Tegnap éjszaka, épp a Via Dolorosa (Szenvedés útja) túrán, a Mátrában eltévedve öcsémmel egy meredek hegyoldalon haladtunk, a lecsúszás kockázatával.
Milyen furcsa: az ember az egészségéért, annak megőrzéséért éppen a testi épségét kockáztatja. De ha biztonságos helyen halad, egy hosszú úton akkor is fájdalomnak, fáradtságnak teszi ki magát, s csak ez vezethet a cél boldogságához. A túra utáni kellemes fürdőt is az azt megelőző szenvedés kontrasztja teszi még élvezetesebbé, vagy egyáltalán: megérdemeltté. Mint Zorán dalában: egy pohár vizet is csak a szomjazás sivataga (de legalábbis egy nehéz emelkedő) után tudunk értékelni igazán.
Úgy tartják, az igazán szép versek is lelki szenvedés, szomorúság állapotában születnek, tehát nem csak a sportban, hanem a művészetben is a fájdalom az, ami igazán építő.
(A Via Dolorosa túra elnevezése ugyanakkor elsősorban értelmetlen szenvedésekre, a recski kényszermunkatáborra utal, melynek helyén ma emlékpark van, amit érint a teljesítménytúra.)
(A Via Dolorosa túra elnevezése ugyanakkor elsősorban értelmetlen szenvedésekre, a recski kényszermunkatáborra utal, melynek helyén ma emlékpark van, amit érint a teljesítménytúra.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése