- Szia Sánta Kutya! Több mint 4000 hozzászólásoddal vezeted az Index fórum Kinizsi Százas topikjának "hozzászólás-toplistáját". Mit jelent számodra a Kinizsi Százas topik?
- Ez a 4000 azért nem egyenletesen oszlik meg. Ha felrajzolnánk az időbeli eloszlását, kiderülne, hogy az utóbbi években igencsak visszaesett az aktivitásom, a nagy részét sok évvel ezelőtt termeltem, s az akkori szómenéseimnek köszönhető, hogy még mindig az élen vagyok. Amikor 2000-ben idejöttem, még nem használtuk a Teljesítménytúra topicot, hanem ez volt az általános teljesítménytúrás topic is. Így elmondhatom, hogy a régebbi időben nagyon sokat jelentett, itt ismerkedtem meg olyan emberekkel, akik alapvető befolyással voltak a teljesítménytúrás pályafutásomra. Például Larzennel, akinél az első közös túránkon még gyorsabb voltam, ezt mindig el szoktam mesélni. :-) Ma már arányában kevesebb topictagot ismerek személyesen, és ritkábban is szólok hozzá, de pl. a jubileumi, kerek sorszámú hozzászólásaimat többször írtam a Kinizsibe, hiszen ez volt az első topic, ahol 13 éve hozzászóltam, sőt kifejezetten ezért regisztráltam az indexre. Egy online interjúban ezt nem olyan nehéz beidézni (bár nem is könnyű kikeresni a fórumszoftver jelen állapota mellett). :-) Akkoriban egyébként még hülyeségnek gondoltam a fórumozást.
- Hogyan ismerkedtél meg a Kinizsi Százassal, és hogyan találtál rá a topikra?
- Még egyetemista voltam a 80-as évek végén, amikor Csóka Géza, aki akkor még az ELTE TTK-n tanított geometriát, és látásból ismertem, Kinizsire felkészítő túrákat hirdetett. Nem tudtam ugyan, mi az a Kinizsi, de kirándulni szerettem és a TTK-sok mindig jó társaságot jelentettek ehhez, így elmentem vele párszor. Ő mesélt a Kinizsiről, tőle hallottam először a "Mogyorósbánya" szót (fogalmam sem volt, hol van ez a hely), és máig előttem van, ahogy a pihenőben a féltávnál váltott bakancsáról mesélt, mert "ilyen hosszú túrán már meg kell adni a lábnak, ami jár neki." Ő már akkor is rutinos vén kinizsis volt, pedig mai szemmel még nagyon fiatal volt az egész túra.
2000-ben, az első Gerecse 50-emen találkoztam össze vele megint a sárga jelzésen, ahol a hosszú egyenes szakaszra fordulunk a baji vadászház felé. Itt kezdődött a kapcsolatunk második szakasza. Akkor már a győri főiskolán tanított, de persze megint tanítványokkal körülvéve túrázott, és én is csatlakoztam hozzájuk. Balról a mélyben a tatai tavak látszottak, és Géza megjegyezte: "ezt látjuk a Kinizsin hajnalban." (Akkoriban pár évig Tata volt a cél, éppen 2000-ben álltak vissza Szárligetre.) Később Géza vitt el az első kéthetes biciklitúrámra, és ő tanított meg vadkempingezni, de ez már egy másik történet. Azon a Gerecsén nyolcadik hónapos teljesítménytúrázóként természetesen már a Kinizsire készültem, és a túra régi honlapján, amit még Gödény topictárs üzemeltetett Magyarország legelső webszerverén (bizony, ez informatikatörténet!), és sokkal informatívabb volt a mainál, be volt linkelve a topic is, így találtam ide. A 208. hozzászólást írtam a topicba, ez ma így 46000 hozzászólásnál már elég patinásnak tűnik. Pataporc és Altvizsla volt, akikkel szinte napra egyszerre regisztráltunk.
- Úgy tudom, az első három Kinizsi Százasodba beletört a bicskád. Sokan ilyen előzményekkel abbahagyták volna a próbálkozást, téged mi motivált, mi hajtott tovább?
- Hát hogy meg akartam csinálni a Kinizsit, ilyen egyszerű. :-) Az első pillanattól tudtam, hogy képes vagyok rá, és láttam a hibáimat is, ennélfogva tudtam, min kell javítani.
- A turistajelzésekkel is behatóan foglalkozol. Gyűjtöd még a jelzéseket?
- Igen, csak nem elég intenzíven, nagy az elmaradásom a rendezésben, és több gépen és postafiókban van szétszórva a bővítésre váró anyag.
- Melyik a kedvenc hegységed, hegyvidéked, illetve a Kinizsi Százason melyik a kedvenc szakaszod?
- A kedvencem sokáig a Börzsöny volt, amíg 2000. június 24-én meg nem ismerkedtem a Déli-Bükkel és a fennsíkkal, azóta a Börzsöny a második. A Vértes talán a harmadik, különösen októberben a gyönyörű színeivel. És persze egy másik dimenzióban a Tátra. A Kinizsi egészében véve nem olyan szép túra (ezt mások is mondják). Szerettem az Ezüst-Kevélyen a kiirtott fenyves ösvényt. A péliföldi részt a pihenő után, új erővel. A Bánya-hegy utáni lejtőt. A régi útvonal végén a bodza-völgyi szakaszt Koldusszállás után meg a Somlyó környékét, és persze a Zuppát. A tatai útvonalon is jó a sárga a Halyagostól az aszfaltig. De végül is minden szakaszt meg tud szeretni az ember attól, hogy már ismeri.
- A tatai vagy szárligeti célba érkező Kinizsi Százas útvonal áll hozzád közelebb?
- Abszolút egyértelműen a szárligeti, csillaghegyi rajttal. A 2. és a 3. helyet is a szárligeti cél foglalja el a szívemben, valahol utána kell keresni a tatait. Nemcsak azért, mert én a Csillaghegy–Szárliget Kinizsin szocializálódtam, és ezt tekintem klasszikusnak, hanem mert ez sokkal túrásabb, az eleje és a vége is pár száz méter kivételével erdőben vezet, és egy kicsit hosszabb is, míg a Békásmegyer–Tata útvonal hosszú aszfalttal kezdődik és még hosszabb aszfalton végződik. Ha hihetünk az Iszinik méréseinek, akkor nincs is igazán 100 kilométer. És sose felejtem el, amikor az első sikeres Kinizsim végén, a Zuppáról kifordulva a célegyenesbe Mezei István (aki tanárom volt a TTK-n, és mellesleg Csóka Gézát is ő indította el) meglátván Szárliget háztetőit ily szárnyas szavakat szólt: "A legszebb magyar falu!" Ettől a pillanattól néha még most is könnybe lábad a szemem, ha felidézem, és egy Tata erre nem képes. Meg persze a Csillaghegy–Szárliget nyújtja ezt a szép szimmetrikus három vasútvonalas felállást (egy a legelején, egy a legvégén). A linkelt beszámolóban egyébként el van rejtve még egy félmondatos válasz a korábbi kérdésedre, hogy mit jelent nekem ez a topic.
- Milyen a Kinizsi Százassal vagy általában a természetjárással kapcsolatos céljaid vannak még?
- A legfontosabb célom, hogy minél öregebb koromig tudjak a pályán maradni és hosszú túrákat csinálni. De szép is lenne 90 évesen egy Kinizsi! :-) Szeretném minél többször megcsinálni a Kinizsit és másik kedvenc százasomat, a Fruska Gorát (ahol már ezüstjelvényes vagyok, és hajtok az 1200 km után járó aranyra), de nem tűztem ki konkrét számokat. Szeretném visszaszerezni a régi formámat, amikor 50 kilométeres túrákra bármikor el tudtam menni hirtelen felindulásból, csak fel kellett kapnom a hátizsákot, és elérni az igazán nehéz túrák szintjét, pl. Mátra 115 vagy Rockenbauer 130, mert ezeknek még sose mertem nekimenni. Egy nagyon titkos konkrét túratervem is van, de erről majd akkor beszélek, ha reális lesz a teljesítése, mert nem szeretném, hogy valaki előttem lője le a poént. :-) Szeretnék a világ különböző részein túrázni, amihez sok idő kellene. Például a Francia-középhegységben vagy az Appalache-ben. És van egy nagyon közvetlen célom is: hogy idén pár év kihagyás után ismét megcsináljam a Kinizsit. Sose erőltettem, sose éreztem kötelező gyakorlatnak, csak amikor éreztem a kedvet, a hívást, és most megint érzem. Készülni kell rá keményen, hiába a rutin.
Köszönöm szépen az interjút Sánta Kutyának, sikeres Kinizsi Százas teljesítést kívánok neki s remélem megvalósul a többi célja is. Az olvasó további érdekes interjúkat találhat a Túrazokni.hu túraportálon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése