Az Iszkiri 25 bejárása

Vasárnap reggel úgy döntöttem, hogy bejárom a márciusban megrendezésre kerülő túrám, az Iszkiri vértesi, 23 kilométeres szakaszát. Egyrészt hogy sétáljak egy jót, másrészt azért, hogy az útvonal bejárása segítsen majd az itiner megírásában (mert bár az Iszkiri nem tartalmaz túl sok jelzésváltást, és készítettem egy aránylag informatív útvonalvázlatot és szintmetszetet is a túráról, azért egy rövid írásos itinerrel is el szeretném majd látni a résztvevőket).

Hogy ne egyedül menjek, a Facebookon kerestem túratársakat, és ketten (Péter és Tamás) jelentkeztek is. Tamás (aki a környéken rendszeresen szokott futni) a kutyáját, Gesztenyét is hozta, Péterről pedig kiderült, hogy a Szomor 56 túra rendezője, így rendezési kérdések is szóba kerültek a séta alatt. Mindketten hoztak GPS-t is, így a mért adatok segíthetnek majd a táv és a szintrajz pontosításában. A hivatalos túra előtt pedig a teljes táv végigjárását is tervezem, kíváncsiságból, illendőségből és magáért a túra teljesítéséért egyaránt.

A szárligeti vasútállomásról 10 órakor indultunk el, és kényelmes tempóban (Körtvélyespusztánál még egy geoládát is megkerestünk) fél háromra értünk vissza az állomásra. Az idő valamivel hűvösebb volt az elmúlt hetek tavaszias idejénél, és pár milliméteres, nem is folytonos hóréteg tette téliessé a tájat.

Konstatáltuk, hogy Szárligeten és Száron is elég sok kutya van (csaknem minden kertben volt egy vagy töb házőrző), akik bőszen ugatták az utcájukba tévedő ebtársukat, így aki esetleg kutyát szeretne majd hozni az Iszkirire, az erre készülön fel.

Utunk vége felé, a festői Mária-szakadéknál szóba került, hogy mennyire hasonlít (de persze kellőképp különbözik is) ez a rész az a szakasz a Gerecsében, ahol a Pusztatemplom (baji vadászház) után a sárga jelzés ereszkedik le Baj felé, a kálváriánál. Az Iszkiri 65 km-es és 100 km-es távjának teljesítői mindkettőt láthatják majd márciusban.

Tehát megvolt az Iszkiri első szakaszbejárása, köszönöm túratársaimnak a társaságukat, és bízom benne, hogy alig két hónap múlva sokaknak nyújtanak majd szép élményeket az Iszkiri távjai (még ha a hosszabb távok leküzdése nem is lesz egyszerű feladat).

Iszkiri szintmetszet és térképvázlat

Elkészült a március 22-én megrendezésre kerülő Iszkiri teljesítménytúra szintmetszete és térképvázlata. További információk és dokumentumok az Iszkiri hivatalos weboldalán. Már lehetőség van a kedvezményes előnevezésre is. Szeretettel várok mindenkit!

Trekking'n'style rovat: jönnek az okoszoknik?

Ugyan ma még az is vita tárgya és megosztja a kirándulókat, hogy szükséges-e okostelefon a túrázáshoz (illetve hogy jó vagy rossz irányban hat a természetjárásra a GPS, a QR-kód olvasó vagy az okostelefonok további funkciói), nemrég olvastam, hogy hamarosan elterjedhetnek az okoszoknik is.

Az okoseszközök tehát immár nem csupán hordozhatóak, hanem hordhatóak, mint például az okosórák vagy a Google Glass okosszemüveg. Az okoszokni nagy előrelépés lenne (szó szerint) ezen a területen, és elavulttá tenné az "agyilag zokni" kifejezést.

S hogy mit tud egy okos túrazokni? Elsődleges funkciója, hogy a talpába beépített szenzoraival, nyomásérzékelőivel méri és elemzi tulajdonosa futó- vagy gyaloglótechnikáját, de mérhet más paramétereket is, illetve könnyen adódik a lépésszámlálóként, lábmelegítőként (vagy hűtőként) való használata.

Jelenleg a Sensoria cég gyárt okoszoknit.

Kapcsolódó bejegyzés:
Fűthető zokni és talpbetét
Trekking'n'style rovat: jön a beszélő bakancs?

Lehelet megfigyelése a fejlámpa fényében

Először talán a Prágai Százason vettem észre, és A híd túl messze van túrán is említettem a túratársaimnak azt az érdekes megfigyelésem (még ha annyira nem is különleges, mint a gyufa meggyulladása lassított felvételen, no de azt nem is lehet szabad szemmel megfigyelni), hogy hidegben, amikor látjuk a leheletünket, akkor a fejlámpánk fényénél szemünkkel a kis felhőre fókuszálva az apró páracseppeket is felfedezhetjük benne.

Kapcsolódó bejegyzés:
Tanács túrázáshoz: hogyan használjuk a (fej)lámpát ködben?

A híd túl messze van 90, avagy túra emelkedők nélkül, de legalább Kinizsi Százasnyi nehézséggel és szépséggel

Két könnyed túrabonbon, a BUÉK 20 és a Téli Gyermekvasút 8 után belecsaptam a lecsóba, mert egy komoly kihívásra invitált Suvlaj cimborám, A híd túl messze van 90-re, Szegedre. Már péntek késő délután megérkeztem a Tisza-parti városba, és a vasútállomástól elsétáltam a 6-7 kilométerre lévő szállásunkig, ahová Suvlajék (Suvlaj, Kékdroid, Bogi, Rafter) pár órával később, autóval érkeztek.

A túra előtti éjszakát a szeged-tápéi plébánia parókiájának szállásán töltöttük, ahol világias viselkedésünk bizonyára megbotránkoztatta volna a szállásadó jámbor papot, hiszen k*rváztunk, kártyáztunk és még az egyházi embereket is szidtuk, de enyhítő körülmény, hogy mindezt a reneszánsz Itáliában játszódó, Condottiere nevű stratégiai kártyajátékban tettük, ami nem tipikus szerencsejáték, és nem is pénzben játszottunk (és a püspökökre is csak azért haragudtunk, mert elvitték a legértékesebb harci lapokat, és a kurtizánok is csupán kártyalapok voltak, matematikailag-játékelméletileg leírható szereppel).

A tágas hálóteremről az Iskola a határon jutott eszembe, és - a fűtés zúgása és egyik-másik túratársunk kitartó horkolása ellenére - elég jól aludtam az ismeretlen helyen, a szoba egyik sarkában lévő ágyon.

A túra a szállásunktól nem messze indult, a Tisza jobb oldali gátján haladt Algyőig, ott a hídon átkelve a baloldali gáton visszatért a Maros torkolatáig, majd a Maros jobboldali gátján ment Makóig, ahol ismét egy híd következett, és a Maros másik oldalán ért vissza Szegedre, ahol egy újabb híd után már a célegyenes következett. Ez így leírva sem egy tőmondat, legyalogolva pedig az ember valóban átérezheti a túra a nevét, azaz hogy "a híd túl messze van".

A séta érdekessége, hogy bár alig volt benne emelkedő (lényegében végig a gáton haladt, csak néhány alkalommal kellett onnan lesétálni a gátőrházakig egy-egy ellenőrzőponthoz majd vissza, no meg a folyók ill. gátak szinte elhanyagolható emelkedése adta az összesen 30 méteres szintkülönbséget), és 10%-kal rövidebb a Kinizsi Százasnál, nehézsége mégis összemérhető a K100-al. Éppen azért, mert nincsenek benne hegyek-völgyek, különböző lejtőszögek, így folyamatosan egyformán terheli a lábat, testet.

Úgy másfél éve, 2012 szeptemberében már voltam egy hasonló gáttúrán a Tisza partján, az Ember a gáton 70 km-es távján (amit egyébként szintén Suvlaj ajánlott a figyelmembe), tehát nem értek váratlanul a túra kihívásai, de így is komoly séta volt. Most a naptárat tekintve tél volt, de időjárásilag inkább tavasz, nagyon enyhe, kellemes kirándulóidővel - egyszer az eső is elkezdett esni, de épp csak annyira, hogy inkább kellemes legyen, mint zavaró.

Sokan nem értik, hogy mi a jó vagy a szép egy ilyen folyóparti, sík túrában, hiszen egy kirándulás megszokott helyszíne a hegyek, erdők világa. De itt éppen a hosszú, nyílegyenes szakaszok (ahol kilométerekre előre ellátni), a végtelen mezők adják a táj szépségét, a "nils holgerssoni" hangulatot (a gát pár méteres magassága ráadásul tényleg adott egyfajta madártávlatot a messzeségnek; igaz, a kilátás az egyik irányban csaknem végig az ártéri erdőkre nyílt, melyektől a folyókat is szinte csak a hidakon átkelve láttuk).

Több kedves ismerőssel is találkoztam a szálláson és a hosszú séta során, többek között Laci bácsival, Márton Danival, Szemán Zolival, Popeye-jel, Andrással és Kovácspetyeszékkel.

A táv kétharmadánál, Makó előtt sötétedett ránk; ott egy rövid pihenőt tartottunk a gimnáziumban, majd indultunk vissza (innen már csak hárman, Rafter, Suvlaj és én, mert Kékdroid és Bogi végül átneveztek a 60 kilométeres távra).

Megmaradt túratársaimat szójátékokkal fárasztottam, például a fejlámpák fényéről és a lumen mértékegységről eszembe jutott a Honky tonk lumen és a Lumen a király c. dal. Egy nádasra mondtam, hogy ez itt a Maros-nádas, Tápéról pedig egy gazda jutott eszembe, aki Tápéra megy tápé'.

A célba 18 óra 15 perc alatt értünk be, hajnali 1 óra 20-ra. A következő komoly túrám - szintén Suvlaj társaságában - a Börzsöny éjszakai teljesítménytúra lesz, melyen két éve kudarcot vallottam, így itt az ideje a "visszavágónak".

Téli Gyermekvasút 8

Múlt hétvégén egy rövid, alig 7 kilométeres túrán, a Téli Gyermekvasút 8-on vettem részt egy kedves és csinos túratársnőmmel. A séta a Széchenyi-hegyről indult, és a János-hegyre ment fel, majd vissza, és olyan egyszerű volt az útvonal, hogy itt még én sem tévedtem el (na jó, visszafelé a játszótérnél kicsit kerestem a kék körséta jelzést, de gyorsan meglett). Néhány ismerőssel is találkoztam, például még a rajtba tartva Greg Kapitánnyal, aki az előző heti BUÉK 20 óta szorgalmasan gyűjti a Budapest Kupa pecséteket (és aki akkor már a hosszabb, 20 km-es távot teljesítve hazafelé tartott; tavaly egyébként magam is a hosszabb távot teljesítettem), majd pedig később Ottorinóékkal is összefutottam, a célban pedig Popeye-t is láttam. Így ezzel a könnyű, tavaszias sétával én is sikeresen teljesítettem az idei második Budapest Kupa túrámat (a BP Kupát épp a napokban a médiában is sokat emlegették, egy balul sikerült politikusi megszólalás miatt), és idén eddig 40 TTMR pontot gyűjtöttem - de következő kirándulásommal, a komoly kihívást jelentő A híd túl messze van 90-nel aztán nekiláttam az intenzívebb kilométergyűjtésnek.

Mi az, amit Jancsi és Juliska is magával visz a Kinizsi Százasra?

Egy egyszerű megfigyelőképességi játék, avagy találd meg egy perc alatt azokat a tárgyakat, melyek Jancsi és Juliska hátizsákjában is benne vannak.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas útvonal kvíz
Kinizsi Százas kirakós játék

BUÉK 20, harmadszor

Hétvégén (január 4., szombat) voltam a BUÉK 20 teljesítménytúrán a Budai-hegységben, a sikeres 2013-as esztendő után megnyitva a 2014-es túraévemet. A túrára Greg Kapitány hívott, akivel volt már pár közös kirándulásunk korábban a Vértesben és a Gerecsében, viszont ez volt az első teljesítménytúrája (sőt az első kirándulása) a Budai-hegységben (ezen el is gondolkodtam, hogy milyen érdekes, hogy Greg Kapitány először sétál a budai hegyoldalakon, miközben sokan már esetleg unják is azokat az ösvényeket; de ugyanígy voltam én a Prága környéki erdőkkel, amiben egy prágainak nyilván semmi különös nincs, a rajt-cél "misztikus" lakótelepe vagy akár Prága belvárosa pedig sokak szürke hétköznapjainak díszlete lehet).

A BUÉK 20 azon kevés túrák egyike, melyeken többszörös teljesítő vagyok, idén gyalogoltam végig harmadik alkalommal (csak a Kinizsi Százason (7) és a Lokomotív 424-en (3) voltam legalább ennyiszer; valamikor még tizenévesen lehettem az első BUÉK 20-amon, aztán tavaly a másodikon).

A hűvösvölgyi rajtban megvásároltam az idei Budapest Kupa füzetet is (beleolvasva kiderült, hogy az 1998 óta létező túra útvonalát egy ismerősöm, Joeyline tervezte). A nevezésnél találkoztunk Lestattal, így aztán hármasban tettük meg a húsz kilométeres körsétát, 4 óra 34 perc alatt. Az idő és a táj ezúttal is kellemesen őszies volt, nem volt hófúvás mint a Prágai Százason, de még csak hótakaró sem, mint a Tortúra 65-ön.

A célban találkoztam többek között Ebolával és Bubuékkal, valamint összefutottam Zoliékkal és Ottorinóval, aki az újévi hangulatnak megfelelően egy elég extrém, aranyszínű "fluoros" partyszemüveget viselt. Nem sokkal utánunk öcsémék is a célba értek (amikor mi indultunk, ők akkor készültek a nevezéshez).

Összefoglalva, egy könnyű, családias évadnyitó volt, de hamarosan jönnek a komolyabb séták, például a Híd túl messze van, majd pedig a tavasz és a nyár kihívásai.

Interjú V_Gyurival, többszörös Kinizsi Százas, Iszinik 100 és CsPI teljesítővel

V_Gyuri több komoly teljesítménytúrán is túratársam volt az elmúlt években, valamint 2012-ben és 2013-ban a Csoportos Privát Iszinik (CsPI) egyik résztvevője, teljesítője volt. A monumentális sétákon ráadásul nem csak önmagát és a távolságot, hanem a betegségét is le kell küzdenie. Az interjúból kiderül, hogy 2014-re is nagy tervei vannak:

- Mikor kezdtél túrázni, és hogyan ismerkedtél meg a Kinizsi Százassal?

- Először is köszönöm a megtiszteltetést, főleg mert az előző interjúalanyaid ha jól emlékszem sokszoros Kinizsi-teljesítők voltak. Én eddig csak háromszor indultam a Kinizsi Százason, illetve volt két Iszinik és két CsPI, amin résztvettem. Ezt a hét túrát teljesítettem is, bár volt amelyik elég nehezen ment. Sőt, ha jól emlékszem, igazából mindegyik nehéz volt, kivéve talán a tavalyi Kinizsit.

2008 nyarán kezdtem teljesítménytúrázni, addig nem is tudtam, hogy létezik a természetjárásnak ez a formája. Magát a Kinizsit is abban az évben fedeztem fel a TTT honlapján, de persze már csak a korábbi túrák között. Emlékszem, akkor mennyire elcsodálkoztam, hogy van ilyen hosszú túra is, illetve vannak akik ezt teljesíteni tudják. Szívesen olvastam a túrabeszámolókat, gondolatban ott jártam az írójával, és reméltem hogy egyszer majd a valóságban is ott leszek. Később aztán láttam, hogy nem ez az egyetlen százas, vannak hosszabbak és nehezebbek is szerte az országban, amikre jó lenne majd eljutnom, de elsőre a Kinizsit céloztam meg. Végül a következő évben - 2009-ben - indultam rajta és sikerült is.

- Mit jelent számodra a Kinizsi Százas?

- Átlag túrázó számára - mint például én is - nincs könnyű százas, így a Kinizsi is minden alkalommal részben egy kihívást jelent. Hogy ne így legyen, ahhoz jóval többet kellene készülnöm rá, erre azonban sajnos nincs sok időm. Marad tehát minden évben egy kis bizonytalanságérzet a rajtnál, hogy na most vajon sikerül-e, és ez az egyik, ami miatt ott vagyok. A másik a hangulat, amit a Kinizsin induló tömeg ad. Engem magával ragad ez a lelkesedés, ami szinte mindenkiben ott van, aztán visz magával hegyen-völgyön át. Hosszú az út, ott van rajta szinte minden túrázó ismerősöm, és van elég idő hogy összefussak velük, vagy akár új ismerősöket találjak. Rövid pihenő a Bányahegyen, többnyire sötétedés után, beszélgetés a tábortűz mellett, együtt mulatni a többiekkel az 1000Ft-os higított levesen (már aki nem evett belőle), aztán menni tovább az éjszakában. Biztatni pár szóval a kimerülteket, vagy éppen elfogadni másoktól a bíztatást, majd célba érni másnap, ami sokak számára életük felejthetetlen napja lesz.

Jó, tudom, vannak negatívumok is, megértem például ha a sietősebbeket zavarja a tömeg, és nem is a bőséges ellátásról híres ez a túra, vagy hogy az egyszeri meleg étel talán jobb lenne a cél helyett valahol féltávnál. De mindezekkel együtt elfogadható, és hogy válaszoljak a kérdésedre: Mit jelent számomra a Kinizsi? Röviden: egy olyan túrát, amin ott szeretnék lenni az elkövetkezendő 15-20 évben is.

- Eddig két CsPI-t, azaz Csoportos Privát Isziniket is teljesítettél, az a túra miben más vagy miben különleges számodra?

- Különleges annyiból, hogy teljesen más, mint az összes többi teljesítménytúra. Párfős társaság vonul végig az Iszinik útvonalán, lehetőleg télies időben, ami az utóbbi alkalommal inkább őszies volt. Nem kifejezetten hajtja őket a szintidő, és bár törekednek a 25-26 órán belüli idő betartásán, inkább a társaság, az együtt haladás, az együtt túrázás a fontos. Ellenőrzőpontok és ellátás persze nincs, csak Mogyorósbányán és Dorogon van lehetőség enni-innivalót magukhoz venni, vagyis jobban be kell osztaniuk a magukkal hozott ételt-italt. Egy szép és nehéz út, amit tudnék javasolni mindenkinek, aki teljesítette már az Isziniket, és esélyesnek tartja magát, hogy zordabb körülmények között - nagyobb hidegben, hóban - is képes rá. Mert a hideg jóval többet kivesz az emberből. A 2012-es CsPI igazán különleges téli túra volt, hóval, faggyal. Sokan drukkoltak nekünk a Kinizsis fórumról, ami nagyon jólesett.

- Melyik volt az eddigi legnehezebb túrád?

- Ha a nehézségei ellenére is teljesített túrákat nézzük, akkor a 2012-es Árpád Vezér 130 volt a legnehezebb. Előtte két héttel sikerült - életemben először - elhanyagolnom egy sérülést a talpamon, ami miatt a sebészeten kötöttem ki és napokig alig bírtam a talpamra állni. Előbb kellett volna orvoshoz mennem, de erre általában csak végső esetben szánom rá magam, valahol persze ez is érthető, mert a sebész most is egy nagyon ronda ollóval esett nekem. De ez a késlekedés most nem jött jól, mert a gyógyulásra így csak pár napom maradt, ami nem volt elegendő. Mindenképpen indulni akartam a túrán, és indultam is, de 40 km után már minden lépés fájt, ráadásként éjjelre a gyomrom is kikészült. De aztán csak sikerült végigmennem.

Ha a feladott túráimat nézzük, akkor talán a tavalyi Galyavár 110, vagy az első (vagy a második?) Mátra 115 volt a legnehezebb. Az előbbinél már nincs esélyem visszavágni, mivel csak egyszeri rendezés volt, de a Mátra 115-nél remélem még van. Ez az a túra, ami jelenleg 3:0-ra vezet ellenem és eddig minden nekifutásra körülbelül 30km-rel többet tudtam megtenni rajta, mint a korábbi évben. Az első alkalommal csak 30 km-ig jutottam, teljesen felkészületlenül indultam, nehéz hátizsákkal, kialvatlanul. A következő évben 60 km környékén adtam fel, akkor a gyomrom miatt nem tudtam továbbmenni, míg tavaly 90 km körül szálltam ki, a Diós-pataknál, mert addigra a rossz cipőmben szétmentek a felázott talpaim. De talán van remény: ha így folytatom, idén már eljutok 120 km-ig, a maradék 4 km-en pedig csak továbbvisz a lendület valahogy, és akkor meglesz végre az első Mátra 115-öm is. :-)

2010 volt az eddigi legnehezebb túraévem, talán kis túlzással elmondhatom, hogy sokszor csak hányni jártam a hegyekbe. Ez egyrészt az edzetlenségemből, másrészt a cukorbetegségemből adódhatott, ekkor gondolkodtam el azon, hogy egyáltalán van-e értelme folytatnom a teljesítménytúrázást. És ekkor voltak azok a fogadalmaim is - általában minden túra végén - hogy "én aztán soha nem túrázom többet". De végül szerencsére nem így lett. Tavaly 10 db százas, vagy afeletti  túrát teljesítettem, az eddigi túraévekkel együtt összesen huszat. Szeretném folytatni idén is.

- A cukorbetegséged mennyire nehezíti meg számodra a túrák teljesítését?

- Megnehezíti, ahogy általában mindent az életem többi területén is, de hogy pontosan mennyire, azt csak találgatni tudom, mert nincs viszonyítási alapom. Több mint 20 éve cukorbeteg vagyok, és már nem is emlékszem, milyen volt egészségesnek lenni. A cél - egyben a nehézség - nagyjából az, hogy a vércukromat állandóan 4 és 9 mmol/l között tartsam kívülről, mert a szervezet saját szabályozása tönkrement. Mivel inzulinnal kezelt cukorbeteg vagyok, a cukorszintet vagy inzulin beszúrásával, vagy megfelelő mennyiségű étkezéssel tudom lefelé, vagy felfelé mozdítani. A reakció persze nem azonnali, félórás-órás késésben van az injekció vagy az étkezés után, és sokszor nehezen kiszámítható, mert a túra alatti fizikai terhelés is befolyásolja. Ha a vércukrom nagyon felmegy, akkor rosszul leszek, kikészül a gyomrom, ha nagyon lemegy akkor pedig elgyengülök, összeesek, elájulok. Normális szinten pedig nehéz tartani. Éppen ez jelenti a nehézséget, a vércukorszint külső szabályozása. Volt olyan túrám, amikor az inzulin megdermedt a mínusz 8-10 fokos hidegben, így alig lehetett beadni, de olyan is előfordult, hogy a vércukormérőm nem működött a hideg miatt. Vagy hogy függőleges helyzetben tartva az inzulin-adagoló toll dugattyújának elmozdult a pozíciója, "lerázódott" menet közben, így hiába szúrtam meg magam, nem adott be semennyi inzulint, toronymagasan hagyva ezzel a vércukrom. De ezeket mind elkerülhettem volna, ha előre számítok rájuk, és nem a hátizsákomban, hanem egy belső zsebben és a megfelelő helyzetben tárolom ezeket az eszközöket. Remélem az eddigi túráim alatt szerzett tapasztalatok sokat segítenek majd a továbbiakban, és hogy a hosszútávú túrázás - a vérkeringés elősegítése révén - inkább csökkenti, mint növeli a cukorbetegség szövődményeinek kockázatát.

- Úgy tudom, idén minden hazai "százas", azaz legalább 100 kilométeres túrát teljesíteni szeretnél, honnan jött az ötlet és mi motivál?

- Azért tisztázzuk, hogy itt csak "gyalogos" százasokról van szó, amit egy egyszerű földi halandó is teljesíteni bír 4-5 km/órás átlagsebesség mellett. Igazából már tavaly is meg szerettem volna csinálni az összes ilyet, ha nem is fogalmaztam meg magamban ennyire előre. Aztán volt kettő olyan százas (Vadegér, Szondi), amire el sem jutottam, másik háromból (Galyavár, Rákóczi, Mátra 115) eggyel rövidebb távot tudtam csak teljesíteni, végül a "maradék" 9 db százassal (Kinizsi, Turul, Kazinczy 100, Útvonalkövetők, Kék Balaton, Rocki, Palóc, BeacMaxi, Iszinik) sikerrel jártam, illetve hogy 2013-ban a tizedik teljesített százasom is meglegyen - de mondjuk nem csak ezért -, végigjártam Veletek a CsPI-t.

A testmozgás fontos a betegségem miatt is, de mondjuk egyébként is, ha nem túrázom két hétig, már hiányzik. Ebben az évben a rövidebb túrákat - főleg a kevés szabadidőm miatt - sajnos ki kell hagynom, helyettük viszont el akarok jutni a százasokra. De azért van egy-két olyan - szívemnek kedves - rövidebb túra, amin ott szeretnék lenni továbbra is, mint például a Sárga 70 és a NaHáT 90.

Motiváció több is van. Ezek leginkább a korábbi hosszútávú túráimmal kapcsolatos pozitív élmények, sikeres teljesítések emlékei. Próbálok hinni abban, hogy nem is vagyok annyira beteg, ha ezeket a százasokat teljesíteni tudom. Van egyfajta visszavágási kényszer is, ami a számomra eddig teljesíthetetlen százasokra vonatkozik, és végül ott vannak azok, melyekre még nem jutottam el. Ez utóbbiak remélhetőleg új tájakat, élményeket és sikereket jelentenek majd.

Köszönöm szépen V_Gyurinak a válaszokat, és remélem sikerül megvalósítania a 2014-es terveit.

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Interjú Foresterrel, a Kinizsi Százas "inges-nyakkendős" teljesítőjével
Interjú Oszkárral
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról

Dik mennyit dzsaltam, vagyis a 2013-as túrastatisztikám, avagy az év, ami 2012-t is überelte, hinnye!

Azt hittem, életem túrákban és kilométerekben leggazdagabb éve a 2012-es lesz, de kellemesen csalódtam, mert 2013-ban még messzebbre vitt a bakancsom. Igaz, még így is csak a túrázók középosztályához tartozom, hiszen az igazán elszántak ennél akár kétszer, háromszor többet is könnyedén sétálnak egy évben (persze eredményeinket, fejlődésünket elsősorban önmagunkhoz képest kell mérnünk).

2012-ben 22 hivatalos túrán 1472 km-t és 48751 méter emelkedőt küzdöttem le, 2013-ban 32 túrán 1618 km-t és 53432 méter emelkedőt; ez TTMR pontokban kifejezve 2012-ben 2203 pontot, 2013-ban pedig 2420-at jelentett. Ráadásul komolyabb nem hivatalos túrám is több volt: 2012-ben csak a Csoportos Privát Iszinik (CsPI) volt ilyen, 2013-ban a CsPI mellett a Kinizsi Dupla és egy Privát Gerecse 50 is. A továbbiakban dőlt betűkkel és számokkal szerepelnek e nem hivatalos túrák és adataik.

Túrák száma: 32 + 3
Összes kilométer: 1618 + 348
Összes szint méterben: 53432 + 8741
TTMR pont:  2420
Átlagos táv/túra és szint/túra: 50,6 (56,2) km, 1670 (1776) méter

Lódarázscsípés(ek): 1 (Rockenbauer 130)
Pszichedelikus élmény(ek): 1 (Prágai Százas)

Az év szlogenje: "A Kinizsi Százas éve" (indokai: Kinizsi "mesterhármas"; Kinizsi Dupla; összesen öt séta a Kinizsi Százas teljes útvonalán; a világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolójának megírása; valamint K100 témájú online játékok, webes alkalmazások és tartalmak megvalósítása)

Az év különleges szuperképessége: a spéci (és méregdrága) csúszásgátlóm, mely a legjegesebb talajon is biztosan tapad (ahol hasznát vettem: Galyavár félmaraton, Prágai Százas, Tortúra 65)

Túrák, melyekhez valamit hozzáadhattam:

Kinizsi Százas (itiner borító tervezése)
Szuperkatlan 30 (szalagozás, pontőrködés, weboldal készítés)
Tatabánya 30 (seprés)
Piros 85 (pontőrködés, seprés)

Százas (azaz 100 km körüli vagy hosszabb) túrák száma: 7

Kinizsi Százas (100 km)
Nagyszombati Százas (100 km)
Árpád vezér 130  (123 km)
Kazinczy 100 Regmec (105,5 km)
Rockenbauer 130 (129,6 km)
Iszinik 100 (99 km)
Prágai Százas (145 km)

50 és 98 km közötti túrák: 3
20 és 49 km közötti túrák: 15
20 km alatti túrák: 7

Éjszakai ill. éjszakába is nyúló túrák: 15
Csak nappali túrák: 17

Leghosszabb hivatalos túra: Prágai Százas (145 km)
Legszintesebb hivatalos túra: Prágai Százas (5200 m)

Leghosszabb nem hivatalos túra: Kinizsi Dupla (200 km)
Legszintesebb nem hivatalos túra: Kinizsi Dupla (5800 m)

Leghosszabb gyaloglások (időben):

Prágai Százas (45 óra 35 perc)
Kinizsi Dupla (53 óra 52 perc)

Arányaiban legszintesebb túra: Galyavár félmaraton (22 km, 1440 m; 100 km-re vetítve 6545 méter emelkedő), arányaiban a legkevésbé szintes túra: Balatoni Kék Ősz (37 km, 500 m; 100 km-re vetítve 1351 méter emelkedő), túráim átlagos pozitív szintkülönbsége pedig 100 km-re vetítve 3300 méter volt.

Legrövidebb túra: Mecseki Kikelet Minimaraton (5,2 km)

Kupák száma: 1 (Budapest Kupa, 11 túrával, 462,1 km-el)

Többszörös teljesítések:

7. Kinizsi Százas
3. Lokomotív 424 (43,8 km)
2. BUÉK 20
2. Rockenbauer 130
2. Gyermekvasút éjszakai 20
2. NaHáT 90
2. Iszinik 100
2. Tortúra 65

Kicsi a bors, de erős, avagy 100 km alatti túrák, legalább "Kinizsi Százasnyi" (azaz 2775 méternél több) emelkedővel:

NaHáT 90 (3812 m)
Piros 85 (3205 m)

Túrák, melyek részben vagy teljesen érintették a Kinizsi Százas útvonalát:

Árpád vezér 130
Szuperkatlan 30
Intersport túranap 28
Piros 85
Iszinik 100

Leghosszabb hivatalos túrák nélküli intervallum: a Galyavár félmaraton (február 16.) és a Kinizsi Százas (május 22.) közötti bő negyedévben nem voltam teljesítménytúrán.

Komolyabb nem hivatalos túrák:

Privát Gerecse 50 (49 km)
Kinizsi Dupla (200 km)
Csoportos Privát Iszinik (99 km)

A túra, ahol az elejétől a végéig a legnagyobb csoporttal haladtam: Tortúra 65, ahol az első 10 kilométert egy 9 fős csapatban tettem meg, majd onnan 11 fősre bővültünk.

Köszönöm ezt az évet és a száraz számok mögötti élményeket a túrák rendezőinek és túratársaimnak. 2014-ben egy saját túraötletem, az Iszkiri 100 (és több résztávja) is megvalósul a TTT segítségével, szeretettel várok mindenkit a március 22-i rendezvényen!

Kapcsolódó bejegyzések:
Túrázó leg leg leg
Next level: Sanyi nagy tervei 2014-re
Best of 2013

Felkészülés 2014 kihívásaira

Hogy esélyem legyen megvalósítani a 2014-re kitűzött sportcéljaimat, kidolgoztam egy futó- és erősítő edzéstervet.

Futni hetente háromszor tervezek, hétfőn, szerdán és pénteken. Hétfőnként egy minél gyorsabb margitszigeti körre törekszem majd (5 km), szerdánként megpróbálok kényelmes tempóban minél többet futni (de azért próbálom tartani a legalább 10 km / órás átlagot, és legalább 4 kört, azaz félmaratoni távokat lenne jó kocogni), péntekenként pedig két gyors kört (10 km) igyekszem majd futni. Tehát a hétfők és a péntekek "gyorsasági napok", amikor az aktuális 5 km-es és 10 km-es rekordjaimat próbálom majd megdönteni, szerdánként pedig ha lassabban is, de minél tovább kocogok majd.

Ezt kiegészítik majd a hétvégi túrák, és a rendszeres lépcsőzések (kerülöm majd a lift használatát).

Fekvőtámaszokat is napi rendszerességgel nyomok majd, variálva a kartartás szélességét, olykor keretet és vizespalackos hátizsákot is használva (erre is kitaláltam egy szisztémát), és a fából eszkábált, saját tervezésű "workout állványomat" is használom majd húzódzkodásra, tolódzkodásra, hasizom erősítésre.

Túrázó leg leg leg

Összegyűjtöttem néhány leget, azaz kiemelkedő, különleges teljesítményt és érdekességet a természetjárás világából, és azokat a - többségükben - túrázókat, akik ezeket az eredményeket elérték, ill. személyiségükkel hozzáadtak valamit ehhez az univerzumhoz. Szerencsés vagyok, hogy csaknem valamennyiüket személyesen is megismerhettem az elmúlt 1-2 évben, sőt többségüket túratársaimnak is tudhattam (a lista persze egyáltalán nem teljes, több nagyszerű túrázó kimaradt belőle).

A legelismerésreméltóbb (ha lehet egyáltalán sorrendiséget felállítani) Jeremcsuk István teljesítménye, aki 2013-ban vakon teljesítette a Kinizsi Százast, és még nehezebb túrákat is, mint például a Rockenbauer 130-at.

Ugyancsak már-már hihetetlen eredmény, hogy Rudolf István 2013 júliusában valamivel több mint két és fél hét alatt gyalogosan megtette a Szlovákia legkeletibb és Csehország legnyugatibb pontja közötti ezer mérföldet, naponta átlagosan több mint 90 kilométert haladva, ezzel egy rendezvényen (Craft 1000 Miles) akkora távolságot megtéve, amennyit legtöbbünk egy év (vagy akár évek) alatt sem.

Márton Dániel szintén kiemelkedő túrázó, aki számtalan nehéz teljesítménytúrán legelsőként (de mindenképp az elsők között) ért célba, és teljesítette az egyik legkomolyabb hazai kihívást, a Kört is.

Hevér Gábor hosszú évek kitartásával érte el, hogy az összesen legtöbbet gyalogló túrázó lett, aki több mint 60.000 kilométert, azaz hatszáz Kinizsi Százasnyi távolságot tett már meg teljesítménytúrákon. Ez másfélszer érné körbe a Földet az Egyenlítőnél.

Győri Jenő a legtöbb Kinizsi Százast (31-et) teljesítők egyike, és az eddig megrendezett összes Kinizsi Százason (33) ott volt, az első 27-et zsinórban teljesítve.

A Kinizsi Százasnál maradva, Forester a K100 egyik legismertebb és "legnyakkendősebb" alakja, aki 2013-ban még egy kvízzel is kedveskedett a túratársainak.

Kakukktojás következik, hiszen nem túrázó, de sokan őt hiányolnák legjobban a Kinizsi Százasról. Nos, ő nem más, mint Hotdogmen, a hot dogos ember.

A Kinizsi Százassal kapcsolatos legmotiválóbb gondolatot Éjfél Kapitánynak köszönhetjük: "A Kinizsi Százas az akaraterő kihívása, komolyabb mint bármi, amiben valaha is részem volt. 100 kilométert legyalogolni nem kell speckó felszerelés, nem kell extra genetika, nem kell sokéves élsportolói rutin. Átlagos testalkattal, átlagos felkészüléssel is meg lehet csinálni, de csakis átlagon felüli akaraterővel."

A legjobb pontőrök egyike (az Iszinik 100-on a legendás Szántói-nyergi pont gazdája), legtöbbszörös CsPI teljesítő, komoly sportolói múlttal rendelkező rutinos túrázó Sistergő, akinek a gondolatai, meglátásai, praktikus tanácsai szintén nagyon motiválóak és hasznosak.

Aki az Iszinik 100-ért a legtöbbet tette: Asciimo. Egyúttal ő az egyik leginnovatívabb túrarendező, egyrészt a QR kódok bevezetésével, másrészt pedig az Iszinik 100 az első túra, ahol a Hotdogmen-féle amerikai hot dog az ellátás része.

Akinek pedig személyesen a legtöbbet köszönhetek: Suvlaj. Csapatunk nélkül (melynek még Vali és Zoli is tagja volt) nem sikerült volna teljesítenem a 2012-ben a Mátra 115-öt és a Rockenbauer 130-at, több különleges teljesítménytúrát is a figyelmembe ajánlott, és a Kinizsi Duplán is az ő tanácsai segítettek át egy holtponton.

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Best of 2013