Egy kis válság

Vagy egy kis válságom most, úgy érzem. Megtaláltam a szerelmet, van biztos munkám, egy perc alatt ki tudom rakni a Rubik-kockát, haladok az angol tanulással, már egész ügyesen eldekázgatok a kendamával, újra van kedvem longboardozni, sőt most már Hoka cipőm és digitális kijelzős svájci bicskám is van, jóformán minden adott a boldogsághoz, és mégis, valami mintha nyomasztana.

Pedig még híztam is, ami nálam olyan, mint a legtöbb embernél a fogyás, azaz örülök neki. Talán nagy fába, sőt több nagy fába is vágtam a fejszém a tavaly elhatározott könyvírással, a Bakancsos Szurikáta Természetjáró Egyesülettel, a különböző ötleteimmel vagy a kvízemmel, és mivel ezekre nem jut elég időm, ez valahogy zavar, nyomaszt. Illetve időm még jutna is, ha nagyon akarnám, de éppen ez az, hogy mintha nem akarnám eléggé, valahogy gyengének érzem magam a kitűzött feladatokhoz.

Vagy az is lehet, hogy a túrakudarcok miatt van, illetve azok is közrejátszanak. Mostanában még a blogom sincs kedvem annyira írni, mint korábban, még ennek a bejegyzésnek a megírásához is úgy kellett erőt vennem magamon. Na mindegy, bízom benne hogy ez csak valami átmeneti állapot, és hamarosan visszatér a vitalitásom, mert ez így elég rossz. Talán pihennem kellene kicsit, vagy valahogy felfrissülnöm. Úgy érzem, a közelgő Iszinik 100 friss levegője és kihívása jót fog tenni (Jeremcsuk Istivel vágunk majd neki a távnak).

Amúgy arra is gondolok, hogy esetleg a közelgő 35 születésnapom miatt is lehet ez az érzés, mert ha tudatosan nem is tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, azért mégiscsak egy kisebb "jubileum", és az ember akarva-akaratlan átgondolja, hogy mi az, amit elért eddig. És ha kellően szigorú vagyok magamhoz, akkor be kell látnom, hogy a kilenc Kinizsi Százasomon kívül azért olyan nagyon sok mindent nem tudok felmutatni.

Netán a napi több óra angol tanulás is hozzájárul, ami bár edzi a elmém, ugyanakkor a hiányosságaimra is ráébreszt, és mivel még a folyamat elején járok, gyenge nyelvi készségeim miatt még ha hamisan is, de egyfajta fogyatékosságot érzek?

No sebaj, azért van, hogy ennél optimistábban látom a dolgokat, és bízom benne, hogy visszatér az erőm, és jövőre mind túraszakmailag, mind anyagilag, mind pedig a világ megismerésében és megértésében is sikerül előbbre jutnom, és a könyvemet és a kvízemet is sikerül megvalósítanom.

Kapcsolódó bejegyzés:
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek
Dolgok, amikről azt hittem hogy sosem fognak sikerülni, aztán mégis sikerültek