BUÉK 20, harmadszor

Hétvégén (január 4., szombat) voltam a BUÉK 20 teljesítménytúrán a Budai-hegységben, a sikeres 2013-as esztendő után megnyitva a 2014-es túraévemet. A túrára Greg Kapitány hívott, akivel volt már pár közös kirándulásunk korábban a Vértesben és a Gerecsében, viszont ez volt az első teljesítménytúrája (sőt az első kirándulása) a Budai-hegységben (ezen el is gondolkodtam, hogy milyen érdekes, hogy Greg Kapitány először sétál a budai hegyoldalakon, miközben sokan már esetleg unják is azokat az ösvényeket; de ugyanígy voltam én a Prága környéki erdőkkel, amiben egy prágainak nyilván semmi különös nincs, a rajt-cél "misztikus" lakótelepe vagy akár Prága belvárosa pedig sokak szürke hétköznapjainak díszlete lehet).

A BUÉK 20 azon kevés túrák egyike, melyeken többszörös teljesítő vagyok, idén gyalogoltam végig harmadik alkalommal (csak a Kinizsi Százason (7) és a Lokomotív 424-en (3) voltam legalább ennyiszer; valamikor még tizenévesen lehettem az első BUÉK 20-amon, aztán tavaly a másodikon).

A hűvösvölgyi rajtban megvásároltam az idei Budapest Kupa füzetet is (beleolvasva kiderült, hogy az 1998 óta létező túra útvonalát egy ismerősöm, Joeyline tervezte). A nevezésnél találkoztunk Lestattal, így aztán hármasban tettük meg a húsz kilométeres körsétát, 4 óra 34 perc alatt. Az idő és a táj ezúttal is kellemesen őszies volt, nem volt hófúvás mint a Prágai Százason, de még csak hótakaró sem, mint a Tortúra 65-ön.

A célban találkoztam többek között Ebolával és Bubuékkal, valamint összefutottam Zoliékkal és Ottorinóval, aki az újévi hangulatnak megfelelően egy elég extrém, aranyszínű "fluoros" partyszemüveget viselt. Nem sokkal utánunk öcsémék is a célba értek (amikor mi indultunk, ők akkor készültek a nevezéshez).

Összefoglalva, egy könnyű, családias évadnyitó volt, de hamarosan jönnek a komolyabb séták, például a Híd túl messze van, majd pedig a tavasz és a nyár kihívásai.