Öcsémmel még 2011 őszén, a Via Dolorosa túrán láttunk először Hoka cipőt. Egy magas, nyúlánk, szemüveges fickó volt az egyik, aki ilyet hordott. Amikor egy pihenőnél egyszerre álltunk meg, a kíváncsiságom legyőzte a félénkségem, és megkérdeztem tőle, hogy ez mégis miféle cipő. Elmondta, és öcsémmel magunk között ezután "a Hoka cipős bácsiként" emlegettük.
Akkor még nem tudtuk, hogy ő Wehner Géza, a Kazinczy 200 főrendezője, és persze azt sem tudtam még, hogy egyszer én is egy teljesítménytúra főrendezője leszek.
2015. július 14., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése