Az 1981-es Ságvári Endre emléktúra jelvénye

No, a zacskós tájképek után fordítsuk komolyra a szót.

Az első, 1981-es Kinizsi Százas túrafüzete után ugyanis újabb különlegességet szereztem: a Ságvári Endre emléktúra jelvényét, méghozzá ebből is az 1981-eset. A Ságvári Endre emléktúra ugye éppen az a túra, amiről úgy tartják, hogy a Kinizsi Százas előtt is létező teljesítménytúra lehetett volna - ha létezett volna akkoriban ez a fogalom, hogy teljesítménytúra.

Kapcsolódó bejegyzés:
Mégsem a Kinizsi Százas hazánk első teljesítménytúrája? Vagy mégis?

Őrület: jönnek a zacskós túrafotók?

A planking, az extrém vasalás meg az "ice bucket challenge" (lásd Falus Ferenc) után újabb őrület hódít az információs szupersztrádán, azaz az úgynevezett világhálón: a "nutscapes", vagyis a herezacskós tájképfotózás. Bár a szelfi-fotózás forradalmának is tekinthető, az az igazság, hogy szégyenlős vagyok, meg azért egy nüansznyit mintha bizarr is lenne a dolog (mármint ez a fajta perspektíva), így azt hiszem, nem lesznek ilyen fényképeim a Kinizsi Százas útvonaláról, nevezetességeiről. Aztán lehet, hogy idővel annyira elterjed és kanonizálódik a tájképek ilyesfajta, ma még korát meghaladónak tűnő dedikálása, hogy a jövőben arra néznek majd furcsán a túratársai, aki nem "nutscape" vagy "pussyscape" pózból lövi a felvételeit. A nap kérdése pedig: vajon ebbe is beszáll milyen Feri Vágási Feri?

Túl késő már és túl hamar

A 888.hu egy rossz vicc (kormánypárti műlaza trashújságírás közpénzből), és ha már három nyolcas, akkor inkább a triple8.com jut az eszembe (nem mindegy, hogy csíkos sikló oder was), de azt azért bevallom, hogy a Trabant zenekarra és az Eszkimó asszony fázik c. filmre a 888.hu egyik "cikkéhez" kapcsolt videóban találtam rá.

Nem is gondoltam volna, hogy ez egy 1983-as dal. A harmadik Kinizsi Százast rendezték abban az évben. Az énekesnő Méhes Marietta, ez legalább olyan feminin név, mint amennyire a skála másik végén Pierce Brosnan keresztneve maszkulin (to pierce - szúr, fúr, behatol). Hja, mióta angolul tanulok, majdnem mindent lefordítgatok, nem is tudtam például, hogy bitch eredetileg szukát jelent, az infláció pedig a felfújásból jön.

A dalszöveg minden sora megannyi nagy kérdés.

"Itt van, pedig senki se hívta". - majdnem minden és mindenki így van ezzel, kivéve akiket/amiket kifejezetten hívott valaki/valami, de ezek száma elenyésző lehet a hívatlanokhoz képest.
"Néz rám, de nem látom a szemét" - mennyire láthatunk bele valakibe?
"És nem tudom, de arra emlékszem / hogy nem értem, amit beszél." - és mennyire érthetünk meg valakit?
"A székről átülök a fotelbe" - a kényelem választása, például ha valaki nem indul több Kinizsi Százason.
"Jobb ha ma lelépek korán" - megint a pihenés, a könnyebb út az erdő, az éjszaka kihívásai helyett.
"Az fix(?) hogy jól meg lett keverve / nem tudom mi jöhet ezután" - ...
"Nem figyel rám, az arcába nézek / ez mindig jól felkavar" - ...
"Mond valamit, de semmit se értek / túl késő már és túl hamar" - ez mekkora, túl késő és túl hamar, ilyen érzés is sokszor előfordul az ember életében.

Ja igen, és ha már videoajánló, következzék egy nemajánló is: ez a videó ill. konteo például kifejezetten nem ajánlott éjszakai túrák előtt.

Minden okesz!

Ezt a bejegyzést most csak azért írom, hogy megnyugtassam a kedves olvasót és elmondjam, máris sokkal jobb a kedvem, az előző bejegyzés csak valamiféle alkotói válság eredménye volt. Érzem, hogy jövőre tényleg nagyon sok mindent meg fogok valósítani, sőt, már a most következő hosszú hétvégén is. Na, majd mesélek!

Egy kis válság

Vagy egy kis válságom most, úgy érzem. Megtaláltam a szerelmet, van biztos munkám, egy perc alatt ki tudom rakni a Rubik-kockát, haladok az angol tanulással, már egész ügyesen eldekázgatok a kendamával, újra van kedvem longboardozni, sőt most már Hoka cipőm és digitális kijelzős svájci bicskám is van, jóformán minden adott a boldogsághoz, és mégis, valami mintha nyomasztana.

Pedig még híztam is, ami nálam olyan, mint a legtöbb embernél a fogyás, azaz örülök neki. Talán nagy fába, sőt több nagy fába is vágtam a fejszém a tavaly elhatározott könyvírással, a Bakancsos Szurikáta Természetjáró Egyesülettel, a különböző ötleteimmel vagy a kvízemmel, és mivel ezekre nem jut elég időm, ez valahogy zavar, nyomaszt. Illetve időm még jutna is, ha nagyon akarnám, de éppen ez az, hogy mintha nem akarnám eléggé, valahogy gyengének érzem magam a kitűzött feladatokhoz.

Vagy az is lehet, hogy a túrakudarcok miatt van, illetve azok is közrejátszanak. Mostanában még a blogom sincs kedvem annyira írni, mint korábban, még ennek a bejegyzésnek a megírásához is úgy kellett erőt vennem magamon. Na mindegy, bízom benne hogy ez csak valami átmeneti állapot, és hamarosan visszatér a vitalitásom, mert ez így elég rossz. Talán pihennem kellene kicsit, vagy valahogy felfrissülnöm. Úgy érzem, a közelgő Iszinik 100 friss levegője és kihívása jót fog tenni (Jeremcsuk Istivel vágunk majd neki a távnak).

Amúgy arra is gondolok, hogy esetleg a közelgő 35 születésnapom miatt is lehet ez az érzés, mert ha tudatosan nem is tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, azért mégiscsak egy kisebb "jubileum", és az ember akarva-akaratlan átgondolja, hogy mi az, amit elért eddig. És ha kellően szigorú vagyok magamhoz, akkor be kell látnom, hogy a kilenc Kinizsi Százasomon kívül azért olyan nagyon sok mindent nem tudok felmutatni.

Netán a napi több óra angol tanulás is hozzájárul, ami bár edzi a elmém, ugyanakkor a hiányosságaimra is ráébreszt, és mivel még a folyamat elején járok, gyenge nyelvi készségeim miatt még ha hamisan is, de egyfajta fogyatékosságot érzek?

No sebaj, azért van, hogy ennél optimistábban látom a dolgokat, és bízom benne, hogy visszatér az erőm, és jövőre mind túraszakmailag, mind anyagilag, mind pedig a világ megismerésében és megértésében is sikerül előbbre jutnom, és a könyvemet és a kvízemet is sikerül megvalósítanom.

Kapcsolódó bejegyzés:
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek
Dolgok, amikről azt hittem hogy sosem fognak sikerülni, aztán mégis sikerültek 

Az "okosbicskám"

A Victorinox Smartknife Survivor DRM3000 sajnos (még) nem létezik, de azért beszereztem egy sokfunkciós "okosbicskát", egy Victorinox Altimeter Plus-t. Érdekessége, hogy valóban van kijelzője, amely a tengerszint feletti magasságot valamint a hőmérsékletet mutatja.

Kapcsolódó bejegyzés:
Gondolatok a svájci bicskáról

Megvettem a Victorinox Smartknife Survivor DRM3000-et!

Sikerült megszereznem egy Victorinox Smartknife Survivor DRM3000-et, a svájci gyártó csúcsmodelljét. Ez az első Victorinox bicska érintőkijelzővel, valamint számos okos-, navigációs- és túlélőfunkcióval. Többek között van benne pulzusmérő, lépésszámláló, valamint 64 GB tárhely, sőt, a 10000 mAh-s akkumulátorának (mely ráadásul napelemmel és mozgási energiával is töltődik) köszönhetően még egy teljesen lemerült okostelefon is többször újratölthető vele.

A fentebb említetteken és a megszokott késfunkciókon (konzervnyitó, sörnyitó, dugóhúzó, stb.) kívül minden megtalálható benne, ami egy túraórában és egy zenelejátszóban, sőt még jóval több is.

Van benne iránytű, magasságmérő grafikus ábrázolással, barométer, hőmérő, rádiójel vezérelt óra (ébresztővel, stopperrel, visszaszámlálóval és világórával), GPS, lézeres távolságmérő, mérőszalag, vízmérték, led lámpa, uv-lámpa, ultrahangos kutyariasztó, toll, rádió, zenelejátszó, diktafon, mérleg, vihargyújtó, parfümtároló, kézmelegítő, síp, nagyító. Emellett Bluetooth-kapcsolatának köszönhetően értesít a beérkező hívásokról, sms-ekről és e-mailekről is.

Ha többet meg szeretnél tudni a Victorinox Smartknife Survivor DRM3000-ről, kattints ide!

Híztam!

Örömmel jelentem a kedves olvasónak, hogy híztam! Tavaly óta olyan 7-8 kilót, de lehet hogy többet. Azért még messze vagyok attól, hogy tényleg én legyek Totyicuki (Rettentő Földrengés), a szumó birkózó, de haladok. A hízást egyébként feltehetően a valamivel kevesebb túrázásnak és a kiadós családi ebédeknek köszönhetem. Azért bízom benne, hogy a testtömeg gyarapodással nem csökkennek jelentősen túrázó képességeim, és jövőre sikerül megvalósítanom túraszakmai céljaimat, sőt talán gyorsabb és erősebb leszek, mint bármikor korábban.

Ja igen: ma egy elő- és utószületésnapi sörözés közben Jeremcsuk Istivel megbeszéltük, hogy együtt vágunk neki az idei Iszinik 100-nak (egyébként bő egy éve jártuk végig a Kinizsi Duplát).

A nap, amikor több mint 1500 pontot értem el a Duolingóban

Nem is olyan régen, alig két hete volt a nap, amikor több mint 1000 pontot (1094-et) értem el a Duolingóban. Ezt most sikerült jelentősen megdöntenem, és egyetlen nap alatt 1500 pontnál is többet szereznem, egészen pontosan 1527-et. Így már 14712 pontom van összesen, 19-es szinten járok és 43 napos szériánál, a tudásom pedig 53%-os, valamivel a "fél tudás" feletti, tehát még azért van hová fejlődnöm. A lingotjaim száma 225. Volt egyébként olyan fél óra, amikor megnéztem, hogy ennyi idő alatt hány pontot tudok elérni: ekkor 193 pontot tettem hozzá az "egyenlegemhez". Szóval itt tartok most a Duolingóban.

Amúgy épp a napokban kezdtem el követni unokatesóm egyik barátját Duolingón, aki több nyelvet is gyakorol egyszerre a programmal, és már több mint 30000 pontja van és 170 napos szériánál tart, így most már némi "versenyszellem" is motivál. De hamarosan mesélek majd arról is, hogy egy ismerősöm hogyan szólt le, ez is elég tanulságos, ugyanakkor szintén motiváló.

Ami még a nyelvtanulást illeti, rájöttem, hogy nagyon hasonlít a hosszútávú túrázáshoz is: itt is apró lépésekből épül fel az egész, valamint szintén komoly kitartás és folyamatos, könyörtelen előrehaladás kell a sikerhez. Továbbá hasonlóban váltakozva, vagy olykor párhuzamosan érzem úgy, hogy "egész jól haladok" vagy éppen hogy "te jó ég, alig tartok még valahol".

Újabb négy teljesítő a Budai Térképkörön!

Legutóbb egy négy fős csapat, Vizi Rita, Kenyeres Máté, Wittinger Balázs és Kecskés Márton teljesítette a Budai Térképkört, és teljesítésük több szempontból is különleges. Egyrészt ez az első alkalom, hogy egy négyes gyalogolta végig a távot, hiszen eddig egyedül vagy párban járták be a Térképkört a túrázók. Másrészt az ő teljesítési intervallumuk nyúlt a leghosszabbra, mert az első szakaszt még nyár elején, június 6-án gyalogolták le, míg a harmadikat már ősszel, október 4-én.

Az egyikük, Kecskés Márton immár harmadszor járta be Budai Térképkört, ezzel ő a csúcstartó a teljesítések számát illetően. Az 1999-ben született Kenyeres Máté pedig a Térképkör eddigi legfiatalabb teljesítője. A csapatnak köszönhetően az eddig kiosztott Térképkör kitűzők és oklevelek negyede a budapesti Corvin Mátyás Gimnázium tanárai ill. diákjai birtokában van. Mindannyiuknak gratulálok!

Kapcsolódó bejegyzés:
A Budai Térképkör elmúlt évének mérlege

Egészségetekre!

Nicsak, mit szereztem! Egy Zsolnay Kinizsi sörös poharat. Ahogy a legelső, 1981-es Kinizsi Százas túrafüzetét, ezt is a Vaterán vásároltam. Így az említett túrafüzet, a Kinizsi Crok kártya, Forester pólója, a faragott Kinizsi címer, az Iszinik baseball-sapka, az Iszinik lufik és a Lego Kinizsi Pál (lóval) után egy újabb darabbal bővült a Kinizsi Százassal és Kinizsi Pállal kapcsolatos gyűjteményem.

Kapcsolódó bejegyzés:
További gondolatok az 1981-es Kinizsi Százas itinerről és Laurenszky Ernőről, a túrafüzet első tulajdonosáról