(Említettem már, hogy még 2011-ben csodálkoztam rá a Hoka lábbelikre, a Via Dolorosa teljesítménytúrán, amikor először láttam Börcsök Andráson és Wehner Gézán ilyen furcsa, "űrhajós cipő" jellegű valamit (a korábbi modellek - részben a talprészt hangsúlyozó vagy legalábbis nem elrejtő színsémáik miatt is - még bumfordibbnak, brutálisabbnak hatottak). Gézát - akkor még nem ismerve - öcsémmel utána "Hoka cipős bácsiként" emlegettük. Meséltem azt is, hogy mostanában terveztem megvásárolni egyik cimborám Hoka cipőjét, akinek méret ill. kényelmi problémák miatt kellett megválnia tőle, ez a lábbeli azonban végül nekem sem volt jó, így aztán úgy döntöttem, hogy egy új Hokát veszek, és találtam is egyet nagyon akciósan, egy Vibram talpas Rapa Nui modellt, ez látható a képen.)
Ami a vásárlást illeti: először egy Challenger ATR modellt néztem ki, de aztán az eladó a Nomád Outdoorban felvilágosított, hogy az egy könnyített versenycipő, azaz kifejezetten versenyekre való, viszont a tartóssága ezáltal nem az igazi. De szerencsére hasonló árban, alaposan leárazva tudtam megvenni az említett Rapa Nuit, ami valamivel nehezebb ugyan, viszont állítólag jelentősen tartósabb is.
Egyelőre ennyit a vásárlásról, és akkor nézzük, mit lehet tudni a Hoka One One márkáról.
Nos, ez egy francia brand, amit 2010-ben alapított Nicolas Mermoud és Jean-Luc Diard, akik korábban egy másik ismert sportcipő- és túrafelszerelés gyártónál, a Salomonnál dolgoztak. Úgy gondolták, hogy szembemennek a "minimális", azaz ultravékony talpú, a mezítlábas futás érzetét és futóstílusát nyújtó-igénylő futócipők még jelenleg is tartó divatjával, és éppen ellenkezőleg, egyfajta "maximális" cipőt készítenek, már-már viccesen bumfordi, szinte a 2000-es évek Buffalo cipőit idéző vastag talppal. A vastag talp persze itt nem merev, hanem precízen megtervezett, rugalmas, és a Hanwag bakancsokhoz hasonlóan "gördülő" kialakítású.
A Hoka One One márkanév egyébként Maori nyelven, azaz az új-zélandi őslakosok nyelvén azt jelenti, hogy "repülni a föld felett", és a logó is egy repülő madarat szimbolizál (a márkanév kiejtése helyesen hoka onéj onéj, nem pedig hoka van van). Szintén a cipő nyújtotta kényelemre, a szinte lebegő suhanásra utalnak a márka inspiráló szlogenei is: "Why run when you can fly" (Miért futnál, ha repülhetnél is?), vagy "Time to fly" (Eljött a repülés ideje). A Converse egyik jelmondatához hasonlít a legújabb szlogen, ami pedig azt tükrözi, hogy a Hoka nem egyszerűen egy cipő: "This is not a shoe. This is an invitation" (Ez nem cipő. Ez egy meghívás.), azaz egy új, különös világba kalauzol a lábbeli, ahol repülve futhatunk. Erre utal az egyes modelleknél a talpra írt "Zero Gravity Technology" is.
Hogy ezeknek a kissé túlzó szlogeneknek azért van valami valóságalapjuk is, és a cipő valóban jól használható akár versenykörülmények között is, azt az mutatja, hogy a komoly, akár több száz kilométeres alpesi túrákon nagyon sokan indulnak Hoka One One cipőkben.
Ami magát a gyártó céget illeti, 2013-ban megvásárolta az amerikai Deckers Outdoor, így most olyan márkákkal tartozik egy "házba", mint az elsősorban a már-már szexin csúnya női csizmákat gyártó UGG, az outdoor randiszandijairól ismert Teva, és a főleg rojtos vászoncipőkben utazó Sanuk.
Ami a saját cipőmet illeti, hétvégén egy rövid, kb. 10 kilométeres mecseki sétán tervezem tesztelni, a következő hétvégén pedig egy elég komoly kihívásra, a Vadrózsa 160-ra megyek majd benne (ami, ha sikerül, a leghosszabb idei túrám lesz). Természetesen a túrabeszámolómban (és a későbbiekben is) majd kitérek arra is, hogy mennyire vált be a cipő, mennyire kényelmes, tartós.
A "márkatörténeti" információk forrása elsősorban a Hoka One One Wikipédia szócikke és a hivatalos weboldala.
(A Kinizsi Százasokat egyébként egy, még édesapámtól kapott Olang bakancsban kezdtem, aztán 2-3 Kinizsin egy La Sportivát nyúztam, majd egy használt Garmont bakancsot szereztem be, amit egy Quechua Arpenaz követett - ez utóbbi kettő még Kinizsi Duplát is teljesített.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése