Újra itt az Iszinik, Iszinik, Iszinik, újra itt az Iszinik, sállá-lállá-lá!

Hát nem megint eltelt egy év, vagy ha a Kinizsi Százashoz viszonyítunk, akkor fél év? De, eltelt, így aztán ismét itt az egyik kedvenc túrám, a K-100 univerzum és az ixikupizmus egyik zászlóshajója, ami anno elindított a túraőrültté válás útján, ez pedig nem más, mint az Iszinik 100.

Állítólag nem lesz túl szép idő a hétvégén, de ez csak még izgalmasabbá teszik a túrát. Azt hiszem, lesz miről mesélnem, és bízom benne, hogy nem a "Via Errata" túramozgalom kilométereinek számát bővítem majd vele.

("Hogy micsoda, Via Errata? Az nem Via Ferrata?" - kérdezheti magában a kedves olvasó, jogosan. Erről viszont majd csak később írok részletesen, na nem mintha különösebben babonás lennék.)

Ez lesz a negyedik Iszinikem, így most az is külön motivál, hogy ha sikerül, akkor megnyílik annak a lehetősége, hogy jövőre kettős jubileumom legyen: a 10. Kinizsi Százasom és az 5. Iszinik 100-am teljesítése, ünneplése. A túrán Jeremcsuk Istivel indulunk, akinek idén ez lesz az első 100-as túrája, így aztán emiatt is sikeresnek kell lennie a küldetésnek. Fejlámpa a töltőn, sörök bekészítve, Hoka cipő az ajtóban.