Csoportos Privát Iszinik 2013

A tavalyi év után idén másodszor is teljesítettem a CsPI-t, azaz a Csoportos Privát Isziniket. Ezzel ez lett a 13. olyan sétám, mely során valamelyik irányból végigjártam a Kinizsi Százast (ebben az esztendőben pedig az ötödik ilyen alkalom volt, a Kinizsi Százas, a Kinizsi Dupla és az Iszinik 100 után).

De ez nem csak egy strigula volt a Kinizsi Százassal kapcsolatos teljesítményeim gyűjteményében, hanem egy családias hangulatú, beszélgetős séta, melyen ezúttal hárman vettünk részt: V_Gyuri, Sistergő és én (a tavalyi csapatból Tar-patak hiányzott, a torokgyulladása miatt). A CsPI már csaknem annyira a szívemhez nőtt, mint a Kinizsi Százas és a hivatalos Iszinik 100, így amíg csak tudok, igyekszem majd ezen a túrán is részt venni, évről évre. A távot végül 26 és háromnegyed óra alatt tettük meg (vasárnap délelőtt 10 körül értünk Csillaghegyre), pár perccel lassabban mint tavaly, de a CsPI-n nincs szintidő, a hangsúly az együtt haladáson van (most jobb formában voltam mint tavaly, mert kényelmesebben tudtam tartani a társaim tempóját, a Nagy-Getét sem éreztem olyan magasnak, mint korábban, és a túra végére sem merültem ki annyira).

Út közben beszélgettünk többek között az Iszinik 100 születéséről, a 80-20 elméletről a K100 jelvények vonatkozásában, politikáról, hitről. Az idő optimális volt, csak olykor egy kis sár nehezítette a haladást (és gyakran sűrű ködbe burkolózott a táj, ezért a ködösebb szakaszokon kézben vittem a fejlámpámat), így a Prágai Százas és a Tortúra 65 télies hangulatával  szemben most újra inkább ősz volt. Ami a sötétedést illeti, a Bika-völgy előtt kezdtük előszedni a fejlámpáinkat.

Nagyobb pihenőnk a féltávnál, Mogyorósbányán volt (a Kakukk vendéglő zárva volt, ezért - ahogy tavaly is - az egyik közeli kocsmába tértünk be), majd pedig Dorogon, a Molnár sörözőben.

A Szántói-nyeregben, ahol az Iszinik 100-on Sistergő méltán híres ellátópontja szokott lenni, most Marcsi és Zoli vártak minket (a kedvünkért kijöttek oda éjjel), hogy ott tábortűzzel, forró teával, süteményekkel és zsíros kenyérrel várjanak.

A Kevélyről lefelé bandukolva megálltunk az idén kialakított fedett pihenőhelyen pár percre, ahol Sistergő immár hagyományosan megkínált minket egy kis pálinkával.

A CsPI méltó lezárása volt eddigi életem legaktívabb túraévének, köszönöm túratársaimnak ezt a kalandos csaknem 27 órát, Marcsinak és Zolinak pedig a biztatást és vendéglátást az erdő közepén.