Interjú egy túratársammal, akinek sokat köszönhetek

Következzék ismét egy interjú, ezúttal egy olyan túratársammal, akinek nagyon sokat köszönhetek, többek között a 2012-es Mátra 115 és Rockenbauer 130 teljesítésemet. Sokat segített tanácsaival, biztatásával is, emellett blogom rendszeres olvasója; válaszaival, gondolataival pedig most a tartalomépítésből is kiveszi a részét, olvasnivalót adva a többi olvasónak. Érdekesség, hogy a Kinizsi Százas teljesítéseket illetően fej-fej mellett haladunk, eddig mindketten hatszor gyalogoltuk végig a 100 kilométeres távot, 2007 óta minden tavasszal.

- Szia Lajos! Mi fogott meg a túrázásban, mit szeretsz a természetjárásban?

- Érezni könnyű, megfogalmazni nehéz. Először is jó kiszakadni a városi létből, érezni néha, hogy milyen kicsik, gyengék és kiszolgáltatottak tudunk lenni. Ez nagyon el szokott gondolkodtatni. Aztán ott van az is, hogy kellett bizony egy-két kemény nyári menet ahhoz, hogy az ember megtanuljon olyan egyszerű és alapvető dolgokat mint például, hogy mi is egy pohár víz. Az emberek többsége soha nem tapasztalja ezt meg és szegényebben ezáltal. És akkor megközelíthetem az "élmény" szemszögéből is. Élmény átélni az illatokat, a színeket, az évszakok jellemzőit. A csípős hidegtől a tavaszi simogató napsütésen át a jégesőig. És akkor még nem említettem azokat a jó embereket akiket ezáltal megismertem és barátaimmá lettek.

- Melyik a kedvenc teljesítménytúrád?

- Nincs olyan, hogy egy igazi kedvenc de van sok amit nagyon szeretek. Kinizsi Százas, Börzsöny éjszakai, Mátrabérc, HTMV, M115, stb. A lista közel sem teljes.

- Melyik túrát tartod a legnehezebbnek?

- Azt, illetve azokat amelyeken nem mertem elindulni. :) Azzal a felkészültséggel és adottságokkal amelyekkel én rendelkezem a 130 km-nél hosszabb túrákba nincs értelme belevágni. Már így is a határon mozogtam 1-2 alkalommal és makacssággal kellett pótolni a fizikai hiányosságokat ami egy adott szintig még OK és talán mondhatom velejárója is a teljesítménytúrázásnak, de nálam van egy határ amit nem vagy csak kicsit lépek át.

- Melyik a kedvenc tájegységed, hegységed?

- A Börzsöny áll talán legközelebb hozzám. Szerelem első látásra.

- Mit jelent számodra a Kinizsi Százas, miben különlegesebb más túráknál?

- Olyan nekem mintha a teljesítménytúrázás ünnepnapja lenne amit évente egyszer, akkor és ott megünnepelünk. Érdekes módon ott a tömeg sem zavar soha ami pedig minden más esetben irritál(na). (És még orvosi igazolást is hajlandó vagyok miatta beszerezni! He-he, ezt nem hagyhattam ki!)

- Milyen tanácsot adsz azoknak, akik szeretnék teljesíteni a Kinizsi Százast, de eddig nem volt hozzá elég bátorságuk vagy erejük?

- El kell hinni, hogy sikerülhet és akkor sikerülni is fog. Nyilvánvaló dolog, hogy tenni kell érte mert ha ingyen osztogatnák akkor egyikőnk sem vágyna rá.

- Úgy tudom, hozzám hasonlóan Te is 2007-ben kezdted a Kinizsi Százas teljesítését, és azóta - csakúgy, mint én - minden évben teljesítetted a túrát. Meddig tervezel részt venni a Kinizsi Százason?

- Egy évvel tovább mint Te! :) Viccet félretéve nincs kitűzött cél, ha lenne is könnyen változhatna az idő múlásával. Éppen ezért nem is mondok semmit, hogy később ne kelljen esetleg miatta magyarázkodnom. Lesz ahogy lesz de idén még tuti ott leszek!

- A túrázás mellett más sportokat is űzöl. Ezekben mi motivál ill. milyen céljaid vannak?

- Nekem nagyon fontos egyrészt az ülőmunka ártalmait ellensúlyozni, másrészt a mozgás örömet okoz és teljessé teszi az életemet. Emellett fontos dolog ami ahhoz kell, hogy lehetőségeinkhez mérten egészségesek maradjunk. Gyerekeim vannak, akik még egy jó darabig számítanak a derűs jelenlétemre.

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Foresterrel, a Kinizsi Százas "inges-nyakkendős" teljesítőjével
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Interjú Bozótnégerrel és Montyval, A vadon szava blog gazdáival
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról