Fenyő Iván és a Kinizsi Százas

Túratársam, Suvlaj (akivel a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrán és a Mátra 115-ön mentünk együtt, és hétvégén a "Rockyn" is csatlakozom majd a társaságához) hívta fel a figyelmem Szily Nóra Fenyő Ivánnal készült interjújára. A teljes beszélgetés ide kattintva olvasható el, de egy részletet - ahogy Suvlaj is tette a levelében - azért kiemelek belőle:

"Mindig megküzdök magammal. Van egy híres teljesítménytúra, a Kinizsi 100-as. Minden évben egyszer rendezik meg. 24 óra alatt kell körülbelül 100 km-t gyalogolni az erdőben, 2600 m körül van a szintkülönbség. A barátaimmal kétszer végigcsináltam, de sajnos az idén kihagytam. Pedig anno elhatároztam, hogy minden évben elmegyek, mert ha teljesítem - hiszen ez elég durva terhelés -, akkor azt tudom mondani, hogy jó formában vagyok."

A K100 teljesítői lista szerint a népszerű színész 2005-ben és 2006-ban gyalogolta végig a Kinizsi Százast.

Kapcsolódó bejegyzések:
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával

Újabb kihívások: Tátra és Rocky

Öcsémmel hétvégén megyünk egy túrára a Tátrába (túratársaim közül ott lesz Pataporc is). Már elég rég jártam arra, tán tizenévesen, még édesapámmal, több mint húsz évvel ezelőtt. Azóta nem is kirándultam magashegységekben (legfeljebb képzeletben, Benedek István Csavargás az Alpokban c. regényét olvasva), így egy kis időutazásról, gyermekkori emlékek, emlékképek felidézéséről is szól majd a "via ferratákkal" tarkított 25 kilométeres séta.

Következő hétvégén pedig a Rockenbauer Pál emlékúton Zalában túrára, azaz a "Rockyra" megyek. A 130 kilométeres táv teljesítését már jó ideje tervezem; sokáig azt hittem, hogy az lesz majd az első száz kilométer feletti túrám, de végül a Mátra 115 megelőzte.

Az ősz pedig majd elhozza az Iszinik 100-at is, mely talán - többek között a Mátrabérccel, a Mátra 115-tel és immár hat Kinizsi Százassal a hátam mögött - most már nem fog kifogni rajtam...

Kapcsolódó bejegyzések:
Túrabeszámoló a Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 teljesítménytúráról
Első teljesítménytúrám a Tátrában: Magas-Tátrai Barangolások

Nyomot hagyni (avagy a szexuálkreatív Gesztipéter)

Bennem van a vágy arra, hogy nyomot hagyjak. Ez tán nemtől független dolog, de lehet hogy azért köze van ahhoz is, hogy férfi vagyok: mivel nem élem át olyan közvetlenül azt, hogy egy testemből fakadó lényben éljek tovább, mint a nők a terhességgel és a szüléssel, így más lehetőségeket kell keresnem öröklétem biztosítására.

Tán a Kinizsi Százasban is ezt a halhatatlanságot kergetem félig-meddig tudat alatt, azzal az ábránddal, hogy egyszer majd az unokáimnak beszélhetek a régmúlt túrákról, vagy hogy az egyre szűkebb elitben sok-sok év múlva majd a piramis csúcsának közelébe kerülök és emlegetett név leszek. Tehát a Kinizsi Százas teljesítése is egyfajta nyomhagyás. A szó szoros értelmében is, bár úgy épp az ellenkezője a követendő, azaz hogy minél kevésbé sebezze az ember a természetet bakancsa nyomával, míg átvitt értelemben - egyelőre szerény eszköztárammal és lehetőségeimmel - a minél nagyobb és maradandóbb nyomra törekszem.

Az írással kapcsolatban is vannak ilyen vágyaim: még nem tettem le arról a gyermeteg álmomról, hogy egyszer író legyek. Ugyan sok esély nincs rá, hogy egyszer olyan témába botoljak és olyan ihletaurába kerüljek, hogy abból irodalmi alkotás szülessen, s tán eddigi írásaimban sincs túl sok erre mutató jel, de azzal biztatom magam, hogy - ahogy olvastam - Marcel Proustnak Az eltűnt idő nyomában c. regénye előtti írásai sem utaltak arra, hogy egyszer a kánon része lesz, és hogy Ottlik Géza első próbálkozásai, vagy az Iskola a határon első változatai is jóval gyengébbek voltak a későbbi remekműnél.

Ha már írás: valahol lakik bennem egy szexuálkreatív Gesztipéter is. Tán nyelvész édesanyámtól örökölhettem a szójátékokra való fogékonyságomat, bár az én munkásságom főleg a nemi tartalmú, akár polgárpukkasztónak is nevezhető irányban bontakozik ki igazán (lásd Hello Klitty). Már tizenévesen megalkottam a "nem mindegy, hogy fikció vagy frikció" geget, amit tán még Lux Elvira is megirigyelne, vagy a pillanatnyilag szóból a pinanyaltilagot, az Intimissimi márkanév tagolásából pedig az intim is simit. Kissé olcsóbb, gesztipéteresebb a "pén'sz nem boldogít" vagy a "vulva anylyukat", míg intellektuálisabb irányban a "c'est genial, c'est genital"-ig és "[klit]orális"-ig jutottam, de azért az előbbieket is elég kreatívnak érzem, persze a saját alkotásaival szemben könnyen elfogult az ember.

Így aztán magam is kíváncsi vagyok (nálam jobban ki lenne? - még ha nem is feltétlenül fogom rá megtudni a választ), hogy végül tovább élek-e valamilyen alkotásomban, eredményemben. Legyen az a legtöbbszörös Kinizsi Százas teljesítés, vagy egy regény, vagy csak néhány bugyuta szójáték, esetleg társasjáték, vagy néhány általam készített bútor.

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas és a personal branding
Benne vagyok a Wikipédiában
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)

Benne vagyok a Wikipédiában

Benne vagyok a Wikipédiában. Egyelőre persze nem önálló szócikként (úgy tán sosem fogok belekerülni), csupán egy hivatkozásként, és valójában nem is én mint személy, hanem egy oldalam, információs táblázatom, a Nagy Kinizsi Százas táblázat szerepel a Kinizsi Százas szócikkben. De így is jó látni a saját nevemet az online enciklopédiában (természetesen a Wikipédia szócikket nem én szerkeszt(ett)em, úgy nem lenne nehéz - de nem is lenne túl sportszerű - beleírnom magam).

Hasonlóan jó érzés ez, mint az általam tervezett túrafüzet borítót látni, vagy hogy az évekkel ezelőtt, a Margitszigeten, futás közben mobiltelefonnal készített fotóm "terjed", és már láttam viszont Facebook-profilon borítóképként. Vagy a Hello Klitty emblémám, mely egy német weboldalon bukkant fel. Nagy szó ugyan, de ezekben az apróságokban valahogy benne van a halhatatlanság.

Séta Tatabányáról Tatára VI.

Greg Kapitánnyal, akivel egyszer már (még április elején) átsétáltunk Tatabányáról Tatára, újra megtettük az utat - ezúttal a "hagyományos", 15 kilométeres útvonalon, melyen már unokatesómmal, a férjével, valamint Bob barátommal is jártam, legelőször pedig Bálint cimborámmal.

A táv elején, a Turulhoz felfelé lépcsőzve még csaknem a Szuperkatlan túrát idéző hőség volt, de aztán beborult (még egy kis eső is esett), és kellemes kirándulóidő lett. Beszélgettünk a Gerecse 50-ről, melyet idén mindketten teljesítettünk, a Kinizsi Százasról és más túrákról, majd a kirándulás végén a Tóvároskerti vasútállomás melletti kiskocsmában söröztünk egyet.

Szuperkatlan 15 afterparty kedden!

A Kinizsi Százas afterparty után újra felkeressük néhányan Kelenföldön a Rétisas vendéglőt, ezúttal a múlt heti Szuperkatlan 15 túra apropójából. A beszélgetős, sörözős-vacsorázós estre kedden (július 17.) 18 órától várjuk a Kinizsi Százas és/vagy Szuperkatlan 15 teljesítőket, valamint minden szimpatizánst, érdeklődőt.

Beszámoló a Szuperkatlan 15 túráról

A múlt hétvége a Balaton-átúszás és egy cimborám siófoki legénybúcsúja mellett még egy eseményt tartogatott, a Szuperkatlan túrát (a fotó a túra végén, Mogyorósbányán, a Kinizsi Százasról is ismerős Kakukk vendéglőben készült). A 15 kilométeres sétát heten gyalogoltuk le egy csapatban (de volt, aki előtte "odafelé" is teljesítette a távot, sőt olyan is, aki Békásmegyerről indult), és egy szakaszon Pucros Mackó, az Index fórum több mint 12 esztendős Kinizsi Százas topikjának létrehozója is csatlakozott hozzánk (Hegyeskőtől Mogyorósbányáig). Érdekes volt őt is látni, hiszen számomra eddig a Kinizsi Százas közösségének egy egyszerre ismert és ismeretlen, titokzatos tagja volt.

Dorogról délben indultunk, és tettünk egy kis kitérőt Tokodra is, ahol az egyik kiskocsmában sörözgettünk, beszélgettünk. Bevallom, a pontos időpontokra, például a Mogyorósbányára érkezés idejére már nem emlékszem, de ez a túra nem is a gyorsaságról vagy az óráról szólt, sokkal inkább egy közös élményről, jókedvű sétáról. Szóba került sok téma, többek között megtudtam a gyakran emlegetett "kispistázás" szó eredetét (egy régi Százlábú cikkben, Dr. Torday László írásában található a magyarázat).

Elég nagy hőség volt, így valóban "katlan túrának" bizonyult a kirándulás. Meg is fogalmazódott bennem, hogy előző nap, a Balaton-átúszáson mennyire a partra, a szárazföldre kívánkoztam, és szinte meghatódtam, amikor végre már a déli part közelébe értem és leért a lábam; ezzel szemben a túrán, a tűző napon a hegyeket járva inkább a Balatonba vágytam volna.

Akik ott voltak: Pataporc, Forester, Joeyline, Mancocka, Pucros Mackó (ő végül nem jött velünk a Kakukk vendéglőbe), VenczelGy és V. Gyuri (ő készítette a fotót) valamint én (a kép bal szélén). Köszönöm Pataporcnak a túra ötletét, és valamennyi résztvevőnek az élményeket, beszélgetéseket.

(Frissítés: 2013 nyarán hivatalos teljesítménytúraként is megrendezésre kerül a kirándulás, bővebb információk a Szuperkatlan.hu oldalon.)

Hatodik Balaton-átúszásom

Épp egy hete volt a hatodik Balaton-átúszásom, de csak most jutottam el egy rövid beszámoló megírásáig. A Kinizsi Százas mellett ez a másik olyan sportesemény, melyre (mostani értékrendem, célkitűzéseim alapján legalábbis) minden évben tervezek menni, ameddig csak járni, úszni tudok. A tavalyi átúszás nagyon küzdelmes volt a hideg, húsz fok körüli víz miatt, ehhez képest idén szinte fürdőkádvíz hőmérsékletű volt a tó, és jobban is ment az úszás, mint az előző esztendőben. De azért idén sem volt teljesen egyszerű, mert ebben az évben még nem úsztam, egyetlen hosszt sem. Kocogni ugyan kocogtam, így az állóképességemmel, általános erőnlétemmel nem volt gond (sőt, a futást illetően életem legjobb formájában vagyok), és fekvőtámaszokat is igyekeztem nyomni, de úszással abszolút nem készültem a Balaton-átúszásra.

Ez inkább pszichésen jelentett akadályt, mert tartottam a víziszonyomtól, ami főleg nyílt vizeken szokott előjönni, de szerencsére nem adódott komolyabb probléma, sikerült legyőznöm. Így a hat Kinizsi Százas jelvényem mellé a hatodik Balaton-átúszás pólómat is megszereztem (bár azokat nem gyűjtőm és őrzöm olyan gonddal, mint a K100 jelvényeket), az újabb átúszás élményével, tudatával együtt.

Rövid pihenő után Balatonboglárról Siófokra utaztam, egy barátom legénybúcsújára, vasárnap délután pedig a Szuperkatlan 15 túrával zártam sportos-bulizós, élményekben gazdag hétvégét.

Villámposzt: Sikerült a Balaton-átúszás és a Szuperkatlan 15

Szombaton sikerült életem hatodik Balaton-átúszása, majd vasárnap a Szuperkatlan 15 túra is. Részletes beszámolók hamarosan.

Kapcsolódó bejegyzések:
Beszámoló a Szuperkatlan 15 túráról
Hatodik Balaton-átúszásom

Szuperkatlan túra vasárnap

Pataporcnak, a Pilis és a sör c. vers költőnőjének az ötlete nyomán vasárnap nem hivatalos "Szuperkatlan túra" lesz a Kinizsi Százas egy 15 kilométeres résztávján, Dorogtól Mogyorósbányáig (tervezett indulás délben). Ott lesz a Kinizsi Százas topik több régi hozzászólója, sőt, lehet hogy maga Pucros Mackó is, aki a topikot útjára indította több mint tizenkét esztendővel ezelőtt, még 2000 februárjában.

Várhatóan hőség lesz, de épp ez lesz benne a pláne: a túrát évről évre ingben, nyakkendőben teljesítő 666Foresternek, a K100 egyik emblematikus alakjának például így alkalma lesz "revansot venni" a kánikulán és a katlanon, mely egyszer feladásra kényszerítette, 2005-ben. Az időjárás feltehetően mindenkit megvisel majd, így fejfedő és kellő mennyiségű folyadék mindenképpen ajánlott.

A túra további nehézségét az jelenti majd számomra, hogy szombaton, azaz holnap a Balaton átúszását tervezem (ez lesz a hatodik átúszásom, ha sikerül), szombatról vasárnapra virradóra pedig az egyik cimborám legénybúcsúján veszek részt.

Kapcsolódó bejegyzések:
Beszámoló a Szuperkatlan 15 túráról
Szuper túra hétvége
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról
Kinizsi Százas afterparty

Milyen hosszú a Kinizsi Százas? - attól is függ, hogy mekkora a rudam

Izgalmas és a fraktálok különös, déja vukben gazdag világába vezető probléma annak meghatározása, hogy milyen hosszú Nagy-Britannia partvonala. Hasonlóképpen hazánk határának hosszát sem könnyű megmondani, és bizony azt sem, hogy a Kinizsi Százas útvonala pontosan hány kilométer. Ahogy az ábráról is sejthető, nagyban függ ez attól, hogy mekkora rúddal, egységgel mérjük fel a távolságot (bővebben erről itt és emitt lehet olvasni). Igaz, a Kinizsi Százasnál természetes módon adódik a lépéshossz mint egység, de ugye az sem egyforma - no meg a helyes út értelmezése sem teljesen egységes.

(A példában szereplő Nagy-Britannia partvonalának hossza hivatalosan 17.820 kilométer, melyet egy mérföldes (1,6 kilométeres) mérőrúddal számítottak. Ennél pontosabb, mondjuk 100 vagy netán 10 méteres egységekkel mérve a partvonal hossza akár ennek sokszorosa is lehet, hiszen jóval kisebb öblökbe is bekanyarodna a mérés, és a kisebb félszigetek, kiugrások sem kerülnék el a geodéta figyelmét, így finomabb, csipkézettebb vonalat kapnánk. A túrákon azért ennél lényegesen kisebb eltérések adódnak a különféle mérésekből, bár ezek inkább az eltérő technológiákból adódnak: a Mátra 115 hossza például kerékkel mérve 124,04 kilométer, míg a turistautak.hu térképei alapján 116 kilométer.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Mennyi 100 kilométer, és mennyi 2775 méter?
Másfél millió kilométer a Kinizsi Százason

Paolo Coelho idézetek (közhelyek) a Kinizsi Százashoz

A népszerű brazil közhelygyáros, Paolo Coelho néhány idézete, "giccses életbölcsessége" akár a teljesítménytúrázáshoz, a Kinizsi Százashoz is passzol. Íme ezek közül néhány:

"Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre."

"Csak az tud megmászni egy hegyet, aki megadja a testének azt a figyelmet, amit megérdemel. Annyi idő áll rendelkezésedre, amit az élet megenged, menj hát, és ne követeld azt, amit nem kaphatsz meg. Ha túl gyorsan mész, elfáradsz és félúton feladod. Ha túl lassan mész, rád esteledhet és eltévedsz. Élvezd a tájat, a források vizét és a gyümölcsöket, mert a természet nagylelkű, de haladj tovább."

"Számtalan kilométert gyalogoltam, hogy felfedezzek dolgokat, amelyeket már tudtam, mindnyájan tudunk, csak oly nehéz elfogadni őket."

A komolyabb, kanonizáltabb művészek mélyebb gondolataira vágyóknak a Kinizsi Százas túrafüzetek idézeteit, mottóit ajánlom.