Épp egy hete volt a hatodik Balaton-átúszásom, de csak most jutottam el egy rövid beszámoló megírásáig. A Kinizsi Százas mellett ez a másik olyan sportesemény, melyre (mostani értékrendem, célkitűzéseim alapján legalábbis) minden évben tervezek menni, ameddig csak járni, úszni tudok. A
tavalyi átúszás nagyon küzdelmes volt a hideg, húsz fok körüli víz miatt, ehhez képest idén szinte fürdőkádvíz hőmérsékletű volt a tó, és jobban is ment az úszás, mint az előző esztendőben. De azért idén sem volt teljesen egyszerű, mert ebben az évben még nem úsztam, egyetlen hosszt sem. Kocogni ugyan kocogtam, így az állóképességemmel, általános erőnlétemmel nem volt gond (sőt, a futást illetően
életem legjobb formájában vagyok), és fekvőtámaszokat is igyekeztem nyomni, de úszással abszolút nem készültem a Balaton-átúszásra.
Ez inkább pszichésen jelentett akadályt, mert tartottam a víziszonyomtól, ami főleg nyílt vizeken szokott előjönni, de szerencsére nem adódott komolyabb probléma, sikerült legyőznöm. Így a
hat Kinizsi Százas jelvényem mellé a hatodik Balaton-átúszás pólómat is megszereztem (bár azokat nem gyűjtőm és őrzöm olyan gonddal, mint a K100 jelvényeket), az újabb átúszás élményével, tudatával együtt.
Rövid pihenő után Balatonboglárról Siófokra utaztam, egy barátom legénybúcsújára, vasárnap délután pedig a
Szuperkatlan 15 túrával zártam sportos-bulizós, élményekben gazdag hétvégét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése