör - egyre népszerűbbek, valahogy még mindig úgy érzem, hogy még nem találtam meg azt a területet, hol igazán kifejezhetném magam. De talán majd idén.