Az említett barátom jól ismer. De valójában mégsem. És a beszélgetésünk alapja, hívásának apropója is egy általa nem teljesen ismert helyzet volt, amit talán (hoppá, több talánt már tényleg nem írok) félre is értett kissé. Ugyanakkor mégis elgondolkodtatott a véleménye és mindaz, amit és ahogy mondott. A beszélgetésünk után akár meg is sértődhettem volna, de mégis sokkal inkább azt éreztem, hogy jó szándékkal "oktatott ki", és volt némi igazság abban, amit mondott.
De visszatérve az alapkérdéshez, valóban határozatlan lennék? És egyértelműen pozitív érték a határozottság, és gyengeség a határozatlanság?
Pozitív dolog, amikor mondjuk egy politikus vagy egy hétköznapi hazug ember határozottan beleáll a hazugságába, téveszméjébe? És negatív dolog, ha valaki olykor nehezen dönt, vívódik? Jó, persze, van az a mondás, hogy "a hülyék mindig magabiztosak, az okos emberek meg állandóan bizonytalanok valami miatt", ami most igazolja az elméletem (vagy nem? - na jó, csak viccelek), de nyilván ez is sarkított, és nem is feltétlenül vagyok okos.
Egyébként valóban gyakran vívódom. Ugyanakkor nem gondolom, hogy fontos kérdésekben döntésképtelen lennék, és úgy érzem, hogy vannak céljaim és van határozott értékrendem. Ha másra nem is volt jó az eddigi kilenc Kinizsi Százasom és a négy Iszinik 100-am (no meg a blogom), arra valamelyest igen, hogy akár helyettem is beszéljen az értékrendemről, céljaimról vagy akár a határozottságomról is. 2016-ban pedig - még ha olykor vívódni is fogok - remélem az élet számos területén - többek között a nyelvtanulásban - bizonyíthatom majd kitartásom, céltudatosságom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése