Ha a természet Isten jelenléte, akkor a túrázás zarándoklat és istentisztelet

A Tamás Gergely filozófussal készített interjúmban volt olvasható az a panteista gondolat, mely szerint "ha a természet Isten jelenléte, akkor a túrázás zarándoklat és istentisztelet". Ezt juttatta eszembe a fentebb látható fénykép, melyre a jaccoter.hu oldalon lettem figyelmes, a "világ legszebb elhagyatott épületei" között, és állítólag Franciaországban, egy Saint-Étienne-i elhagyatott templomban készült, melyet visszahódított a természet.

Egyértelműnek látszik, hogy a fotó  nem valódi, hanem egy ügyes Photoshop montázs, hiszen nehezen hihető hogy egy ilyen festői patak csörgedezzen egy templom belsejében, viszont a kép vadregényes hangulata jól visszaadja azt az érzést, melyet akár a Kinizsi Százason is átélhet az ember. Ott lenni a természetben, gyalogolni, zarándokolni csaknem egy teljes napon át, a kisebb-nagyobb fájdalmakkal, megpróbáltatásokkal szinte vezekelni. Az összeboruló lombkoronák pedig sokszor mintha valóban egy monumentális katedrálist idéznének.

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Az étkezőasztal (avagy a Galyavár 110 után)
A jelen pillanat-e a valóság?