Bár ez majdnem teljesen igaz és alapvetően jó tanács, közben rájöttem, hogy ez azért mégsem ilyen egyszerű, legalábbis igényel néhány megjegyzést, kiegészítést. Mert bár butaság és fárasztó dolog lenne folyamatosan az itinert bújnunk vagy a térképet-tracket nézegetnünk, ha egyszer vezet minket a tömeg, de nem árt azért egy kis figyelmesség, legalábbis a kritikus helyeken.
Az egyik fontos tudnivaló az, hogy 2014 óta a 25 km-es és a 40 km-es résztáv nem teljesen ugyanazon az útvonalon halad, mint a 100-as. Korábban nem volt ilyen "gond", mindenki ugyanazon az nyomvonalon haladt, az adott résztáv céljáig.
Tehát ha bizonytalanok vagyunk, érdemes megkérdeznünk a velünk együtt haladókat, hogy ők is azon a távon vannak-e, mint mi. Ha azt tapasztaljuk, hogy a tömeg szétválik, ki erre, ki arra megy, kérdezzünk rá vagy nézzünk bele az itinerünkbe, ellenőrizzük a turistajelzéseket és/vagy a GPS-ünket, hogy meggyőződjünk arról, hogy a helyes irányt választjuk. Későn észlelve tévedésünket akár több fölösleges kilométert is rátehetünk a távra, és teljesen gyanútlanul mehetünk rossz irányban úgy, hogy azt gondolhatjuk hogy jó felé megyünk, hiszen túratársak vesznek minket körül.
Az egyik ilyen elágazás a Szent-kúti (kb. 11,5 km-nél), ahol a 100-as táv a zöld sáv jelzésre váltva halad tovább egyenesen, míg a 25-ös és a 40-es a kék sávon marad, hogy aztán a pilisszentkereszti műút előtt visszatérjen a közös útvonalba (közben viszont úgy 2,5 kilométerrel többet kanyarog, mint a százas útvonala). A műút után (kb. 18 km) újra szétválnak a távok, a 100-as marad a zöld sávon, míg a 25-ös és 40-es a sárga keresztre tér (itt viszont a százas útvonala hosszabb úgy másfél kilométerrel). A 40-es távnak egy harmadik kisebb kitérője is van Kesztölc előtt, ahol a zöld sáv helyett a zöld négyzeten fut (kb. fél kilométerrel hosszabban, mint a százas táv).
A jó hír, hogy ezeket a "veszélyes" elágazásokat, szakaszokat a táv első 30 kilométerén letudjuk, később már biztosak lehetünk benne, hogy mindenki arra megy, mint mi. Szintén jó hír, hogy ahogy látható, a 25-ös és a 40-es útvonala mindhárom leágazás után visszatér a százas távba, csak közben hol 2,5 km-el ill. 0,5 km-el hosszabb, hol pedig 1,5-tel rövidebb. Viszont ha az elsőt elrontjuk, azzal kihagyjuk a százas táv hosszú-hegyi ellenőrzőpontját is, tehát oda mindenképp vissza kell mennünk.
Szintén jó dolog, hogy ezek az elágazások könnyen megjegyezhetőek: a 100-as táv mindhárom kritikus elágazásnál a zöld jelzésen halad / marad, illetve mindhárom esetben a délebbi, inkább bal kéz felé eső (vagy egyenesen folytatódó), "alsó" ágat kell választanunk (az útvonal megtekinthető és böngészhető a Cartographia kiadó FuniQ oldalán).
A másik fontos tudnivaló az, hogy sokan még a gyakorlott, többszörös "kinizsizők" közül sem követik teljesen szabályosan az útvonalat. Általában ezek kis (sokak szemében lényegtelen) eltérések, de mégis lerövidítik vagy egyszerűbbé teszik a nyomvonalat - például a Szántói-nyereg előtt, ahol a jelzés több helyen is bemegy a fák közé és ott egy kis ösvényen kanyarog, a túrázók többsége pedig a széles, egyenes úton marad. A legtöbben közülük nem a csalás szándékával térnek le a hivatalos útvonalról, hanem mert így megy majdnem mindenki, és akár észre sem veszik, hogy ott nem arra megy a jelzés. De persze vannak olyanok is, akik tisztában vannak azzal, hogy lecsípnek az útvonalból. Szóval az ilyen szakaszokon ne hagyjuk magunkat becsapni vagy rábeszélni a csalásra, ne tévesszen meg a tömeg, kövessük a turistajelzést akkor is, ha csak néhány ember megy arra. Hiszen csak így teljesíthetjük az igazi Kinizsi Százast, a rövidítésekkel, egyszerűsítésekkel, kispistázásokkal csak egy egyedi, saját variánsát teljesítjük.
Persze arra is gondoljunk, hogy aki letér a tömegtől egy külön ösvényen, az nem biztos hogy azt a szabályos útvonal miatt teszi, mert az is előfordulhat, hogy vécére megy és ezért keres búvóhelyet, vagy netán az is lehet, hogy útvonalkövetés helyett éppen ellenkezőleg, valami rafinált rövidítést fontolgat. Tehát csak akkor kövessük, ha a jelzések alapján biztosak vagyunk benne, hogy arra kell menni.
A már említett, Szántói-nyereg előtti szakaszhoz hasonlóan figyelni kell még Péliföldszentkeresztnél is egy nagyon gyakori tévedésre / csalásra, valamint Tatán is, ahol a legtöbben szintén nem a kiírás szerinti útvonalon közelítik meg a célt.
Azt pedig talán már mondani sem kell, hogy a Pilis szerpentint soha, semmilyen indokkal ne vágjuk le, még egy méterrel se - nem etikus, nagyon rossz példa és környezetkárosító is, és könnyen kizáráshoz is vezethet.
Kapcsolódó bejegyzés:
Mi kell a Kinizsi Százas teljesítéséhez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése