Nos, az előzetes bejárásra Jeremcsuk Isti barátommal mentünk, fordított napszakosan, azaz múlt héten szerda este 9-kor indulva, aminek így az volt az érdekessége, hogy éjjel jártunk a nappali szakaszokon, és fordítva, vagy legalábbis nagyjából. A kora reggeli órákban értünk Hahótra. A csütörtöki hőség (akkor volt tán az év legmelegebb napja, hőségriadó, stb.) Rádiháza környékén eléggé kikészített, oda egyébként délután 2 körül értünk. Utána Istinek is voltak holtpontjai, és bár Szentpéterföldén kaptunk vizet egy kedves családtól és még vendégül is láttak minket, Lasztonya előtt feladni kényszerültünk, és Bázakerettyére már nem a túra útvonalán, hanem a műúton sétáltunk be. Így körülbelül 76 km-t tettünk meg, szerda estétől csütörtök este fél 9-ig, nagyjából. Este 10-ig a Bázakerettyei kocsmában voltunk, majd záróra után a buszmegállóban vártuk meg az első buszt. Isti ment haza Budapestre, én pedig barátnőmhöz Pécsváradra.
Szombaton, a temetés után mentem vissza "a frontra", Strausz Ferenc, a Roki főrendezője várt este fél 8-kor a vonatnál Nagykanizsán, hogy elvigyen a rádiházai pontra, ahonnan sepertem az éjszakai távot, és leszedtem a pontokról a bójákat, filctollakat. Bázakerettyéig Pucrossal mentem, onnan pedig egyedül, illetve Kistolmács után utolértem Gabriellát és Viktort, így jó darabig velük. Viktor a szőlőhegy után előresietett a célba, mi pedig utolsóként, Gabriellával értünk be, aki nagyon megküzdött az utolsó kilométerekkel.
Most is nagyszerű és nagyon nehéz túra volt a Rockenbauer, ráadásul így idén még egyszer vissza kell térnem, mert ugye így még csak két részletben van meg a táv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése