Hétvégi séta a Gerecsében

Most, hogy az Iszinik 100 teljesítésével elértem a kétezer TTMR pontot, megpihenek egy kicsit, és idén már nem hajszolom annyira a teljesítménytúrákat (egy komoly kirándulásra, a Csoportos Privát Iszinikre (Cs.P.I.) azért még tervezek menni, de az nem hivatalos teljesítménytúra lesz). E pihenés, regenerálódás jegyében vasárnap egy kis, tán tíz kilométeres sétát tettem a Gerecsében, Greg Kapitánnyal, egy barátjával és egy tatai túrázó társaság, a Zöld Sziget Kör tagjaival. Összesen körülbelül 30-an lehettünk, csaknem minden korosztályból. A sétát hivatalos túravezető irányította, egy középkorú tatai tanárember (egyik, a túrázással kapcsolatos célkitűzésem egyébként, hogy egyszer magam is túravezető legyek, de ahhoz még elég sok földrajzi tudást, tájékozódási ismeretet és gyakorlatot kell szereznem).

A túra a Stúdium térről indult, majd a piros jelzésen felmentünk a Turul emlékműhöz. A Turul mellett, kicsit lejjebb ereszkedve megtekintettünk egy kevéssé ismert aknabarlangot (legalábbis a bejáratát), majd elsétáltunk a Szelim-barlanghoz, mely úgy néz ki, mint egy óriási színházterem, onnan pedig jelzetlen utakon gyalogoltunk el a Ranzinger Vince kilátóhoz. Sajnos végül nem sikerült legyőznöm a tériszonyomat, így ez alkalommal sem másztam fel a kilátóba (talán azzal a lánnyal, akit keresek, leküzdeném ezt a korlátomat).

A közeli Koldusszállás kapcsán szóba került a Kinizsi Százas és a Gerecse 50, mert az a hely mindkét túrának egy meghatározó, "lélektani" pontja: a Kinizsi Százas 80 km-nél, a Gerecse 50 pedig 40 km táján érinti.

A tetőről leereszkedtünk a völgybe a piros háromszög jelzés meredek ösvényén, majd a piros sávon folytattuk az utat a Nagy-rét irányába. A többiek aztán még tovább kirándultak néhány kilométert, viszont néhányan, köztük Greg Kapitánnyal leváltunk, hogy hamarabb hazaérjünk (szívesen sétálgattam volna még tovább, de várt néhány otthoni teendő).

Kapcsolódó bejegyzés:
Könnyű hétvégi kirándulások