Ixi Kupa, Körök Köre Kupa és Szurikáta SzuperSzáz átadó: december 14-én, hétfőn

A 2015-ös, immár másodszor átadásra kerülő Ixi Kupa idei ünnepélyes átadója december 14-én hétfőn, 19 órától lesz, változatlan helyszínen, azaz a TTT klubhelyiségben (Budapest I. kerület, Attila út 2., pincehelyiség).

Ahogy tavaly is, igény esetén a Tatabányán vagy Tatabánya környékén lakóknak a szárligeti vasútállomáson is tartunk egy ünnepélyes átadót december 15-én kedden, szintén 19 órától.

A fenti helyszíneken és időpontokban kerülnek átadásra a Körök Köre Kupák és a Szurikáta SzuperSzáz díjazások is.

Kérem aki még nem jelezte igényét a kupá(k)ra, még ma vagy a napokban tegye meg.

Gratulálok minden teljesítőnek, kupaszerzőnek, és szeretettel várunk mindenkit!

(A Turistajelzés Bingó átadója január közepén lesz.)

Röviden a negyedik Iszinik 100-amról

Egyszer fenn, egyszer lenn, valamelyik túra sikerül és valamelyik nem. Ennek most sikerülnie kell.

- Érdekes - mondtam Istinek - készítettem most egy fényképet a ködös útról, de valahogy nem adja úgy vissza a fotó. Valamikor a valóság szebb a fényképnél, általában a tájaknál ez a helyzet, míg máskor épp fordítva, például a hamburgereknél. A képen friss, arányos, a valóságban meg... van is az a Michael Douglas-es film, amikor a csávó kiakad a gyorsétteremben, és lövöldözni kezd.

- Te Isti, most, hogy már lassan magukat vezetik az autók, meg idegekkel irányítható művégtagokat tudnak készíteni, lehet, hogy előbb-utóbb a szemmel is tudnak kezdeni valamit.

- Tudom, a múltkor kérdeztem azt a hülyeséget az álmokról, és lehet hogy ezt is kérdezték már tőled, de ha látnál, mire lennél a legkíváncsibb, mit néznél meg először?
- Semmi gond... az arcokat.

Kimmel Peti a célban megtisztelően Freddie Mercury-hez és Marcel Prousthoz hasonlított: "Aki Istit kíséri, az buzi!" - mondta viccelődve, miközben virslit szedett nekünk a kondérból. Persze "nem vagyok én buzi, ez csak a látszat / távol álljon tőlem, hogy más f***val játsszak". Kimmel Peti humorának megértéséhez ugyanakkor tudni kell, hogy ő is kísérte Istit, a Kinizsi Százason és a Rockenbauer 130-on.

Sok minden motivált. Istit nem hagyhattam cserben, és magamat sem. Aztán a blogomban is jobb a sikeres túráról írni, mint magyarázkodni. Jövőre csak így lehet jubileumom és érmem, nincs ötödik Iszinik negyedik nélkül. Talán a készülő könyvemre is többen lesznek kíváncsiak, ha a túrasikereim dominálnak, és nem a - mégoly tanulságos - kudarcok.

A bajóti műútnál, Hotdogmennél sötétedett ránk, addig megúsztuk fejlámpa nélkül.

A Gete most is piszok nehéz volt. Pedig mentünk már oda fel 160 km után is, most meg csak 60 km volt a lábunkban. Meg-megpihenve Sziamiaú képernyőjén a térkép biztatott, hogy már csak pár száz méter van szintben ill. távolságban a csúcsig. Hiába, idén azért valamivel kevésbé vagyok edzésben, kevesebb százas túrán voltam.

Dorogon, a Molnár sörözőben több feladó, kiszálló túrázó is felajánlotta nekünk a csokiját, müzliszeletét, szendvicsét, italát. Megható volt. Ja igen, előtte még Mogyorósbányán, az 50-es távot teljesítő öcséméktől is begyűjtöttünk egy-két csokit.

A táv második felén már a szintidő szélén táncoltunk, nem nagyon pihenhettünk már hosszabban. Folyamatosan kalkulálgattunk, hogy még milyen átlagtempót kell tartanunk, hogy biztosan beérjünk.

Nem szoktam, de a Kevélyre felfelé úgy káromkodtam, hogy p*csa és f*sz is volt benne. Jó hülye hobbit választottunk. Csúszkáltunk a sárban, de azért felértünk. Ugyanakkor valahogy mégis rövidebbnek tűnt az emelkedő, mint ahogy emlékeztem (főleg egy-két CsPI-n tűnt nagyon hosszúnak).

Korábban, Hegyeskőnél megszokásból a kék kereszten mentünk. Nem volt szándékos rövidítés, de azért bosszantott, amikor rájöttem, hogy a kék sávon kellett volna maradni. Igaz, tán csak pár száz métert rövidíthettünk, cserébe viszont a "siratófalon" ereszkedtünk le, nehezítésképp. "Ide azért tehettek volna valami fényvisszaverőt. Úgy látszik, ide már lusta volt eljönni a szalagozó. Ahol ott van egymás mellett három jelzés, ott bezzeg van fényvisszaverő is, de ahol se jelzés, se semmi, csak mező meg dzsindzsa, ott nincs... Murphy... persze ez a legjobb túrákon is előfordul." De aztán kiderült, hogy jogos volt a jelzéshiány, és a mögöttünk egyszer csak eltűnő fejlámpa fényére is magyarázatot kaptunk. Némi vigasz, vagyis több túrán átívelő kompenzáció, hogy a szárligeti fordulós Kinizsi Duplánkon Péli és Mogyorósbánya között végig a kék sávon mentünk.

Jó hülye hobbit választottunk. De egy ilyen szenvedés után az ember még többre értékeli a civilizáció, az otthon kényelmét. Kell ez a léleknek.

Aki ideszórta ezt a sok követ, azt járatnám itt, minden nap. Mezítláb.

A Pilisnyeregben megint fáztam - a Getén és a Kevély-nyeregben pedig ismét jólesett a tábortűz.

A Szántói-nyeregből most hiányzott Sistergő, viszont kellemes meglepetés volt, hogy ott voltak Mancockáék.

Valahogy összeszedtük az erőnket, és az utolsó kilométerekre egészen felgyorsultunk, a sík vagy enyhén lejtő szakaszokon - legalábbis érzésre - jóval 5-ös átlag felett haladtunk, és nem visszafogtuk, hanem egyre gyorsabb léptekre sarkalltuk egymást.

24 óra 35 perc, 25 perccel szintidőn belül.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Dupla Jeremcsuk Istvánnal
2014-es Iszinik 100: életem első 20 órán belüli százas túrája

CsPI 2015 meghívó

2015. december 12-én, szombaton reggel valamivel 8 óra után indulunk a CsPI-re, azaz a Csoportos Privát Iszinikre, Szárligetről (a 2013-as CsPI beszámolómat ide kattintva olvashatod el).

Tehát ha nem sikerült az Iszinik 100-ad, de úgy gondolod, van benned erő és kitartás a táv teljesítéséhez, vagy sikerült az Iszinik 100-ad, de szívesen megpróbálnád decemberben, egy néhány fős társaságban is teljesíteni a távot (várhatóan legalább hárman, de legfeljebb 6-an, 7-en leszünk), akkor szeretettel várunk.

Hogy miben más egy CsPI, mint a hivatalos Iszinik 100? Nehezebb, mert nincs semmilyen szervezett ellátás út közben, így teljesen a hátizsákod tartalmára, valamint a péliföldszentkereszti forrásvízre ill. az útba eső kocsmákra, kisboltokra kell hagyatkoznunk (ezek közül könnyen lehet, hogy csak a mogyorósbányai Kakukk vendéglőt - vagy szintén Mogyorósbányán egy másik vendéglátóhelyet - találjuk nyitva). Nehezebb, mert várhatóan kedvezőtlenebb idő lesz mint az Isziniken, és még hosszabb lesz az éjszaka. Nehezebb, mert nem mehetsz teljesen a saját tempódban, hanem igyekszünk együtt, egy csapatban maradni (24-25 órás teljesítési időt tervezünk, de akkor is sikeresnek tekintjük a túrát, ha ezt túllépjük - a lényeg az, hogy elsétáljunk a célig).

A részvétel saját felelősségre történik, kiszállási lehetőség Mogyorósbányán (48 km) ill. Dorogon (62 km), esetleg Kesztölcön (67 km) van. Ezek közül Dorogról a legjobb a közlekedés, ha bármi gond van, érdemes addig gyalogolni ill. ott megfontolni ezt a kérdést.

Bár a túra nem "hivatalos", a teljesítésért jár majd kitűző és oklevél.

Tehát találkozunk december 12-én reggel 8-kor, a szárligeti vasútállomáson!

A határozottságról

Ma egy rokonomtól-jóbarátomtól kaptam egy fejmosást azzal kapcsolatban, hogy határozatlan vagyok. Nem ezt a szót használta konkrétan (talán el sem hangzott a telefonbeszélgetésünk során - tessék, ebben most valóban nem vagyok biztos, azaz ha úgy tetszik, határozatlan vagyok), de valahol ez volt a lényege. Hogy határozatlan és döntésképtelen vagyok, nincs mély értékrendem és céljaim.

Az említett barátom jól ismer. De valójában mégsem. És a beszélgetésünk alapja, hívásának apropója is egy általa nem teljesen ismert helyzet volt, amit talán (hoppá, több talánt már tényleg nem írok) félre is értett kissé. Ugyanakkor mégis elgondolkodtatott a véleménye és mindaz, amit és ahogy mondott. A beszélgetésünk után akár meg is sértődhettem volna, de mégis sokkal inkább azt éreztem, hogy jó szándékkal "oktatott ki", és volt némi igazság abban, amit mondott.

De visszatérve az alapkérdéshez, valóban határozatlan lennék? És egyértelműen pozitív érték a határozottság, és gyengeség a határozatlanság?

Pozitív dolog, amikor mondjuk egy politikus vagy egy hétköznapi hazug ember határozottan beleáll a hazugságába, téveszméjébe? És negatív dolog, ha valaki olykor nehezen dönt, vívódik? Jó, persze, van az a mondás, hogy "a hülyék mindig magabiztosak, az okos emberek meg állandóan bizonytalanok valami miatt", ami most igazolja az elméletem (vagy nem? - na jó, csak viccelek), de nyilván ez is sarkított, és nem is feltétlenül vagyok okos.

Egyébként valóban gyakran vívódom. Ugyanakkor nem gondolom, hogy fontos kérdésekben döntésképtelen lennék, és úgy érzem, hogy vannak céljaim és van határozott értékrendem. Ha másra nem is volt jó az eddigi kilenc Kinizsi Százasom és a négy Iszinik 100-am (no meg a blogom), arra valamelyest igen, hogy akár helyettem is beszéljen az értékrendemről, céljaimról vagy akár a határozottságomról is. 2016-ban pedig - még ha olykor vívódni is fogok - remélem az élet számos területén - többek között a nyelvtanulásban - bizonyíthatom majd kitartásom, céltudatosságom.

Iszinik 100, negyedszer

Hétvégén - a tervnek megfelelően, erős motivációval - sikeresen teljesítettem a negyedik hivatalos Iszinik 100 teljesítménytúrám, Jeremcsuk Isti barátom társaságában. Bár az időjárás a vészjósló előrejelzések ellenére aránylag enyhe és kellemes volt, maga a túra valahogy egyáltalán nem volt könnyű. Beszéltük is Istivel, hogy szinte a Kinizsi Dupla nem csapott szét minket ennyire, mint most egy "egyszerű" Iszinik. Visszatérve korábbi hagyományaimhoz, alaposan kihasználtuk a rendelkezésre álló szintidőt, 24 óra 35 perc alatt (25 perccel szintidőn belül) értünk be a célba. A túráról a napokban írok majd részletesebben is, de most még igyekszem bepótolni az alváshiányom. Gratulálok a túra minden teljesítőjének és sokat küzdő feladójának!

Újra itt az Iszinik, Iszinik, Iszinik, újra itt az Iszinik, sállá-lállá-lá!

Hát nem megint eltelt egy év, vagy ha a Kinizsi Százashoz viszonyítunk, akkor fél év? De, eltelt, így aztán ismét itt az egyik kedvenc túrám, a K-100 univerzum és az ixikupizmus egyik zászlóshajója, ami anno elindított a túraőrültté válás útján, ez pedig nem más, mint az Iszinik 100.

Állítólag nem lesz túl szép idő a hétvégén, de ez csak még izgalmasabbá teszik a túrát. Azt hiszem, lesz miről mesélnem, és bízom benne, hogy nem a "Via Errata" túramozgalom kilométereinek számát bővítem majd vele.

("Hogy micsoda, Via Errata? Az nem Via Ferrata?" - kérdezheti magában a kedves olvasó, jogosan. Erről viszont majd csak később írok részletesen, na nem mintha különösebben babonás lennék.)

Ez lesz a negyedik Iszinikem, így most az is külön motivál, hogy ha sikerül, akkor megnyílik annak a lehetősége, hogy jövőre kettős jubileumom legyen: a 10. Kinizsi Százasom és az 5. Iszinik 100-am teljesítése, ünneplése. A túrán Jeremcsuk Istivel indulunk, akinek idén ez lesz az első 100-as túrája, így aztán emiatt is sikeresnek kell lennie a küldetésnek. Fejlámpa a töltőn, sörök bekészítve, Hoka cipő az ajtóban.

My first post in English

Dear readers, this is my first post in English. I'm listened an interesting and hopeful scientific TED video about language learning just now: learning a language in six months. It's just my goal: speaking fluently and taking an exam in spring of 2016. I know that my grammar isn't perfect and my vocabulary is very vacant, but the scientists and polyglots say that for learning, we have to listen listen listen, talk talk talk, read read read and write write write (and don't wait for the "right moment"). Now, i write. My blog is one of my main channels of communication, so i use it for learning.

About Kinizsi Százas: learning a language is a game, a training, expanding our limits and stepping out of our comfort zone - like K-100. And both are a very-very long way, made up of small steps.

And on the weekend, it's Iszinik, the reverse K-100, i will go on it with my friend, Jeremcsuk Isti.

Az Ulysses és a Kinizsi Százas

Elkezdtem olvasni James Joyce hatalmas, több mint 900 oldalas regényét, az Ulyssest. A mű átvitt értelemben is hatalmas: a világ (egyik) legjobb regényének tartják. Kamaszkoromban már egyszer belefogtam, akkor talán 50-100 oldalt olvastam el belőle. Most azonban nem magyarul, hanem eredetiben, angolul olvasom, ami persze nem sokat könnyít számomra az olvashatóságán és értelmezhetőségén, de legalább összekötöm a nyelvtanulást a szépirodalommal.

A napokban ugyanis beszereztem néhány angol nyelvű könyvet, azt hiszem, ezek kitartanak egy ideig. Az Ulyesses mellett Kurt Vonneguttól az Ötös számú vágóhidat (Slaughterhouse Five), Douglas Adamstől a Galaxis útikalauz stopposoknak-ot (Hitchhiker's Guide to the Galaxy), George Bataille-tól pedig az Érzékiséget (Eroticism). A Galaxis útikalauz stopposoknak ráadásul olyan kiadás, melyben a történet folytatásai is benne vannak, így összesen hat regényt tartalmaz, és csaknem olyan vastag könyv, mint az Ulysses. Ezek mellett vásároltam egy nyelvvizsga-előkészítő tankönyvet is. Kíváncsi vagyok, hogy így autodidakta módon (vagy legalábbis nyelvtanfolyam nélkül), regényeket és nyelvkönyveket olvasva, YouTube videókat és hangoskönyveket hallgatva, a Duolingo és más online és okostelefonos alkalmazások segítségével, angol híroldalakból, blogokból informálódva, valamint olykor angolul beszélgetve el tudok-e jutni pár hónap alatt (tavasz végéig) a középfokú nyelvvizsgáig.

Tehát a kedves olvasó (többek között nyelvtanár édesanyám) megnyugodhat, hogy az őrült túrák, a Rubik-kocka, a longboard és a golyopács mellett találtam magamnak egy egészen "polgári" hobbit is a nyelvtanulás formájában. Ja igen, még egy további könyv a birtokomba került: A fordítás titkos ösvényein, amit valójában édesanyám kapott, de most én olvasgatom (ráadásul szerencsémre főleg angol nyelvű példák vannak benne).

No de térjünk vissza az Ulyssesre, amit egyébként a még hatékonyabb tanulás érdekében hangoskönyvként is áttöltöttem Sziamiaúra, az okostelefonomra. A mű ugyanis több hasonlóságot is mutat a Kinizsi Százassal, azon a szubjektív szemponton kívül, hogy engem mindkettő foglalkoztat.

Például ugye mindkettő monumentális: a Kinizsi Százason az ösvények, míg az Ulyssesben a mondatok kanyarognak szinte végeláthatatlanul.

Aztán mindkettő egyetlen nap története: a Kinizsi Százas is 24 órát ölel át, míg az Ulyesses is, hiszen a regény egy régi dublini nap történetét beszéli el.

Továbbá mindkettő mély és megfejtendő, és egyik esetén sem lehet "kétszer ugyanabba a folyóba lépni", hiszen ahogy nincs két egyforma Kinizsi Százas (változhat az időjárás, biztosan változunk mi magunk, a céljaink, túratársaink), ugyanúgy feltételezem, hogy ha egyszer sikerül elolvasnom az Ulyssest, és majd később az újraolvasására adom a fejem, akkor immár komolyabb nyelvtudással és még több háttérismerettel újabb és újabb rétegeit mutatja majd.

És még egy hasonlóság: a Kinizsi Százas teljesítéséhez és az Ulysses elolvasásához is eltökéltség és kitartás kell.

És még egy: ahogy a Kinizsi Százas, úgy az Ulysses is megosztó, vannak, akik "túlhájpoltnak" tartják. Az Ulysses esetén ez azt jelenti, hogy felmerül, hogy esetleg csupán egy hatalmas irodalmi blöff.

Ja igen, Duolingóban már 80 napos szériánál tartok.

Rejtvény!

A képen egy népszerű, a Budai-hegységben található kirándulóhely neve van elrejtve, melyet számos teljesítménytúra érint. Egy kis segítség, ha nagyon nem megy: a megoldás a Budai Térképkörhöz is kapcsolódik.

Kapcsolódó bejegyzés:
Turistajelzés Bingó - a kupa, ami társasjáték!