Szerda este tartottunk egy kellemes, baráti vacsorát a Kelenföldi pályaudvar melletti Rétisas kisvendéglőben. Az Iszinik 100 utáni összejövetel Pataporc ötlete volt, és ő is szervezte a találkozót. Az Index fórum Kinizsi Százas topikjának több, általam már személyesen ismert tagja megjelent a vendéglő téliesített teraszán (Mancocka, Forester, VenczelGy), s olyanok is, akiket most láttam először (RitaB, Öregnándi, Pygmea), valamint Pataporcot a vidám, eleven kislánya is elkísérte. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy a Rétisasban jártam, először a júniusi Kinizsi Százas afterparty alkalmával, másodszor pedig az egy hónappal későbbi Szuperkatlan afterpartyn.
Rita - miután azonosította, hogy ki vagyok - viccelődve megjegyezte, hogy "á, te vagy, akinek a Kinizsi Százas a fixa ideája". Hát igen, egy kicsit valóban a fixa ideám (de azért vannak ezen kívül is hóbortjaim), az idők folyamán a Kinizsi Százas évről évre való teljesítése az életem, "öndefinícióm", "énmárkám" szerves részévé vált, e bloggal együtt.
Elvittem a társaságnak megmutatni a Rockenbauer 130 pót-pótjelvényemet is, bár a biztonság kedvéért nem a maga eredeti, fizikai valóságában, hanem csak fényképként, az okostelefonom kijelzőjén (mert ha netán újra elhagynám, egy pót-pót-pótjelvény kérésével már eléggé próbára tenném a Kanizsa Természetbarát Sportegyesület eddigi türelmét, jóindulatát).
Az est folyamán két korsó sört fogyasztottam, valamint egy nagy adag bolognai spagettit és egy fél adag Gundel palacsintát. Vittem egy társasjátékot is, igaz, nem a saját "találmányaim" egyikét, hanem a Condottiere nevű stratégiai kártyajátékot, ami egy elég izgalmas és fordulatos, blöffölős játék, egyszerű matematikai alapokkal, melyben a középkori Itália zsoldosvezéreinek szerepébe bújhatunk. A kissé elhúzódó partit végül nem játszottuk teljesen végig (Forester állt nyerésre).
Az egyaránt jóízű vacsorának és beszélgetéseknek, valamint a kártyajátéknak köszönhetően a találkozót kellemes szalon- ill. klubhangulat jellemezte. Igaz, a nagy asztal és a játék két részre bontotta a társaságot (játszókra és abból kimaradókra), de így is jól elbeszélgettünk, és - a derűs arcokból, hangulatból ítélve - mindenki jól érezte magát.
2012. november 30., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése