Utazás a pót-pótjelvényért

Mint a blog olvasói előtt ismert, az eredeti Rockenbauer 130 jelvényemet elhagytam. A túra rendezőitől kaptam egy pótjelvényt, ami postán érkezett, azonban - erre mondják, hogy ha nem velem történik, el sem hiszem - a postaládába bedobott levelet megkaparintották a kutyák, s a pótjelvényt megették vagy elásták valahol a kertben. Keresgéltem, de hiába. A Kanizsa Természetbarát Sportegyesület nagylelkű volt, és egy harmadik, azaz pót-pótjelvényt is kaptam, melyért személyesen utaztam el Nagykanizsára, biztos ami biztos.

Hosszú volt az út, a Balaton déli partján vonatozva felidéződtek régi nyaralások, Balaton-átúszások, baráti vagy épp szerelmes beszélgetések a tóparton, siófoki éjszakák; másrészt az augusztus eleji túra is eszembe jutott, melynek különösen kalandos sorsú relikviájáért utaztam. No meg az is járt a fejemben, hogy vajon mit gondolhatnak a Kanizsa Természetbarát Sportegyesületnél: elhitték-e ezt az eléggé kitaláltnak ható történetet, vagy esetleg arra gyanakodnak, hogy valójában megvannak a jelvények, csak valamilyen fura mániától vezérelve egyre valószínűtlenebb indokokkal kérek újabb és újabb darabokat; netán elosztogatom, és kíváncsian várják a következő történetemet a pót-pótjelvény eltűnéséről, hogy kaphassak egy pót-pót-pótjelvényt is.

Strausz Ferenccel, a KTE elnökével a Halis István Városi Könyvtárban találkoztam. Fél órát várnom kellett rá (nem beszéltünk meg pontos időpontot, és elmellőztük egymást), így várakozás közben autós-, lakberendezési- és fotós magazinokat nézegettem az olvasóteremben. Bár nem értek az autókhoz, és különösebben a lakberendezéshez sem, esztétikailag érdekelnek ezek a témák (főleg könnyen fogyaszthatóan, színes, nyomdaillatú magazinokban feldolgozva), a járművek formavilágukkal és dinamikájukkal, a lakásbelsők pedig harmóniájukkal, színkompozícióikkal valahogy ihletet adnak, gondolatokat ébresztenek.

A rövid várakozás után átvettem a KTE elnökétől az apró, sötétzöld jelvényt, és kicsit beszélgettünk is. Szóba került, hogy a Halis István könyvtárat eleve bibliotékának építették, ami általában ritka dolog, és rákérdeztem a Rockenbauer 130 jelvények színeire is, azaz hogy hogyan következnek egymás után, a teljesítések számától függően. Elmondta, hogy az őszi levelek színvilágát, "sárgulását" próbálták visszaadni a jelvények színeivel, ezért világoszöld a második, amit az ősz további színei (sárga, barna) követnek, viszont néhány árnyalat után, ahogy lassan elfogytak ezek az őszi színek, továbbiakat rögtönöztek, melyek már nem kötődnek a lombhulláshoz.

Hazafelé utazva többször is belenéztem a táskámba, hogy nem szökött-e meg a jelvény. El-elbóbiskoltam közben, egyszer épp Lepsénynél ébredtem fel, rá is néztem a jelvényre: "Lepsénynél még megvan", nyugtáztam magamban.

Itthon aztán gondosan eltettem, és most már nagyon vigyázok rá. Meg is nézem: megvan.