Egy megunt feleség másnak jelenthet tüzes, buja szeretőt, megint más plátói szerelemmel ábrándozhat róla - hasonló ez ahhoz, ahogy a Kinizsi Százas teljesítői, résztvevői, vagy a teljesítést még csak tervezgetők tekintenek a túrára. Hiszen a Kinizsi Százas mindenkinek mást jelent.
Érdekes volt a kedd esti K100 "afterparty", mely tulajdonképpen egy kötetlen, beszélgetős vacsora volt egy kis budai vendéglőben (az összejövetel elsősorban az Index fórum Kinizsi Százas topikjában szerveződött). Szóba kerültek régi történetek, előkerültek régi dokumentumok, túrafüzetek, beszélgettünk statisztikákról, vagy akár az orvosi igazolás kérdéséről. Az asztalnál ülők sorban elmondták, hogy hogyan ismerték meg a Kinizsi Százast, hányszor teljesítették vagy vallottak kudarcot, és most mi hajtja, motiválja őket.
És valóban, a Kinizsi Százas mindenkinek mást jelent. Van, aki sok teljesítésen túl már egy kicsit belefásult, rutinnak érzi, de bízik benne, hogy még visszatér a korábbi lelkesedése; van, aki ebben az évben indult először, de szintidőn túl ért célba, ezért jövőre - levonva az idei túra tanulságait - megpróbál gyorsabb lenni. Vannak olyanok, akik eddig - mióta elkezdték - minden évben, minden Kinizsi Százast sikeresen teljesítettek, míg másoknak a túra feladását is meg kellett tapasztalniuk. Szóba kerültek más teljesítménytúrák is, többek között a Mátra 115 és az Iszinik 100.
Találkoztam ismerős arcokkal és még sosem látottakkal - az összejövetel szervezője, Joeyline például velem szemben ült az asztalnál, és már láttam őt korábban a Pásztó 50 után a célban, a pásztói kollégiumban, és tán már más túrán is (a pásztói kollégium számomra különleges hely, általános iskolás, másodikos koromban pár hónapig laktunk is ott, amíg édesanyám meg nem kapta a szolgálati lakását - maga az épület a kisváros "quartier latin"-jében helyezkedik el, a gimnázium és két általános iskola mellett), míg mellettem Dávid, az egyik Mátra 115-ös túratársam foglalt helyet.
Ugyan nem maradtam olyan sokáig a vacsorán, csupán 6-tól 9-ig, de így is sok élménnyel, ismeretséggel lettem gazdagabb, s immár még több olvasóm ill. eddig csupán írásaiból, hozzászólásaiból ismert túratársam nevét tudom archoz kapcsolni. Köszönöm a szervezőnek és minden résztvevőnek, hogy immár ezen szép este, vacsora emlékét is a Kinizsi Százashoz köthetem.
Kapcsolódó bejegyzések:
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról
I love K100
2012. június 7., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése