2013. december 10., kedd

Sikerült a Prágai Százas!

Már hónapok óta dédelgetett tervemnek megfelelően hétvégén sikeresen teljesítettem a Prágai Százast (Prazská Stovka), egy 145 kilométeres túrát 5200 méternyi emelkedővel, mely idén került 20. alkalommal megrendezésre, és a nemrég elhunyt Honza Simet (1956 -2013) emléktúrája volt ebben az esztendőben.

A rendezvény rajtja péntek este 9-kor volt, és vasárnapig kellett a célba érni, tehát a teljes szintidő így 51 óra volt (én az egyik leglassabb teljesítőként 45 óra 35 perc alatt, vasárnap 18:35-re értem a célba, igaz, ennek az is volt az oka, hogy a túra végére elég különös, eddig sosem tapasztalt pszichedelikus, hipnotikus állapotba kerültem, és a valóságtól kissé elszakadva bóklásztam a cél környékén, amiről majd később részletesen írok egy külön bejegyzésben. Érdekes, hogy fizikailag nem viselt meg nagyon a túra, utána - a valóságba visszatérve - még egy kényelmes, több órás éjszakai sétát is tettem a belvárosban, "csak" a cél előtti kábulatom, racionalitás-vesztésem mutatta a kimerültségem).

Ebben az évben így három közép-európai főváros környékén is volt százas túrám: Budapestnél a Kinizsi Százas (és az Iszinik 100), Pozsonynál a Nagyszombati Százas, Prága mellett pedig a Prágai Százas.

Ez volt életem leghosszabb hivatalos teljesítménytúrája (ennél többet, 200 kilométert eddig csak a Kinizsi Duplán gyalogoltam, de az egy privát túra volt), és több emelkedőt is csak egyszer, a Mátra 115-ön küzdöttem le (6300 métert). És a Kinizsi Dupla után a második olyan túra volt, amin két éjszakát is sétával töltöttem - ráadásul most még apró alvásokat vagy hosszabb pihenőket sem engedhettem meg magamnak.

A túra sikeres teljesítése több szempontból is fontos volt számomra: bár a 2000 TTMR pontom már a túra előtt is megvolt, a Prazská Stovka legyaloglásával megdöntöttem a tavalyi rekordom (akkor 2210 pontot értem el, idén pedig már 2298-nál tartok). Másrészt úgy gondoltam, hogy akkor lehet esélyem a jövő esztendőre kitűzött merész céljaimat (vagy legalábbis egy részüket) elérni, ha most sikerül a Prágai Százas, így ez ebből a szempontból is jó jel.

Természetesen a gyönyörű patakvölgyekben, hangulatos tájakon haladó, legemlékezetesebb és legkülönlegesebb sétáim közé tartozó túráról részletesen is beszámolok majd, és a Prágában töltött időről, élményeimről is tervezek írni (most először jártam a Csehországban és a cseh fővárosban, és nagyon lenyűgözött a kafkai, meseszerű belváros, az éjszakai séta a Károly-hídon és a kis utcákban).

Kapcsolódó bejegyzések:
Beszámoló a Prágai Százasról
A Prágai Százas utolsó kilométerei, avagy az eltűnt idő és az elveszett tér nyomában

2 megjegyzés:

  1. Kicsit irigykedem, mert nekem a célbaérkezés után már sosincs időm várostnézni, pedig idén se fáradtam el fizikailag... a máodik prágai százasom után még mindig nem láttam semmit Prágából. :-(

    VálaszTörlés
  2. Pedig tényleg érdemes ott szétnézni :)

    VálaszTörlés