Pár nappal ezelőtt találkoztam egy olvasómmal, hogy térképen megnézzük az
Iszinik 100 útvonalát. Ötletes módon félig kinyitott turistatérképpel a kezében várt a megbeszélt helyen, így könnyen azonosíthattam betűim addig ismeretlen követőjét. Néhány háztömbbel arrébb beültünk egy teára egy belvárosi teázóba, és "szemben a teátrummal, megittunk egy teát rummal" - na jó, valójában rum nélkül, és nem is a színházzal szemközt. A teázás ötletét én vetettem fel, persze az igazán stilszerű az lett volna, ha
Kinizsi sört kortyolgatunk.
Most voltam először férfitársaságban teaházban, és a Kinizsi Százas bloggal kapcsolatban ez volt az első - még ha fellengzősen is hangzik - "író-olvasó találkozóm", leszámítva a
túra közbeni alkalmakat. Pár szóban a körülményekről: háttérzeneként az
Amélie csodálatos élete c. film kissé elcsépelt, de fülbemászó melódiái, betétdalai szóltak
(hány ember bogarászhat térképet ebben a pillanatban?), olvasóm meg is jegyezte, hogy ez a felesége kedvenc filmje, aki már unalomig nézette vele, mert hát jóból is megárt a sok; egy, a barátnőjével érkező és a teázó belső, szőnyeggel borított helyiségének boltívében álló csinos lánnyal pedig összefutott a pillantásom, amint a csizmáját lehúzta a
harisnyás lábáról.
Mesélt az életéről, a családja előtt álló nagy költözésről (a Föld egy távoli pontján kezdenek majd új életet jövő tavasszal, ahová tovább tart a repülőút, mint a Kinizsi Százas vagy az Iszinik 100 legyaloglása), s kedélyesen megjegyzete, hogy lehet hogy meghonosítja majd a messzi kontinensen a 100 kilométeres gyalogtúrát.
Mivel ő is jár kocogni, felmerült az is, hogy majd megyünk együtt futni a
Margitszigetre, de már csak az Iszinik 100 után.
Elbúcsúztunk, majd a Nyugatitól elgyalogoltam a Széll Kálmán térre. A Margit hídon sétálva ment le a nap Buda hegyei mögött, a hídon átérve a Lipthay utca egyik bérházának tetején láttam az Erőss Zsoltról készült dokumentumfilmnek,
A hópárduc talpra állnak a hirdetését (először könyvnek hittem; apropó: élt
egy ember, aki fél lábbal is teljesítette volna a Kinizsi Százast).
Tovább sétálva a Széll Kálmán tér felé beugrottam a Mammut bevásárálóközpontba, ahol vettem egy tollat és egy füzetet (bár drága írószerek csábítottak, győzött a diogenészi énem, és csak kétszáz forintot hagytam a papírboltban), majd az üzletek kirakatait nézegetve láttam
Helly Hansen The Forrester bakancsot is - valóban szép darab, be is mentem az üzletbe jobban szemügyre venni.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem látja a fától az erdőt - szoktuk mondani, amikor valaki elveszik a részletekben és emiatt nem veszi észre a tágabb összefüggéseket, ugyanakkor olykor az erdőtől sem látjuk a fát. Nézzünk most néhány különlegességet.
