A blogolásról

Az ember azt gondolná (legalábbis én sokáig azt gondoltam), hogy blogot vezetni könnyű. Aztán mostanában rájöttem, hogy annyira nem is könnyű. És egyre jobban megértem azokat, akik egyáltalán nem vezetnek blogot, nem szeretnek írni, illetve hasznosabban töltik idejüket az írásnál. Sőt még azokat is megértem, akik blogot sem szeretnek olvasni, vagy netán egyáltalán semmit sem szeretnek olvasni.

A motiváció. Ez az, ami mostanában nincs meg annyira az íráshoz, blogoláshoz. Vagyis valahol van, olykor eszembe jut, hogy erről vagy arról írni kellene, aztán mégsem írok. Ez talán egyfajta lustaság is, vagy inkább hangsúlyáthelyeződés. Ugyanakkor azt is gondolom, vagy inkább érzem, hogy előbb-utóbb vissza fogok még találni a (web)naplóírás műfajához.

Mostanában engem is jobban foglalkoztatnak "hétköznapi" dolgok, illetve lett egy elég különleges hobbim, ami azt hiszem éppen azt az időmet és energiámat kötötte le idén, amit korábban a blogomra fordíthattam. Ez az új hobbi a nyelvtanulás. Nehéz megmondani, hogy ez hasznosabb vagy jobb-e, mint blogot vezetni, főleg ha egy ilyen különleges blogról van szó, mint a Kinizsi Százas blog, mely szubkulturális, réteg jellege ellenére talán azon kívül is különleges, hogy éppen én írom. Úgy vélem, hogy a nyelvtanulásban is megvan az, amit akár a Kinizsi Százasban (és persze úgy általában a túrázásban), akár az írásban, vagy akár a kendamában szeretek: az, hogy kitartást, motivációt, lelkierőt igényel, hogy nehezen adja magát, és hogy látszólagos egyszerűsége ellenére egy hihetetlenül óriási univerzum.

A nyelvtanulási hóbortom, a talán kissé túlzásba vitt túramozgalom-alkotási lázam és további teendőim ellenére azért bízom benne, hogy 2017-ben az írásban (vagy netán a videó-blogolásban) is sikerül tovább lépnem, és akár újabb olvasókhoz-nézőkhöz is eljutnom. Most e tekintetben egy kicsit útkeresési szakaszban érzem magam ismét. Mert jó érzés ugyan és ad némi biztonságot, hogy 2016-ban megjelent az első könyvem, vagy hogy a túramozgalmaim, játékaim - például a Túralottó vagy a Budai Térképkör - egyre népszerűbbek, valahogy még mindig úgy érzem, hogy még nem találtam meg azt a területet, hol igazán kifejezhetném magam. De talán majd idén.