Frissült, bővült a Nagy Kinizsi Százas táblázat

Frissítettem az immár több mint egy esztendős Nagy Kinizsi Százas táblázatot, többek között a 2012-es túra adataival (résztvevők és teljesítők száma), melyek a Kinizsi.org-on jelentek meg.

Kapcsolódó bejegyzések:
Nagy Kinizsi Százas táblázat
Melyik évben mikor volt a Kinizsi Százas?
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról

Csend

Kedves látogatók, olvasók, bocsánat a kissé hosszúra nyúlt szünetért, hallgatásért, de az elmúlt hetekben sok munkám, tennivalóm akadt (emellett adódtak igen szép és kellemes elfoglaltságaim is, mint például az egyik legjobb barátom legénybúcsúján és esküvőjén való részvétel), így aztán online jelenlétem inkább csak a Facebook-profilomra korlátozódott, de lassan visszatérek és tovább vezetem a blogot.

Több téma, bejegyzés ötlet is van a fejemben, vázlataimban, így a napokban tovább bővül majd a trekking'n'style rovat, valamint tervezek írni egy kedves ajándékról, melyet Kovalik Andrástól kaptam néhány héttel ezelőtt, továbbá arról is, hogy most vagyok eddigi életem legjobb formájában, hangozzék ez bármennyire öntelten: egyrészt szó szerint értve a formát, másrészt pedig úgy, hogy még sosem futottam olyan gyorsan és annyit, s túrázva sem tettem meg korábban akkora távolságot és annyi emelkedőt, mint mostanában.

A Mátra 115 után közelednek az újabb fizikai kihívások, úgy mint a hatodik Balaton-átúszásom július elején (mely enyhe víziszonyom miatt egyben pszichés próbatétel is), vagy a Rockenbauer 130 teljesítménytúra augusztusban, s tán még a nyár folyamán sikerül eljutnom a száz fekvőtámaszig is.

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas és a personal branding
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról

Túl a Kinizsi Százason és a Mátra 115-ön

Természetesen a hatodik Kinizsi Százasom és a Mátra 115 teljesítése után sem maradtam célok és motiváció nélkül. Abban ugyan most még nem vagyok teljesen biztos, hogy a - számomra legalábbis - rendkívüli megterhelést jelentő Mátra 115-öt 2013-ban újra megpróbálom (bár ki tudja, lehet hogy jövőre könnyebben menne), de a Kinizsi Százas sorozatomat folytatni fogom, ameddig csak tudom.

Az elmúlt héten pihentem, a margitszigeti futásaimat is elhalasztottam. Most a közelgő, hatodik Balaton-átúszásomra készülök lelkileg, otthoni mozgásképp pedig footbagezek és fekvőtámaszokat nyomok - ez utóbbival kapcsolatban nagy álmom, hogy egyszer eljussak az egy sorozatban nyomott 100 fekvőtámaszig. Tulajdonképpen az is egyfajta "Kinizsi Százas" lenne, hiszen Kinizsi Pál erős legény hírében állt, ki tudja, tán ezzel a klasszikus gyakorlattal is edzette magát.

Visszatérve a túrázáshoz, azért némi pihenő után idén is tervezek még legalább két 100 kilométeres ill. afeletti túrát: augusztusban teljesíteni szeretném a Rockenbauer 130-at, ősz végén pedig korábbi "mumusomat", az Iszinik 100-at is.

Kinizsi Százas afterparty

Egy megunt feleség másnak jelenthet tüzes, buja szeretőt, megint más plátói szerelemmel ábrándozhat róla - hasonló ez ahhoz, ahogy a Kinizsi Százas teljesítői, résztvevői, vagy a teljesítést még csak tervezgetők tekintenek a túrára. Hiszen a Kinizsi Százas mindenkinek mást jelent.

Érdekes volt a kedd esti K100 "afterparty", mely tulajdonképpen egy kötetlen, beszélgetős vacsora volt egy kis budai vendéglőben (az összejövetel elsősorban az Index fórum Kinizsi Százas topikjában szerveződött). Szóba kerültek régi történetek, előkerültek régi dokumentumok, túrafüzetek, beszélgettünk statisztikákról, vagy akár az orvosi igazolás kérdéséről. Az asztalnál ülők sorban elmondták, hogy hogyan ismerték meg a Kinizsi Százast, hányszor teljesítették vagy vallottak kudarcot, és most mi hajtja, motiválja őket.

És valóban, a Kinizsi Százas mindenkinek mást jelent. Van, aki sok teljesítésen túl már egy kicsit belefásult, rutinnak érzi, de bízik benne, hogy még visszatér a korábbi lelkesedése; van, aki ebben az évben indult először, de szintidőn túl ért célba, ezért jövőre - levonva az idei túra tanulságait - megpróbál gyorsabb lenni. Vannak olyanok, akik eddig - mióta elkezdték - minden évben, minden Kinizsi Százast sikeresen teljesítettek, míg másoknak a túra feladását is meg kellett tapasztalniuk. Szóba kerültek más teljesítménytúrák is, többek között a Mátra 115 és az Iszinik 100.

Találkoztam ismerős arcokkal és még sosem látottakkal - az összejövetel szervezője, Joeyline például velem szemben ült az asztalnál, és már láttam őt korábban a Pásztó 50 után a célban, a pásztói kollégiumban, és tán már más túrán is (a pásztói kollégium számomra különleges hely, általános iskolás, másodikos koromban pár hónapig laktunk is ott, amíg édesanyám meg nem kapta a szolgálati lakását - maga az épület a kisváros "quartier latin"-jében helyezkedik el, a gimnázium és két általános iskola mellett), míg mellettem Dávid, az egyik Mátra 115-ös túratársam foglalt helyet.

Ugyan nem maradtam olyan sokáig a vacsorán, csupán 6-tól 9-ig, de így is sok élménnyel, ismeretséggel lettem gazdagabb, s immár még több olvasóm ill. eddig csupán írásaiból, hozzászólásaiból ismert túratársam nevét tudom archoz kapcsolni. Köszönöm a szervezőnek és minden résztvevőnek, hogy immár ezen szép este, vacsora emlékét is a Kinizsi Százashoz köthetem.

Kapcsolódó bejegyzések:
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról
I love K100

Túrabeszámoló a Mátra 115-ről

A Mátra 115 hazánk egyik legnehezebbnek tartott teljesítménytúrája, ahol a táv (turistautak.hu alapján 115 km, kerékkel mérve 124 km) mellett a szintkülönbség is jelentős (6300 méter, szemben a Kinizsi Százas 2750 méterével), ráadásul a résztvevőket még - a Mátrabérc túrához hasonlóan - a szintidő is eléggé szorítja, mely mindössze 30 óra.

A K100 teljesítésére adott egy nap ugyanis jóval lazább feltétel, hiszen a 30 óra épp csak annyival több arányosan, amennyit a nagyobb távolság indokol (azaz negyedével), de ezen kívül a már említett, jóval komolyabb szintkülönbséget és a hosszabb ideig tartó megterhelést is figyelembe kell venni. 6300 méter emelkedő annyi, mintha az ember 210 tízemeletesre lépcsőzne fel (majd pedig le).

Már évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy a Kinizsi Százason kívül megpróbálok teljesíteni más 100 kilométeres vagy akár hosszabb túrát, hogy legyen összehasonlítási alapom, s hogy elérjek egy újabb szintet. Tavaly ősszel próbálkoztam először, akkor az Iszinik 100-zal, de az kifogott rajtam, pedig többször is nekilendültem. Most viszont, immár hat Kinizsi Százas jelvénnyel a fiókomban eljött egy újabb, minden eddiginél komolyabb kihívás ideje - természetesen alapos felkészülés után.

Szerencsém volt, mert szinte a teljes távon olyan túratársakkal mehettem együtt (Valival, Dáviddal, Lajossal, Zolival), akik közül többen már jól ismerték az utat, így az útvonalra, jelzésváltásokra nem kellett figyelnem - nélkülük jóval nehezebb, vagy akár lehetetlen lett volna megtennem a távot eltévedés nélkül, bár egy GPS azért volt nálam, de így végig a hátizsákban maradt (Lajossal, azaz Suvlajjal egyébként már volt egy közös túránk, és a Mátrabércen is összefutottunk). Hasonló tempóban haladtunk és szinte végig beszélgettünk; jó hangulatban telt a kissé mazochista kirándulás, Kisnánától Gyöngyöstarjánig, a Mátra meseszép tájain.

A csúcsok közül érintettük többek között Kékestetőt (ahol Sistergővel is találkoztunk), Galyatetőt, Mátraszentimrét, éjfél körül Ágasvárat, majd napkeltekor Muzslát, aztán Havast, Tót-hegyest és Világos-hegyet, a sziklás csúcsával és az onnan nyíló, még fáradtan is lenyűgöző panorámával. Az út számos része ismerős volt a Mátrahegy, a Mátrabérc és a Pásztó 50 teljesítménytúrákról, a Muzslára pedig az eddig ismerteknél is nehezebb szakaszon, a köves-patakmedres és meredek zöld háromszögön mentünk fel.

"Ezt azért már jegyzik" - mondta Lajos, amikor kezdett úgy tűnni, hogy szintidőn belül a célba érünk. Valójában persze már a Kinizsi Százast is jegyzik, ahogy akár a Gerecse 50-et is. Ki hol tart, ki miben lát, érez kihívást. Legyen az a Gerecse 50, a Kinizsi Százas, a Mátra 115 vagy az UTMB. Egyre komolyabb célok (a kívülállók szemében: egyre értelmetlenebb, őrültebb), egyre szűkebb rétegeknek.

Volt olyan szakasz, holtpont is, ahol nem voltam biztos a sikerben, már magamban el is kezdtem fogalmazni a "miért nem sikerült" témájú blogbejegyzést, mentegetőzést. De szerencsére végül nem a kudarcom okát kell most mondatokba öntenem, hanem a sikeres teljesítésről, önmagam és a táv legyőzéséről számolhatok be. Pedig nagyjából az út felétől a seprőkkel együtt, a csoport végén haladtunk. Hosszú kilométereken keresztül szinte összeszorított fogakkal gyalogoltam, mert az erős lejtőktől megfájdult a térdem (Havason az egyik seprő be is fáslizta).

A szombat reggeltől vasárnap kora délutánig tartó folyamatos séta Gyöngyöstarjánban ért véget; a célba érve ha nem is sírtam el magam, de azért egy-két könnycsepp a szemembe szökött. Megvalósítottam egy álmomat; elértem valamit, amit már régóta terveztem, s amit hozzám hasonlóan sokan dédelgetnek, és nem mindenkinek sikerül. Hasonló katarzis volt, mint az első Kinizsi Százas teljesítésem.

S igaz ugyan, hogy én lettem az egyik leglassabb teljesítő idén (29 óra 44 perc alatt értem a célba, bő negyed órával szintidőn belül), de a lényeg az, hogy beértem. Jutalmam a monumentális túra emlékén és a teljesítés tudatán kívül egy festett kőhal, amit a kődíjak közül választottam (a Mátra 115-ön ugyanis nem jelvényt, hanem egyedi, kézzel festett kődíjat kapnak a célba érők; az ellenőrzőpontokon, frissítőállomásokon pedig a résztvevők által, nevezési díj helyett felajánlott süteményeket, gyümölcsöket osztják szét).

Ami pedig szintén fontos: túratársaim is mindannyian sikeresen teljesítették a távot (Vali a 88 kilométeres résztávon indult, a többiek hozzám hasonlóan a 115-ön). Rajtuk és a seprőkön kívül köszönettel tartozom még mindenkinek, aki biztatott, de legalább annyira azoknak is, akik kételkedtek bennem vagy lebeszélni próbáltak, mert csak még kitartóbbá, dacosabbá tettek.

Kapcsolódó bejegyzések:
Gondolatok a Mátra 115 előtt

Egy hét múlva Mátra 115
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról

Villámposzt: Holnap Kinizsi Százas afterparty!

Holnap, azaz június 5-én délután 6 órától szeretettel várunk minden teljesítőt, feladót, érdeklődőt a Kinizsi Százas "afterpartyn" a Rétisas vendéglőben, közel a Kelenföldi pályaudvarhoz; ott leszek én is. További részletek ide kattintva.

(frissítés: személyes beszámolóm itt olvasható)

Villámposzt: Sikerült a Mátra 115!

Túl hat Kinizsi Százason, sikerült teljesítenem életem első 100 kilométernél hosszabb túráját, a Mátra 115-öt. A siker persze nem csak a saját érdemem, hanem az útvonalat jól ismerő túratársaimé is, valamint azoké, akik biztatásukkal vagy akár kétkedésükkel motiváltak, megerősítették elhatározásomat és kitartásomat. Terveim szerint napokon belül megírom a részletes beszámolót, azonban a ma estét még pihenéssel, regenerálódással töltöm.

Kapcsolódó bejegyzés:
Túrabeszámoló a Mátra 115-ről

Gondolatok a Mátra 115 előtt

"A Kinizsi Százas az akaraterő kihívása, komolyabb mint bármi, amiben valaha is részem volt. 100 kilométert legyalogolni nem kell speckó felszerelés, nem kell extra genetika, nem kell sokéves élsportolói rutin. Átlagos testalkattal, átlagos felkészüléssel is meg lehet csinálni, de csakis átlagon felüli akaraterővel... " - fogalmazott Éjfél Kapitány a vele készült interjúban.

Kérdés, hogy ami a 100 kilométeres (és 2775 méter emelkedővel bíró) Kinizsi Százasra igaz lehet, az igaz-e a 124 kilométeres (és 6374 méter emelkedőt tartogató) Mátra 115-re is. Igaznak bizonyulhat, egyet kivéve: "átlagos felkészülés" helyett a Mátra 115 már jóval szisztematikusabbat igényelhet. Holnap és holnapután kiderül, hogy az én felkészülésem elég szorgalmas, következetes és hatásos volt-e a félmaraton lefutásával, a Mátrabérccel, a 170 kilométeres túra-trióval és magával a Kinizsi Százassal.

"Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz." - mondta Henry Ford, ennek fényében azzal a tudattal utazom holnap hajnalban Kisnánára, hogy sikeresen teljesítem majd a távot. Ugyanakkor mégis kellő alázattal tekintek rá, cseppet sem lebecsülve a grandiózus sétát.

Motivál az is, hogy e webnaplót nem csupán a bejegyzésekkel, a billentyűzet koptatásával építem, hanem - úgy gondolom - a saját verejtékemmel is: Kinizsi Százas teljesítések és újabb kihívások keresése nélkül nem lenne hiteles ez a blog. Tehát a saját "márkám" építése miatt is fontos, hogy a hétvégén ne valljak kudarcot, vagy ha mégis, okuljak belőle, és talpra álljak.

Tehát vasárnapra kiderül, hogy az elmúlt hónapok sikersorozatát gyarapítja-e tovább a Mátra 115, hazánk egyik legnehezebb teljesítménytúrája, vagy pedig beletörik a bicskám, mint korábban az  Iszinik 100 kísérletekbe. De történjék bármi, az bizonyos, hogy közelebb kerülök majd saját határaim, képességeim megismeréséhez, és az is, hogy lesz miről beszámolnom majd.

Kapcsolódó bejegyzések:
Túrabeszámoló a Mátra 115-ről
Egy hét múlva Mátra 115

Kinizsi Százas - a motiváció

Index videó a Kinizsi Százasról: Gyilkos túra magyar rögökön