Gondolatok az angoltanulásról

Szóval elkezdtem intenzíven tanulni az angol nyelvet. Korábban, középiskolában és egyetemi, főiskolai féléveim alatt már tanul(gat)tam, ahogy németet és franciát is, azonban egyik nyelvből sem jutottam el arra a szintre, hogy folyékonyan, készségszinten használjam, beszéljem. Nemrég azonban arra jutottam, hogy itt az ideje, hogy ezen változtassak. Úgy tartja a mondás is, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz, lehet ebben valami.

Igaz, most még szinte elérhetetlen álomnak tűnik, hogy egyszer Shakespeare-t olvassak eredetiben, vagy bármilyen angol nyelvű filmet könnyedén megértsek feliratok nélkül, de bízom benne, hogy kitartó tanulással eljön majd ez a pillanat is, belátható időn belül. Ha megtanultam kirakni a Rubik-kockát, és már sokszor gyalogoltam száz vagy akár kétszáz kilométert, akkor nyilván ez sem lehetetlen. És talán örököltem édesanyámtól is valamit, aki középiskolás korában tanulmányi versenyt nyert oroszból, emellett jól beszél németül és franciául is, és most éppen kínaiul tanul. Kezdem megérteni az ő szenvedélyét is a nyelvek iránt, valóban kellemes és addiktív, ahogy az embernek egyre ismerősebbek lesznek a szavak, mondatszerkezetek, idiómák, ahogy egyre komplexebb szövegeket ért meg ill. képes reprodukálni. Az angol nyelvnek köszönhetően a világ is jobban kinyílik: az internetes tartalmak csaknem harmada angolul van (a magyar nyelvű kontent aránya ennek nyilván a töredéke), a filmekről, dalokról nem is beszélve.

Állítólag a nyelvtanulás nagyon hasznos önmagán túlmutatóan is, a kognitív képességek egyik legkiválóbb edzésformája, és olvastam, hogy például még a vezetői kompetenciákat is erősíti, így akár a Bakancsos Szurikáta Természetjáró Egyesületet is még hatékonyabban vezethetem, és a többi brandemet, projektemet is jobban menedzselhetem.

A tanulási folyamatot a Duolingóval alapoztam meg, aztán nekiláttam könyveket is olvasni, például a Robinson Crusoe kétnyelvű kiadását (a könyv borítója szerint a híres régész, a Trója városát felfedező és feltáró Heinrich Schliemann is könyvek olvasásával, fordításával tanult meg egy-egy új nyelvet, és főleg épp a Robinsont használta erre a célra).

A Duolingo és további okostelefonos tesztek, szinonimaszótárak valamint a könyvek olvasása, fordítása mellett átszoktam arra, hogy a híréhségemet minél nagyobb arányban angol nyelvű hírportálok, blogok böngészésével csillapítsam, igyekezve minél jobban megérteni azokat. Egy kis szótárfüzetet is rendszeresítettem, abba gyűjtöm és abból tanulom a számomra új szavakat, kifejezéseket.

Amikor megunom az online teszteket és a fordítást, akkor pedig hangoskönyveket hallgatok, például munkába menet vagy munkából jövet, vagy elalvás előtt. Az "alva tanulás" a párna alá tett szótárral vagy tankönyvvel bizonyára nem túl hatékony, ez a formája viszont, hogy az ember még félig ébren vagy félálomban angol szöveget, történeteket hallgat, már inkább. Elkezdtem például hallgatni az egyik kedvenc novellámat, Kafkától Az átváltozást, emellett a Gulliver utazásait, Tom Sawyert (találtam egy oldalt, ahol elég sok szépirodalmi hangoskönyv fenn van). A Youtube-on pedig sok jó nyelvleckét találni, és például a könnyed sorozatok, mint a Jóbarátok is ajánlott erre a célra.

Szerintem ezekkel a módszerekkel, a nyelvtani tudást mélyítő és a szókincset bővítő játékos programokkal, a könyvekkel és a hangoskönyvekkel, filmekkel, valamint minél több alkalommal beszélve is a nyelvet (túrák közben igyekszem majd angolul tudó túratársakkal beszélgetni, ahogy erre korábban is volt példa) csaknem olyan jól lehet tanulni itthon is, mintha éppen Londonban vagy New Yorkban lennék, hiszen ezek révén szinte teljesen angol nyelvű környezet tudok magamnak biztosítani.

Érdekes folyamat ez egyébként, főleg a hangzó szöveg megértése. Először még éppen csak szavakat, rövidebb mondatrészeket kaptam el belőlük, kisebb szigeteket az értelmezhetetlen masszából, aztán ahogy bővült a belső szótáram, egyre inkább ráállt a fülem. Hasonló lehet, mint amikor a kisgyermek az anyanyelvét sajátítja el a szülei és a környezete beszédéből. Hátha olyan dinamikusan fejlődöm majd, mint a Rubik-kockában: először három perc is kellett a kirakásához, aztán kettő, most pedig már egy percen belül. Vagy mint a golyopácsban.

Kapcsolódó bejegyzések:
Dolgok, amikről azt hittem, hogy sosem fognak sikerülni, aztán mégis sikerültek
A Duolingo leckék végére értem!