"A legnagyszerűbb dolog és a legkellemesebb érzés amit edzés közben átélhetsz, a pumpálás. Mondjuk a bicepszedet edzed és az izom megtelik vérrel, ezt hívjuk pumpálásnak. Feszítő érzést figyelhetsz meg az izmokban, a bőröd mintha bármelyik percben szét akarna repedni. Mintha valaki levegővel fújná fel az izmaidat, úgy nőnek meg. Ez különleges, fantasztikus érzés. Olyan élményt nyújt nekem, mint az orgazmus. Mint amikor nővel vagyok és mindjárt elélvezek. El tudod képzelni, mennyit vagyok a mennyben?" - mondja ill. teszi fel a kérdést Arnold Schwarzenegger a Pumpin Iron (Acélizom) c. 1977-es dokumentumfilmben.
(Azt hihetnénk, hogy a minél több adott és átélt gyönyör mennyisége a boldogan és hasznosan töltött földi élet egyik alapvető mérőszáma. Kéjből fogan az élet, melynek aztán az értelmét is sokaknál a testi örömök hajszolása adja. Szélsőséges esetben azonban erre is igaz a "jóból is megárt a sok" mondás, van, aki a halálba menekül előle: egy amerikai nő azért követett el öngyilkosságot, mert szinte folyamatosan orgazmusa volt.)
Valóban vannak összefüggések az izmok feszülése és a szexuális izgalom között, még ha azért ennyire nem is direkt módon. De jól tud esni, amikor edzés közben vagy csak úgy megfeszítem az izmaimat (vagy olykor akaratlanul kezdenek el pulzálni, tikkelni), ha érzem azok tónusát,s néhányat szelektíven "ugráltatni" is tudok: a bicepszem, a mellizmom, a Mátra 115 és az arra való felkészülés óta pedig a vádlimat is.
Egy másik érdekes érzést még gyermekkoromban figyeltem meg, "amikor a pásztói általános iskolából egy óraközi szünetben kiszöktünk egy osztálytársammal. Már nem tudom, miért mentünk ki, tán édességet vagy képregényt venni. Ahogy elkésve visszafelé tartottunk az iskolába, a sietős séta és a késés izgalma valamiféle genitális bizsergéssé teljesedett." Érdekes, hogy ehhez mindkét tényező, a biológiai és a pszichés is kellett: a sietség és a késéstől való félelem egyaránt. A "tét nélküli" gyaloglás, futás nem volt elegendő, ahogy az sem, ha a késés tudatához nem kapcsolódott intenzív testmozgás. Akkoriban, 7-8 évesen ezt többször is tapasztaltam, átéltem. Érdekes, hogy bár egy teljesítménytúrán adná magát a helyzet, amikor az ember komoly téttel (a szintidőből való kifutás fenyegetettségével) siet, azóta mégsem jött elő ez az érzet, szóval azért nem úgy van, hogy "császtok, én császok, ha dzsalok, eldzsalok".
Kapcsolódó bejegyzések:
Nyomot hagyni (avagy a szexuálkreatív Gesztipéter)
Egy különleges (túra)társkereső hirdetés
Kinizsi Százas - a motiváció
A Kinizsi Százas és az agresszió
A Kinizsi Százas mint drog
I love K100
2012. december 14., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése